URAM SEGÍTS❣️

,,💞Segíts Uram!” (Zsoltárok 12,2)

Ez az ima már magában érdekes, mert rövid, de magvas, erős és gyermekies.
Dávid aggódott amiatt, hogy elfogyott a szent és kevés a hívő az emberek fiai között, s ezért fölfelé irányítja szívét imában, mivel a teremtmények elhagyták a Teremtőhöz menekült. 

Nyilván érezte saját gyengeségét, különben nem kiáltott volna segítségért. 

Azonban őszinte szándéka volt kiállni az igazság ügye mellett és küzdeni azért, mert ennek a szónak: „segíts” nincs értelme, ha mi magunk nem ténykedünk.

E rövid két szóból álló imában nagy nyíltság, a kívánság világossága és a kifejezés határozottsága található.
Sokkal több, mint némely keresztyén ember terjengős szívömlengéseiben.
A zsoltáríró egyenesen Istenhez megy jól megfontolt kérelmével. 

Ő tudja, mit keres és tudja, hol keresi azt.
Uram, taníts minket úgy imádkozni, mint Dávid imádkozott.

Erre az imára gyakran van alkalom.
Milyen találóan alkalmas ez az isteni gondviselés meglátogatásánál, mikor a súlyosan megpróbált hívőknek tapasztalniuk kell, hogy nem találnak segítőt.
Hasonlóan komoly gondolkodású keresztyének, akik Isten igéjében kutatnak, ha hitüknek ez vagy az a tárgya fölött való kételkedésnél gyakran erős segítséget találnak abban, ha a Szentlélekhez, a nagy tanítóhoz kiáltanak: „Segíts, vagy tarts meg ó Uram!”

Keresztyén harcosok belső küzdelmeikben a kegyelem trónjánál esedezhetnek előmenetelért és megerősítésért, s ez az ima nekik mintául szolgálhat kérelmükhöz.
Az égi mező munkásai hasonlóképpen kegyelmet és felüdítést nyerhetnek a szükség idején ezen az úton.

Üdvvágyó bűnösök kételyeik és aggályaik között élhetnek ugyanezen határozott kérelemmel.

 „Segíts Uram,” – ez érvényes életben és halálban, türelem és harc, szenvedés és öröm között. Segítségünk egyedül nála van, tehát ne legyünk restek őt segítségül hívni.
Az imameghallgatása bizonyos, ha őszintén visszük azt Jézus nevében Isten elé.

Az Úr hűsége kezeskedik nekünk arról, hogy az övéit nem hagyja el, közeli rokonsága, mint Atyánk és gyülekezetének vőlegénye, bizonyossá tesz minket segítsége felől.
Jézus odaadása minden jóságának záloga, és ígérete szilárdan áll: „Ne félj, én megsegítlek.”

Ézsaiás 41:13 Károli -
,Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!,,

,,ÖRÜL AZ ÉN SZÍVEM AZ ÚRBAN,,❣️

„💞És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnekem; aki csak hallja, nevet rajtam.” 

(1 Mózes 21, 6)

Jóval felülmúlta a természet erejét, sőt annak törvényeivel teljesen ellenkezett az, hogy a nagyon öreg Sára még egy fiúgyermekkel legyen megörvendeztetve. 

De az is egészen ellene van a dolgok közönséges folyásának, hogy én, szegény, nyomorult bűnös olyan kegyelmet nyerjen, hogy az Úr Jézus szellemét lelkemben hordozzam.

Én, ki egykor kételkedtem, - hiszen volt is okom arra, mert természetem oly száraz és hervadt, oly kietlen és átkozott volt, mint egy kiaszott puszta, - méltatlan arra, hogy a szentség gyümölcsét teremjem.

Telve lehet szám nevetséggel attól a ritka és bámulatos kegyelem miatt, melyet az Úrtól vettem, mert megtaláltam az Úr Jézust, a megígért „magot”, ki most az enyém örökké.
Az Úrnak, aki alacsonyságomat megtekintette, győzelmi zsoltárt éneklek ma és magasztalom Őt dicsénekben, mert:
„Örül az én szívem az Úrban, felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban; az én szám megnyílt az én ellenségeim ellen, mert én örvendek a Te szabadításodban”.

Szeretném, ha mindazok, kik a pokoltól való megmenekülésemtől és kegyelmes meglátogatásomról tudnak, nevetnének velem az örömtől.
Milyen nagyon szeretném határtalan békességemmel, örömmel meglepni enyéimet.
Szeretném elbűvölni barátaimat folyton növekvő boldogságommal.
Szeretném építeni a szentek gyülekezetét hálás vallomásommal. Vágyódom Istenemmel való naponkénti társalgásom élvezetének benyomását hátrahagyni a világnak. 

Bunyan beszéli, hogy Irgalmasság zarándoknő álmában nevetett, s lehet-e csodálkozni azon, ha álmában az Úr Jézust látta?
Az én örömem nem állhat hátrább az övénél, mivel az én barátom elmélkedésem és gondolkodásom tárgya minden nap.
Az Úr Jézus az öröm mély tengere, lelkemnek bele kell abba merülni, elnyelettetni a gyönyör habjaitól, melyek az Ő közelléte által hullámzanak.

Sára Izsákra nézett és nevetett a nagy elragadtatástól, barátnői is nevettek vele. S te, én lelkem tekints Jézusra és szólítsd fel a mennyet és földet, hadd örvendjenek veled, kimondhatatlan örömmel.

BOLDOGSÁG és HIT❣️

„💞Gyönyörködj az Úrban” (Zsoltárok 37,4)

E szavak értelme azoknak, kik az isteni félelemben folytatott élettől távol állnak, nagyon feltűnő lehet, de a komoly és hívő keresztyéneknek ez nem egyéb, mint az ismert igazság megerősítése.
A hívők élete úgy íródik itt le, mint az Istenben való öröm és gyönyörűség és megerősíttetünk abban a meggyőződésben, hogy a valódi istenfélelem boldogsággal és üdvösséggel áraszt el.

 
Az istentelen emberek, és akik csak névleges keresztyének, sohasem látnak a jámborságban valami örvendetest: részükre az rabszolgaság, terhes kötelesség, kényszer, de sohasem öröm és üdülés.

Ha éppen keresztyéneknek vallják magukat, akkor az vagy haszonlesésből történik, mivel azáltal remélnek nyerni valamit, vagy félelemből, mert nem mernek másként tenni.
Az istenfélő életben létező öröm és gyönyörűség gondolata olyan idegen a legtöbb ember előtt, hogy beszédjükben nincs más két fogalom oly messze egymástól, mint e szavak:
„szent élet és gyönyörűség”.

De az olyan hívők, akik Jézus Krisztust ismerik, tapasztalatból tudják, hogy a boldogság és hit bensőleg úgy össze van kötve, hogy a pokol kötelei sem szakíthatják el azokat egymástól.
Aki Istent teljes szívből szereti, mindig tapasztalja, hogy az ő utjai gyönyörűségesek és az ő ösvényei a békességre vezetnek.

 
Olyan örömet, a gyönyörűségnek oly teljességét és olyan túláradó boldogságot fedeznek fel a szentek Urukban, melynél fogva távolról sem üres szokásból szolgálnak neki, hanem vidáman követik, ha még utálja is nevét a világ jobban a gonosznál.

 
Mi nem kényszerből féljük Istent, hitünk nem fogság, vallomásunk nem lánc, a szent életre nem erőszakkal lettünk odavonszolva, nem rabszolgaként tesszük kötelességünket; nem, a jámborság nekünk öröm, a reménység mennyországunk, életmódunk, gyönyörűségünk, a szeretet vigasságunk.

Az öröm és az igazi istenfélelem egymásba vannak fonódva, mint a gyökér és virág; oly elválaszthatatlanok, mint az igazság és bizonyosság, valóban két fenséges kincs, melyek egymás mellett csillognak aranyfoglalatban.

„Gyönyörködj az Úrban és megadja neked szíved szándékait.”

KEGYELMÉNEK KELYHE❣️

,,💞Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: 

Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, amint engem szerettél.,, 

János 17:22,23 (Károli rev.)

Tekints az Úr Jézus rendkívüli bőkezűségére, mert mindenét nekünk ajándékozta. 

Habár mindannak, amivel ő bír, már csupán a kamatja az angyalok egész világát minden képzeleten felül gazdaggá tehette volna, mégsem elégedett meg, míg mindenét tulajdonul nekünk nem adta.
Már az csodálatos nyájasság lett volna, ha annyit engedett volna meg nekünk, hogy kegyelmének asztala alól jóságának morzsáját felszedegessük, és azt ehessük, de amit Ő tesz, nem akarja csak félig tenni.
Maga mellé ültet örömasztalához és megosztja velünk lakomáját. 

Ha királyi bevételéből csak kevés költséget juttatott volna nekünk, úgy elég okunk lett volna szeretetünket örökre Neki ajándékozni. 

De nem, Ő azt akarja, hogy jegyese éppen olyan gazdag legyen, mint Ő és nem kíván semmiféle dicsőséget és nagyságot, melyben nem osztozkodna vele.

Ő nem akart csekélyebbel megelégedni, mint azzal, hogy örököstársai legyünk és így nekünk hasonló örökséget ajándékozott tulajdonul.
Minden kincsét kiöntötte „menyasszony” gyülekezete kincstárába és minden dolgot közösnek tart megváltottaival. Nincs olyan helyiség házában, melynek kulcsát visszatartaná övéitől. 

Teljes szabadságot ad nekik arra, hogy mindazt tulajdonul vegyék, amivel Ő bír.
Örömest látja, ha kincseivel szabadon rendelkeznek és megtartanak maguknak annyit, amennyit csak elhordozhatnak. Bőségének végtelen teljessége a hívőknek oly szabadon áll rendelkezésére, mint a levegő, melyet belélegzik.

Krisztus az Ő szeretetének és kegyelmének kelyhét odatartja a jámbor ajkához és készteti őt szüntelen inni, mert, ha a kelyhet kiüríthetné ő volna a legkedvesebb vendég.
De úgy is, ha sohasem merítheti is ki, csak inni kell tovább, örökké, mert minden az övé.
Mit adhatna a föld és ég a közösség erősebb bizonyítékául?

„Az édes öröklétből
Egy cseppnyi szőlőnedv,
Több üdülést eszközöl,
Mint minden gyönyör, kedv.”

HASONLÓ az Ő ÁBRÁZATÁHOZ❣️

„Megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált.” (Dániel 5,27)

Jól tesszük, ha minél gyakrabban megmérjük magunkat az Isten igéjének mérlegében. 

Üdvös gyakorlásnak fogod találni, ha Dávid valamelyik zsoltárát olvasva, minden egyes vers feletti elmélkedésnél megkérdezed magadat:
„Mondhatom-e ezt én is magamról? Éreztem-e valaha ugyan azokat, amiket Dávid? 

Megalázkodott és megtört-e úgy a szívem a bűn miatt, mint az ő szíve, amikor bűnbánó zsoltárait írta? Betöltötte-e valaha úgy a lelkemet az Istenben való bizalom a kísértések között, mint az ő lelkét, amikor Isten kegyelmességét magasztalta Adullám barlangjaiban vagy Engedi várában?
Vettem-e a hálaadás poharát, hogy az Úrnak nevét hívnám segítségül?”

Azután vedd elő „Krisztus életét” és ha azt keresztüllapoztad, akkor kérdezd meg önmagadat, mennyiben lettél hasonló az Ő ábrázatához.
Vizsgáld azután, vajon bírod-e a szelídségnek, alázatnak és szeretetnek szellemét, melyet ő folyton gyakorolt és nyilvánított. 

S azután, vedd a leveleket és nézd meg, hogy mind abban, amit az apostol az ő belső tapasztalatairól beszél haladsz-e vele?

 Kellett-e valamikor úgy kiáltanod, mint neki: „Ó, én szegény ember, kicsoda szabadít meg engemet-e halálnak testéből?” Részesültél-e ebből a törekvésből?
Tűntél-e úgy fel magad előtt, mint első a bűnösök között, és mint legkisebb minden szentek között?
Éreztél valamit az Ő belsőségéből? 

Egyezhetsz-e vele vallomásában: „Krisztus az én életem, halálom nyereség!”

Ha ilyen módon olvassuk Isten igéjét, mint lelkiállapotunk próbakövét, akkor nagy okunk van gyakran megállni és ezt mondani: „Uram, érzem, hogy én még nem jutottam annyira, ó, segíts nekem is azt elérni! Ajándékozz nekem valódi bűnbánatot, mint azoknak, akikről olvasok.
Hiszen nem jöttél e világba ítélni, hanem üdvözíteni.
Adj nekem élő hitet; adj forróbb lelkesedést; gyújts fel buzgóbb szeretetre; add nekem a szelídség kegyelmét; ó, Jézus, tégy hozzád hasonlóvá.
Ne engedd, hogy továbbra is „híjával találtassam”, ha megmérettetem a szentség mérlegében.”
Ha magunk ítélnénk magunkat, nem büntettetnénk Istentől.

SZERETETETNEK SZERETETBŐL KELL ÉLNIE❣️

„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1 János 4,19)

A bolygók csak a naptól kapott fényt sugározzák vissza, s a szívből sem származik igazi szeretet Jézus iránt, mely nem magától az Úr Jézustól ered. Isten végtelen szeretetének, Isten iránt való szeretetünknek e túláradó forrásából kell fakadnia.

Nagy és határozott igazság marad ez mindörökké, hogy mi nem más okból szeretjük Őt, hanem: 

mert Ő szeretett először minket. Iránta való szeretetünk hozzánk való szeretetének gyönge sarja.
Csontot és velőt borzolgató csodálkozást érezhet mindenki, aki Istennek művét szemléli és abba elmélyed; de a szeretet lángját a szívben egyedül az Isten Szelleme gyújthatja meg.

Milyen csoda, hogy közülünk bárkit is arra lehetett rávenni, hogy a Legszeretetreméltóbbat szeresse.
Milyen csodálatos, hogy az Úr, aki ellen fellázadtunk, ilyen bámulatos szeretet-megnyilvánulása által kísérel meg ismét Magához vonni minket!

Az Isten iránt való szeretetből egy morzsácskát sem találtunk volna magunkban soha, 

ha az az Ő szeretetének gyönyörűséges vetése által szívünkbe nem plántáltatott volna.
A mi szeretetünk Isten szeretetének sarjadéka, amely szívünkbe lett öntve, de miután bennünk az Istentől született, Istenből is kell táplálkoznia.

A szeretet üvegházi növény, nem olyan növény, amely magától virágzik az emberi talajban, 

ezt felülről jövő harmatnak kell megnedvesítenie.
A Jézushoz való szeretet olyan virág, amely gyöngéd ápolást kíván, és ha semmi más táplálékot nem élvez, mint azt, melyet szívünk sziklája adhat, úgy hamar el kell hervadnia.

Valamint a szeretet mennyből ered, úgy annak mennyei eledellel kell táplálkoznia is.
A pusztában nem nőhet, csak ha onnan felülről mannával van táplálva.
Szeretetnek szeretetből kell élni. Isten iránt való szeretetünk lelke és veleje az Ő hozzánk való szeretete.

„A szeretet hatalmát áldom,
Mely Jézusban tűnik elém;
Annak dicső nevét kiáltom,
Kitől én por szeretve vagyok;
Magammal én már nem gondolok,
A szeretet árjába hullok.”

AZ ÚRNAK ÉLNI❣️

„💞Ha élünk, az Úrnak élünk.” (Róma 14,8)

Ha az Isten előtt helyes lett volna, úgy mindegyikünk megtérésének pillanatában a legszívesebben azonnal a mennybe ment volna. 

Nem okvetlen szükséges az örök életre való előkészülésünkhöz, hogy sokáig itt kelljen időznünk. 

Nagyon lehetséges, hogy valaki a mennyben felvétetik és alkalmasnak bizonyul, hogy a szentek örökségének, mely a világosságban van, részesévé legyen, jó lehet éppen csak rövid ideje, hogy a Jézusban való hithez jutott.

Habár szentségünk egy hosszú és szakadatlanul haladó munka s mi nem leszünk azzal készen, míg testünket le nem vetjük és be nem megyünk a belső szentélybe.

Mindazáltal az Úr, ha az volna az Ő kegyelmes akarata, elváltoztathatná a tökéletlenséget tökéletességre és rögtön felvehetne minket a mennybe.
Ugyan miért vagyunk még itt? Vajon akarja-e Isten a szükségesnél csak egyetlen szempillantásnál is hosszabb ideig távol tartani az Ő szeretett gyermekeit a paradicsomtól?

Miért áll még az élő Isten serege a harcmezőn, hacsak egyetlen támadás is győzelmet juttatna neki?
Miért bolyong népe még mindig a pusztában ide-oda, hiszen szájának egyetlen szava az óhajtott ígéret föld közepére, a mennybe helyezhetné őket?

A felelet így hangzik: Azért vannak itt, hogy az „Úrnak éljenek” és másokkal is megismertessék szeretetét.
E földön maradunk, mint magvetők, kik a jó magot hintik, mint földművesek, kik az ugart szántják, mint üdvkövetek, kik békét és üdvöt hirdetnek. 

Itt vagyunk, mint „a föld szava”, hogy áldásul legyünk a világnak.

Itt vagyunk, hogy Krisztust életünkkel megdicsőítsük. Úgy vagyunk itt, mint az Ő munkásai és „munkatársai”. Bár megfelelne életünk az Ő céljának!
Éljünk komoly, tevékeny és szent életet, „az Ő dicsőséges kegyelmének dicséretére.”
Addig is vágyódunk Ő nála lenni és naponként énekeljük:

Veled óhajtok Jézusom
Lenni abban az örömben,
Íme, reád várakozom
Menyegzői öltönyben.
Vidáman nézek menny felé,
Szívem folyton csak arra kér:
Jövel hamar Úr Jézus!