KRISZTUS SZÁMLÁJÁRA❣️

„💞Átvették tehát Jézust.” (János 19,16)

Az egész éjszakán rettenetes gyötrelmeket és fájdalmakat állt ki, korán reggel Kajafás palotájába vitetett, Kajafástól Pilátushoz hurcolták, Pilátustól Heródeshez, Heródestől pedig ismét vissza Pilátushoz. 

Ekkor már gyenge ereje teljesen kimerült, de a pihenés és a megenyhülés mégis meg lett tagadva Tőle. Szomjazták vérét, azért elvitték Őt a halálra, megterhelve Őt a keresztfával. 

Ó, fájdalom útja, méltán sírhatnak Sálemnek leányai. Lelkem sírj te is.

Mit tanulhatunk itt, mikor drága Megváltónkat látjuk, ahogy elviszik? 

Nem ismerjük-e fel ebben azt az igazságot, mely a „bűnbak” példájában vált jelképpé? 

Nem azért hozta-e a Főpap a bűnbakot és tette fejére kezét, megvallva a nép bűneit, hogy így a bűn a kos fejére legyen helyezve és a népről el lenne véve? 

Azután a kost egy arra kirendelt férfi a pusztába vezette, így vitte el a nép bűnét úgy, hogy az többé meg nem lehetett találni, még ha keresték is volna. 

Így látjuk az Úr Jézust is a Főpap és a vének elé vitetni, akik kimondják rá, hogy bűnös, Isten is neki tulajdonítja bűneinket!

Az Úr minden bűnünket Őrá vetette, „Ő értünk lett bűnné”, helyettesít adósságunkban, hordozza bűneinket a vállán lévő kereszt alakjában; látjuk elvitetni a nagy „kiengesztelésre szánt kost” az igazság kirendelt szolgái által.

Szerelmeseim, rendelkeztek-e azzal a határozott bizonyossággal, hogy a ti bűneiteket is hordozta?
Ha megpillantjátok vállán a keresztet, bűneitekre ismertek benne? 

Van annak egy útja, hogy hogyan tudhatjátok meg, vajon hordozta a bűneiteket vagy nem.

Megvallottátok-e Neki bűneiteket, kezeiteket fejére helyezve, bíztok Benne? 

Akkor többé nem terhelnek bűneitek titeket, azok teljesen Krisztus számlájára lettek átírva és Ő azokat is hordozta vállán.

Ne engedjétek lelketekben elhomályosodni ezt a képet, mígnem megváltásotok fölött örvendezhettek és imádhatjátok a kedves Megváltót, ki gonosz tetteiteket hordozta.

TÖKÉLETES ÖNFELÁLDOZÁS❣️

„💞Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem” (Máté 27,14)

Soha sem volt Ő takarékos a beszéddel, ha az emberiség java forgott szóban, de saját érdekében nem szólt egy szót sem.
„Soha ember úgy nem szólt, mint ez az ember”, viszont: senki sem volt olyan hallgatag, mint Ő.
Ez a figyelemreméltó hallgatás a tökéletes önfeláldozás jele volt.

Ezt bizonyítja az, hogy egyetlen egy szót sem használt arra nézve, hogy szent Személyének meggyilkolását megakadályozza, melyet bűneinkért adott oda áldozatul. 

Annyira odaadta magát, hogy a legcsekélyebbet sem tette meg önmagáért, sem másoknak nem engedte meg, hanem hagyta magát megkötöztetni és leöletni, mint a bárány, mely nem nyitja meg száját és még nem is vonaglik kínzói előtt! Vagy a bűn menthetetlenségének jele volt ez a hallgatás?

Mivel egyetlen egy szóval sem lehetett a bűnt szépíteni vagy menteni, azért Ő, ki annak teljes súlyát hordozta szótlanul állt bírája előtt. Nem a legjobb válasz-e a világ vádjaira a türelmes hallgatás? 

A nyugodt türelem némely vádat sokkal hatékonyabban cáfol meg, mint a magasztos beszéd.

A keresztyénségnek legjobb védelmezői voltak az első idők vértanúi.
Az üllő sok kalapácsot széjjeltör csupán az által, hogy azoknak ütéseit türelemmel viseli.
Az Istennek Báránya hallgatása által nem mutat-e nekünk magasztos példát a bölcsességre? 

Ott, ahol minden szó újabb káromlásra ad alkalmat, a kötelesség parancsolja, hogy a bűnös lángoknak ne adjunk újabb tápanyagot.

A kétnyelvűek és csalárdok, az alávalók és gonoszok ellentmondásba kerülnek, és mihamar megszégyenülnek; azért az igaz várhat rá, mi lesz belőle, nyugodtan maradhat és tapasztalni fogja, hogy a hallgatás bölcsesség.

Az Úr az Ő hallgatása által szembetűnően hozzájárult az ígéretek beteljesedéséhez is. 

Ha magát hosszasan védelmezi, az ellentétben lett volna a Jehova jövendölésével:
„Mint a bárány, mely a mészárszékre vitetett, és mint a juh, mely nyírói előtt megnémul, azonképpen nem nyitja meg az Ő száját.”

Nyugodtsága által bizonyította, hogy Ő az Istennek valódi Báránya.
Légy velünk ó Jézus, hallattasd szeretetednek hangját szívünk csendjében.

SZERETET PECSÉTJE❣️

„💞Csókoljon meg engem szája csókjaival!”(Énekek Éneke 1,2)

Néhány nap óta Megváltónk szenvedésének történetével foglalkozunk és a következő napokban is emellett fogunk időzni. A hónap elején olyan vágyat törekszünk kelteni magunkban az Úr iránt, mint amilyen egy kiválasztott jegyes szívében lángol. 

Nézd, hogyan fut Vőlegénye elé; nem használ bevezető szót; nevén se szólítja, hanem mindjárt azon kezdi, ami szívében van, s úgy beszél róla, mint akin kívül nem létezik más számára e világon.
Milyen merész az Ő szeretete? Már az nagy nyájasság volt, mely megengedte, hogy egy könnyező, bűnbánó nő az Ő lábait drága kenettel megkenhette; bőséges szeretet volt az, mely azt megengedte, hogy a szelíd Mária az Ő lábaihoz üljön és tanuljon Tőle.
De itt az erős és benső szeretet még nagyobb fokon reméli a vonzalom bizonyságát és várja a barátságnak bensőbb nyilvánulását.

Eszter remegett Ahasvérus jelenlétében, de a menyasszony nem ismer félelmet a tökéletes szeretet boldogító szabadságában. Ha mi a szabadságnak azonos lelkét vettük, akkor mi is számíthatunk hasonló élvezetre. A csók a szeretetnek azon különböző megnyilvánulását jelzi, mely által a hívő Megváltójában boldognak és leírhatatlanul szerencsésnek érzi magát.

A kiengesztelés csókját megtérésünk alkalmával kaptuk, mely oly édes volt, mint a csepegő méz.
Az elfogadás csókjának helye még meleg homlokunkon, mivel tudjuk, hogy a mi cselekedetünk és lényünk kedvessé lett a kegyelem gazdagsága folytán.
A naponként megújuló közösség csókja az, ami után mi folyton kívánkozunk napról-napra, míg végre az az elnyerés csókjává válik, mely a lelket gyönyörrel tölti meg. 

A hit a mi eljárásunk, az érezhető közösség azonban nyugalmunk. 

A hit az út, az Úr Jézussal való közösség pedig az a forrás, melyből merítve felüdíti magát a zarándok. Lelkünk barátja, oh, ne maradj hozzánk idegen; hadd közeledjen a te kegyelmednek ajka a mi könyörgésünk ajkához; hadd érintse teljességednek ajka a mi szegénységünknek ajkát, így a benső közösség csókja által teljes lesz a szeretet pecsétje.

AZ Ő SEBEI ÁRÁN❣️

„💞Az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézsaiás 53,5)

Pilátus átadta a mi Urunkat és Megváltónkat a katonáknak, hogy megfeszítsék. 

A római ostor, valami rettenetes kínzó eszköz volt. Ökörinakból készült, és itt-ott éles csontszálkák lettek beleerősítve, úgy, hogy azok a csontdarabkák minden ostorcsapásnál borzalmas sebeket okoztak és szaggatták a testet. A Megváltó kétség nélkül oszlophoz lett kötözve és úgy ostorozták meg. 

Már előzőleg is verték és kegyetlenül bántak vele, de a római katonák által történt megostorozás még sokkal rettenetesebb kínokat okozott Neki.
Lelkem, áll meg itt és gyászolj az Ő szegény, meggyötört teste fölött.
„Lássátok ez embert!
Ah,- nézzétek sebeit!”

Te, aki Jézusban hiszel, nézheted-e Őt könnyhullatás nélkül, amikor úgy áll előtted, mint a gyötrődés és halál szenvedésébe merült szeretet képe? Ártatlanságában olyan szép, mint a liliom, az Ő vérének piros színében pedig olyan, mint a rózsa. Mivel a csalhatatlan és szent üdvözítőt érezzük, mely részünkre sebeiből fakad, nem olvad-e össze azonnal szívünk a szeretettől és a fájdalomtól?
Ha az Úr Jézust valaha szerettük, akkor kell, hogy e szeretet tüze most még erősebben lobbanjon fel keblünkben.

„Ah, szeretet, - határtalan szeretet,
Mely Téged kínszenvedésre késztetett!
Te szenvedsz értem – én pedig e világban
Élek nagy vígan!
Elmémmel én azt fel nem foghatom, -
Mihez hasonlít ez az irgalom?
Szereteted mikképpen háláljam,

Hogy viszonozzam?”

Szeretnénk kamránkba menni és ott csendben sírni, de hivatásos dolgaink várnak ránk, tehát kérjük szeretett Barátunkat, hogy vérző sebeink képét tartsa ez egész napon át szívünkbe vésve, s ha estére hazatérünk, társaságát fogjuk keresni és gyászolunk azon, hogy bűneink váltsága Neki oly sokba került.

A BŰNÖSÖK KÖZÉ SOROLTÁK❣️

„💞A bűnösök közé sorolják” (Ézsaiás 53,12)

Miért engedte magát az Úr Jézus a bűnösök közé számláltatni?
E csodálatos leereszkedéshez több fontos ok szolgáltatott alapot.
Ezen állapotában annál inkább lehetett testvérei szószólójává.
Némely ítélkezésnél a védő teljesen védencének a helyébe áll és a törvény értelmében nem lehet őket különböző személynek tekinteni.
Ha a bűnös az égi törvényszék előtt megjelenik, az Úr Jézus maga helyettesíti őt. 

Ott áll, hogy a vádakra feleljen.

Oldalára, kezeire és lábaira mutatva, felszólítja az igazságszolgáltatás figyelmét, hogy az általa képviselt bűnös ellen minden lehetőt hozzon fel, de Ő hivatkozik vérére és mivel magát a bűnösök közé engedte számláltatni s azok pártjára állt, oly nagy sikerrel végzi védőbeszédét, hogy a bíró ezt az ítéletet hirdeti ki:
„Ezeket bocsássátok el; ők fel lettek mentve az örök tűz kárhozatától, mert Jézusban meg lettek váltva”.
A mi Urunk Jézus a gonoszok közé lett számlálva, hogy azok teljes szívükből vonzódhassanak Hozzá. Hogyan félhetnénk attól, aki velünk egy jegyzékbe van felvéve?
Tartózkodás nélkül jöhetünk Hozzá és Neki megvallhatjuk vétkeinket.
Mivel hozzánk hasonlóvá lett téve, nem kárhoztathat bennünket.

Nem azért lett-e a gonoszok közé számítva, hogy az Ő szentjeinek piros könyvébe legyünk bejegyezve?
Ő szent volt és a szentek közé lett számlálva; mi vétkesek voltunk és a bűnösökhöz lettünk számlálva; Ő átíratta nevét abból a jegyzékből a fekete könyvbe, a mi nevünk pedig ki lett törölve a fekete könyvből és be lett írva az élet könyvébe, mert Jézus és az övéi között teljes csere történik.
A mi nyomorult, bűnös állapotunkat teljesen magára vette, azt pedig, amivel Ő rendelkezik, nekünk adja. Igazsága, vére és minden, ami az Övé, ami javunkra lesz írva. 

Hívő lélek, örülj Azzal való egységednek, aki a bűnösökkel egyenlőnek lett tekintve; mutasd meg, hogy tényleg meg lettél váltva, mivel te is azokhoz számíttatsz, akik Őbenne nyilvánulnak meg, mint új teremtmények.

ENGEDELMESSÉG❣️

„💞Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsidók 5,8)

Az van mondva, hogy a mi üdvösségünknek Fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé; azért nekünk, kik vétkezünk és a tökéletességtől távol vagyunk, nem szabad azon csodálkoznunk, ha arra hívattattunk, hogy hasonlóképpen háborúságokon kell keresztül mennünk.

Ha a fő tövissel koronáztatott meg, akkor a test többi tagjai ringathatják-e magukat kellemesen a kényelem szende ölén? Krisztusnak saját vérének tengereit kellett átlábalni, hogy a koronát elnyerhesse. 

Tehát hogyan mehetnénk mi ezüst cipőkben száraz lábbal a mennybe? Nem! 

Urunk és Mesterünk életének folyása tanít minket arra, hogy a szenvedés szükséges; s Isten igazi és valódi gyermekének nem lehet és nem szabad azt kikerülni, még ha az lehetséges volna is. 

Milyen sok vigasz van abban a gondolatban: hogy Krisztus „a szenvedések által lett tökéletessé” és Ő az, ki tökéletes részvéttel viseltetik irántunk.

„Mert nincs oly Főpapunk, ki a mi erőtlenségünk érzésén meg ne indulhatna”. 

Krisztusnak ez a részvéte vigaszt nyújt nekünk. Az első vértanúk egyike ezt mondta:
„Örömest viselek el mindent, mert Jézus előbb szenvedett és jelenleg is szenved bennem; részvéttel van irántam, ez erősít engem”. Kedves hívő lélek, ragadd meg erősen e gondolatot elmédben a szenvedések és bajok közt.

Az Úr Jézusra való emlékezés erősítsen meg titeket, hogy lábnyomába lépve kövessétek Őt. 

Keressetek és találtok kellemes üdülést az Ő részvétében, megemlékezvén arról, hogy Krisztusért szenvedni megtiszteltetés, az dicsőség.

Az apostolok örvendeztek, hogy méltókká tétettek a Krisztus gyalázatának hordozására. 

Amilyen mértékben részesít az Úr azon kegyelemben, hogy Krisztusért és Krisztussal szenvedjünk, éppen olyan mértékben juttatja nekünk a dicsőséget is. A keresztyén ékessége az ő szenvedései.

Az Istentől felkenetett király felségjogai az Ő szenvedése, gyötrődése és fájdalmai. 

Azért ne fussunk el a megtiszteltetés elől; ne forduljunk el, ha felmagasztalásról van szó.
A gyaláztatás megtisztel, a fájdalom megdicsőít minket.
„Ha Vele tűrünk, Ő vele uralkodunk is”.
Ha szenvedünk Vele, akkor majd dicsőségében is részesek leszünk.

MINDENT MEGHALADÓ SZERETET❣️

„💞És így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét.” (Efézus 3,8)

Krisztus szeretetének gyöngédsége, gazdagsága, nagysága és hűsége felülmúl minden emberi felfogóképességet.
Hol lehetne találni szavakat és kifejezéseket az Ő emberek iránti hasonlíthatatlan és utolérhetetlen szeretetének leírására? Beláthatatlanul tágas és nagy az!
Ahogy a fecske csak szárnyainak hegyével érinti a vizet, de bele nem merül, úgy az ecsetelés minden szava csak azt a felületet érinti, amely alatt a feneketlen mélység rejlik.
Joggal énekli a költő:

„Szeretetnek mély tengere!
Minden örömnek mélysége!
Ó szeretet, életünk fénye!”

Krisztusnak e szerelme tényleg megmérhetetlen és határtalan. Ki képes azt felfogni?
Hogy Jézus szeretetéről helyes fogalmat alkothassunk magunknak, először meg kell ismernünk az Ő előbbi dicsőségét magasztos méltóságában és meg kellene értenünk a megalázkodás teljes mélységét, akkor, amikor a földön emberré lett.

De ki tud nekünk útbaigazítással szolgálni Krisztus nagyságáról?
Mikor a magasságos mennyekben trónján ült, az igaz Istentől való igaz Isten volt. 

Általa teremtettek az egek és annak minden serege. Mindenható karja tartja a világegyetemet; a kérubok és szeráfok dicsérete vette Őt körül szüntelen; a menny hallelujája és öröméneke áradozott szakadatlanul trónja előtt.

Fenségesen uralkodott összes teremtményén, mint mindenek Istene, magasztalva az örökkévalóságban.
Ki mondhatja meg az Ő dicsőségének nagyságát?
De ki képes azt a mélységet is megmagyarázni, amelybe leszállt? 

Emberré lenni, már az sok volt, a fájdalom emberévé lenni, az még több. 

Vérezni, szenvedni és meghalni sok volt Annak, akit Isten fiának neveznek, de olyan kimondhatatlan gyötrődést és árulást elviselni, olyan gyalázatos halált elszenvedni – ez a könyörülő szeretetnek olyan mélysége, melyet a legihletettebb lélek sem lesz képes soha – még az örökkévalóságban sem – megmérni.

Ez szeretet, valóban olyan szeretet, „mely minden ismeretnél feljebb való.” 

Ó, bárcsak ez a szeretet betöltené a szívünket hálaadó köszönettel és tenne minket mindenhatóságának élő tanúivá!