(2 Korintus 7,10)
Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve.
A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne.
A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem.
„Ami testtől születtetett, test az.”
A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz.
„Ami testtől születtetett, test az.”
A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz.
Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat.
A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár.
Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él.
A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől.
Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól.
A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk.
Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk.
Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt.
A valóságos és őszinte bánat folyton tart.
Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart.
Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.
A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár.
Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él.
A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől.
Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól.
A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk.
Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk.
Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt.
A valóságos és őszinte bánat folyton tart.
Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart.
Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése