„Mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus 4,15)
Némely keresztyén fejletlen és törpe marad a lelki dolgokban, úgy hogy évről-évre ugyanazt az állapotot lehet rajta észlelni.Ők abban maradnak, de mégsem „növekednek Abban, aki a fej”.
De hát „fű” maradjunk, holott „fejet” is hozhatunk és talán érett „gabonát” is „a főben”?
Vagy ne feszegessük tovább a dolgot.
Elég, hogy Krisztusban hittünk és azt mondjuk:
„El vagyok rejtve” s ne kívánjunk többet tudni saját tapasztalatunk alapján a Benne található bőségről?
Semmi esetre sem, hanem mint okos kereskedők iparkodjunk meggazdagodni a mennyei piacon Jézus Krisztus ismeretével.
Az egész helyes és jó dolog, ha az ember mások szőlőjét őrizi, csakhogy amellett nem szabad elhanyagolni saját lelki növekedésünket és érettségünk előmozdítását sem.
Miért legyen hát szívünkben sivár tél?
Vetési időnek lenni kell, ez eddig jól van, de, bár jönne a tavasz, sőt még több, egy termékeny nyár, mely gazdag és korai aratást ígér!
Ha a kegyelem terén akarunk megérni, úgy Jézushoz kell jönnünk és az Ő jelenlétében kell megérlelődnünk nyájas mosolyának napfénye mellett.
A Vele való kedves közösséget ápolnunk kell.
Arcának távolról való megtekintésével fel kell hagynunk és közel kell lépni Hozzá, mint János.
Simuljunk fejünkkel mellére, majd akkor tapasztalni fogjuk, hogy növekedünk a szentségben, a szeretetben, hitben, reménységben és minden drága ajándékokban.
Miképpen a nap először csak a magas hegyek csúcsain tűnik fel és megaranyozva azokat sugaraival, hasonlíthatatlan látványt szerez a vándornak: azonképpen gyönyörűséges tapasztalat az e világon, ha valamely szent fejét a lélek világosságának tüzes hevétől megdicsőülve lehet látni.
Ki lelki alakra Pálhoz hasonló, minden társain felülemelkedve, mígnem, mint egy hatalmas, hóborította alpesi óriás az igazság napjának sugarait sugározza vissza hittársai előtt és fényének csillogását magasan ragyogtatja, hogy mindenek lássák és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Semmi esetre sem, hanem mint okos kereskedők iparkodjunk meggazdagodni a mennyei piacon Jézus Krisztus ismeretével.
Az egész helyes és jó dolog, ha az ember mások szőlőjét őrizi, csakhogy amellett nem szabad elhanyagolni saját lelki növekedésünket és érettségünk előmozdítását sem.
Miért legyen hát szívünkben sivár tél?
Vetési időnek lenni kell, ez eddig jól van, de, bár jönne a tavasz, sőt még több, egy termékeny nyár, mely gazdag és korai aratást ígér!
Ha a kegyelem terén akarunk megérni, úgy Jézushoz kell jönnünk és az Ő jelenlétében kell megérlelődnünk nyájas mosolyának napfénye mellett.
A Vele való kedves közösséget ápolnunk kell.
Arcának távolról való megtekintésével fel kell hagynunk és közel kell lépni Hozzá, mint János.
Simuljunk fejünkkel mellére, majd akkor tapasztalni fogjuk, hogy növekedünk a szentségben, a szeretetben, hitben, reménységben és minden drága ajándékokban.
Miképpen a nap először csak a magas hegyek csúcsain tűnik fel és megaranyozva azokat sugaraival, hasonlíthatatlan látványt szerez a vándornak: azonképpen gyönyörűséges tapasztalat az e világon, ha valamely szent fejét a lélek világosságának tüzes hevétől megdicsőülve lehet látni.
Ki lelki alakra Pálhoz hasonló, minden társain felülemelkedve, mígnem, mint egy hatalmas, hóborította alpesi óriás az igazság napjának sugarait sugározza vissza hittársai előtt és fényének csillogását magasan ragyogtatja, hogy mindenek lássák és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése