AZ ÚR HEGYÉRE❣️

„💞Magas hegyre menj föl” (Ézsaiás 40,9)

A mi Jézus Krisztusban való ismeretünk kissé hasonló a magas hegyek megmászásához. 

Ha valamely hegy lábánál vagytok, keveset láttok; a hegy csak fele akkorának látszik, mint amilyen a valóságban. 

A környező szűk völgyben alig láthattok egyebet a lezúduló patakoknál, mely onnan a mélységben levő folyóba ömölve tovább hömpölyög.

Ha felmásztok a legközelebbi dombra, akkor terjed és bővül alattatok a völgy. 

Ha azután feljebb mentek és körülnéztek a környéken, mely több óra járásnyira van onnan, elragadtatással gyönyörködtök a nagy kiterjedésű kilátáson.

De lépjetek csak még feljebb, a kilátás még nagyszerűbb. 

Végre, amikor felértek a csúcsra és ott körülnéztek kelet, nyugat, dél és észak felé nagy kiterjedésű földrészt láttok magatok alatt. 

Ott van egy erdő, melyet több napi utazás után lehetne elérni a kopár hegyháton.

Ott egy tó tükröződik szemben, amott egy folyó kígyózik, mint valami ezüstszál keresztül-kasul a mosolygó nézők között. 

Előttetek meg az üzemi terülten a lomhán ágaskodó kéményekből pöfékel kifele a füst, vagy a magas töltésekkel beszegélyezett vízparton összetódulnak a hajók árbocai.

Mindezek nagyon megörvendeztetnek bennetek és ezt hangoztatjátok: 

„Ki gondolta volna, hogy erről a magaslatról ilyen gyönyörű kilátás tárul elénk!”
Ez így van, de a keresztyén élete is ebben a sorrendben fejlődik. 

Mikor hinni kezdtünk Krisztusban, akkor még nagyon keveset láttunk rajta. 

Minél beljebb jutunk, annál több gyönyört fedezünk fel Benne. Ámde ki érte el már a csúcsot?

Ki ismerte meg már Krisztus szeretetének egész mélységét és magasságát, mely minden ismeretnél nagyobb? Mikor Pál apostol megöregedett és hófehér hajfürtjeivel Rómában a hideg penészes tömlöcben ült, akkor ő nagyobb joggal, mint mi így kiáltott fel: „Tudom kinek hittem!”
Mert minden tapasztalat egy magaslat megmászása gyanánt tűnt előtte, minden megpróbáltatást egy magasabb hegycsúcs elérésének vett, ahonnan jobban áttekinthette 

Annak egész szeretetét és hűségét, kinek az ő lelkét felajánlotta.
Óh, kedves barátom, csak menj fel egy magas hegyre,

 „Gyertek fel az Úr hegyére, … hogy megtanítson minket az Ő útjaira.”

BOLDOG AZ AZ ANYAMÉH❣️

„💞Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: 

"Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!"

 Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

 ”(Lukács 11,27,28)

Vannak némelyek, kik nagy előszeretettel dédelgetik magukban azt a képzeletet, hogy Máriára nézve valami nagyon felemelő és boldogító lehetett annak tudata, hogy ő az Úrnak anyja.
Ezt feltételezik, mert részesült abban a magasztos előnyben, hogy ő az Úr szívébe olyan bepillantást vethetett, amilyet mi soha nem remélhettünk és nem várhattunk volna.

 
Ebben a feltevésben van valami látszata az igazságnak, de találó alap nélkül.
Nem tudunk arról, hogy Mária többet tudott volna, mint mások. Amit tudott, azt „szívében forgatta”.
De mindazokból, amiket az Újszövetségből tudunk, legkevésbé sem mutatkozik az, hogy neki mélyebb hitismerete lett volna, mint a Krisztus többi tanítványának.

 
Azokat, amiket tudott, mi is éppen úgy tapasztalhatjuk.
Talán csodálkozol, hogy ezeket hallod? 

Itt van egy idézet, mit bizonyít: „Az Úrnak titka azoknak adatik, akik őt félik, és az Ő frigyét megjelenti nekik”.

 
Emellett jusson eszetekbe a Mester szava: „Nem mondalak titeket többet szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit művel az Ő Ura; titeket pedig barátaimnak nevezlek, mert mindent, amit hallottam az én Atyámtól megjelentettem nektek”.

 
Ez az isteni kinyilatkoztató, oly boldogítóan nyilvánítja előttünk szívének minden titkát, hogy semmit nem tart vissza abból, mi nekünk áldásul szolgálhat. Sőt még tovább is biztosít minket: „ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek”.

 
Avagy nem nyilvánítja-e még ma is nekünk oly módon, ahogyan soha nem fogja magát nyilvánítani a világnak? 

Éppen így is van, ezért nem kiálltjuk tudatlanságból: „boldog méh, amely téged hordozott”; hanem tiszta öntudattal adjunk hálát Istennek és kérjük, hogy mi, kik az igét hallottuk és értelmes szívvel magunkban megőrizzük, mindenekelőtt olyan benső közösségben legyünk az Üdvözítővel, mint az Ő anyja: Mária volt.

 
Másodszor pedig, oly annyira bizalmas viszonyban álljunk szíve titkaival, amennyire csak lehetséges azt nekünk elérni. Boldog lelkek, kik ilyen előnyben vannak.

ÉRINTS MEG URAM❣️

,,Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.” (Hóseás 7,8)

A lángost, ha meg nem fordítják, egyik oldalán sületlen marad.
Így maradt Efraim is némely vonatkozásban érintetlen az isteni kegyelemtől, habár egyrészről bizonyos tekintetben engedelmeskedett is, de más oldalról nagyon is kitűnt sok engedetlensége.

Én lelkem, kényszerítlek, vizsgáld meg, vajon nem így van-e veled is?
Ami isteni, abban állsz-e egészen?
Áthatott-e már egészen a kegyelem, megnyilvánul-e annak működése minden erődben, dolgodban, szavaid és gondolkodásodban?
Esedezz, hogy megszenteltessék szellemed, lelked és tested, nem szabad, hogy egyszer megszentelt lény látszatát, máskor meg a bűnnek uralmát tüntesd ki magadon, mert különben te is olyan leszel, mint az a lángos, melyet senki meg nem forgat.

Az a lángos, melyet nem fordítanak meg, hamarosan megég a tűz felőli oldalán.
Habár az ember soha nem bírhat elegendő isteni félelemmel, mégis vannak olyanok, kik tüzes buzgalmuk által egyoldalúan feketére pörkölődnek vagy pedig érzelmükkel teljesen megegyező jámbor vallásos gyakorlataikban farizeus módra felfuvalkodnak, álszenteskedő szénné változnak.

Kitűnő szent életet utánzó látszat igen gyakran párosul az igazi isteni félelem teljes hiányával.
Ki szentként lép a nyilvánosság elé, az az ő háza végső épületében ördög.
Nappal lisztben vájkál, éjjel pedig koromban. Az a lángos, mely egyik oldalán megégett, a másik oldalán még nyers tészta.

Óh, Uram, ha ilyen az én állapotom, akkor fordíts meg engem!
Fordítsd szentségtelen természetemet szereteted tüze felé, hadd érezze annak mennyei hőségét.
Megpörkölt oldalamat pedig hűtsd le egy kissé, így majd tapasztalhatom, milyen nagy hiányát szenvedem az erőnek és melegnek, amint eltávolodom a Te mennyei lángodtól!

Ne engedd, hogy én szellemi sántikálóvá legyek, hanem olyanná változzak, ki mindenható kegyelmednek hatalmas befolyása alatt áll, hiszen tudom:
ha lángos maradok, akit senki meg nem fordít, ha nem tapasztalom minden oldalról kegyelmed hatását, akkor örök üszök maradok abban a tűzben, mely soha nem fog kialudni.

AZ ÚR TEMPLOMA❣️

„💞Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik.” (Zakariás 6,13)

Krisztus maga az építőmestere szellemi templomának, Ő építi fel változhatatlan szeretetének magaslatára, mindenható kegyelmére és csalhatatlan igazmondására.
De, mint a salamoni templom építésénél történt, úgy van itt is. 

Az épületköveket és építőanyagokat elő kell készíteni.

A cédrusfák Libánonon állnak ugyan, de még nincsenek megmunkálva az építéshez. 

Nincsenek kidöntve, sem megfaragva, nem alkalmasak még arra, hogy cédrusgerendák és cédrusoszlopokul használtassanak, melyeknek kellemes illata az Úr házának tornácát a paradicsomban vidámmá tegyék. 

A sziklatömbök ott hevernek a kőbányában, hol azokat faragják és csiszolják. 

Mindez Krisztus műve.
A hívők előkészíttetnek, megmunkáltatnak és alkalmassá tétetnek mindegyik a maga helyére az Úr templomában.

De ezt az előkészítést maga Krisztus saját kezűleg kezdi meg és végzi be. Próbák és bajok nem munkálják a megszentelődést, ha Ő nem erre a célra küldi azokat. 

Imánk és fáradozásunk bennünket nem tehet alkalmassá a mennyország részére Jézus keze nélkül, 

ki tetszése szerint változtatja meg szíveinket. 

Valamint a salamoni templom építkezésénél „sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallatszott”, mivel már teljesen előkészülve hevert minden tárgy, 

hogy rendeltetési helyére kerüljön, - úgy van azzal a templom ügyével is, melyet az Úr épít, 

az előkészítés egészen itt lenn a földön történik. 

Majd mikor a mennyországba jutunk, ott nem fogunk elkülöníttetni a megszentelődés szerint, nem készíttetünk elő nyomorúságok által, nem csiszoltatunk szenvedések által. 

Nem, nekünk itt kell előkészíttetnünk, mindent elvégez Krisztus előzetesen. 

Végül, mikor már mindent megtett, minket egy szerető kéz átsegít a halálfolyamon és behelyeztetünk a mennyei Jeruzsálembe, hogy ott álljunk az Úr templomában, mint örök oszlopok.

Jeruzsálem városát
Hívőknek lakhelyét,
Istenünk Te választottad
Kövekből építetted.

ISTEN TÖKÉLETESSÉGE❣️

„💞Legszebb vagy az emberek közt.”(Zsoltárok 45,3)

Az Úr Jézus lénye és élete olyan, mint valami egyetlen drágakő; minden tevékenysége és eljárása pedig, 

mint valami egyetlen bevégzett pecsétlenyomat.

Ő teljesen tökéletes, nemcsak minden részeiben, hanem mint valami dicső, mindent túlragyogó egész.
Az ő szent kedélye nem valami szép színeknek tarka vegyüléke, vagy nemes fémek halmaza, 

melyek rendezetlenül hevernek rakáson, Ő egészen szép és dicső ékesség.
Benne megvannak mindazok, „amik igazak, amik tisztességesek, amik igaz cselekedetek, amik jó hírűek”.
Dicső lényében nincs egyetlen vonás sem, mely másvalakitől eredne, hanem Ő egészen kedves, 

egészen kedves Ő.

Ó Jézus! Hatalmad, kegyelmed, igazságosságod, gyengédséged, igazságod, magasztosságod és változhatatlanságod olyan egész embert képez; jobban mondva, olyan Istenemberré tesz, 

amilyenhez hasonlót sem a mennyország, sem a föld nem látott. 

Gyermekséged, örökléted, szereteted, győzelmed, halálod és hallhatatlanságod mind-mind egybe van szőve egy nagy és pompás díszszőnyegbe, melynek sem varrása, sem hasadéka nincsen.

Te jó hírű vagy, kifogástalan; sokféle vagy, de nem megosztott; minden vagy de nem egyenetlen.
Valamint a színek összessége egyesülve képezik a dicső és gyönyörteljes szivárványt, 

úgy találkoznak Benned a mennynek és földnek szépségei és oly csodásan olvadnak egybe, 

hogy az egész mindenségben nincs hozzád hasonló. 

Sőt, ha a legnemesebbeknek összes erényei egy csomóba köttetnének, még távolról sem állná meg Veled szembe a hasonlítást, Te minden tökéletességnek tükre.

Megkenettél mirha és kécia szent olajával, melyet Isten egyedül a Te részedre tett el. 

Illatod olyan, mint a szent tömjéné, melyhez hasonlót nem vegyíthet a gyógyszerészek művészete. 

Minden fűszer kellemes illatú, de mind együttvéve isteni remekmű.

Legszebb szépség! Gerjessz bennem
Mennybe vágyó érzelmet,
Kegy szépséged szemlélhessem
Angyalaiddal odafent.

MEGROSTÁLOM IZRAEL HÁZÁT❣️

„💞Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre.” (Ámos 9,9)

Bármiféle rostálás egyedül Isten engedelme és rendelete által történhet.
A Sátánnak mielőtt kezét jobbra tehetné, előbb engedélyt kell kérnie.
Sőt azt mondhatjuk, hogy megrostáltatásaink közvetlenül a menny műve, mert alapigénk így mondja: „megrostálom Izráel házát”. 

A Sátán ehhez, mint valami rabszolga tarthatja ugyan a rostát abban a reményben, hogy ő majd így megronthatja a gabonát, de a Mesternek mindent kormányzó keze maga végzi a gabona tisztogatását épp olyan bánásmóddal, amely az ellenség kívánsága szerint kártékony lehetne. 

Te drága, - de az Úr csűréből erősen megrostált búza, engedd magadhoz ömleni boldog meggyőződésből ezt a valódi vigaszt, hogy az Úr kezeli a cséplőfát és rostát az Ő örök dicsőségére és hallhatatlan lelked üdvére.
Az egészen bizonyos, hogy a szórólapátot az Úr Jézus maga fogja, s elkülöníti a jót a gonosztól. 

Nem mindnyájan izraeliták, kik Izráel házából származnak.

A szérűn heverő rakás még nem a megtisztított mag, ezért kell a szórólapáttal megrostálni.
A rostában megteszi hatását a tényleges súly, de a hüvelytokot és polyvát, melyek tartalom nélküliek, el kell a szélnek hordani, csak a tiszta és valóságos gabona maradhat vissza.

Vedd figyelembe azt a tökéletes megőrzést, melyben az Úr búzája részesül, még a legcsekélyebb szem is bírja a megőrzés ígéretét. Isten maga rostál, ezért igazán valami komoly és rettenetes ez.
Az övéit Ő mindenütt megrostálja „minden pogány nép között”; valami hatékonyan rostálja meg őket, ahogyan megrostálódik a gabona.
Mindennek dacára nem szabad elhullani a legkisebb, legkönnyebb és összezsugorodott szemecskéknek sem.

Az Úr szemei előtt minden egyes hívő becses: egy pásztor sem veszítene el örömmel egyetlen bárányt sem; az aranyműves sem egy gyémántkövecskét; az anya sem egyik gyermekét; annál kevésbé az ember testének valamelyik tagját; de mindezeken felül annál kevésbé kívánja az Úr, hogy az Ő választotta és megváltottai közül a legcsekélyebb is elvesszen.

A SZENTLÉLEK❣️

„💞Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” (Apcsel 2,4)

Mily dúsak volnának a mai nap áldásai, ha mindnyájan megtelnénk Szentlélekkel!
Teljesen lehetetlen volna a lélek oly fokú szentsége gyümölcseinek végtelen teljességét túlbecsülni.
Élet, vigasz, világosság, tisztaság, erő, béke és még sok drága kegyelmi kincs elválaszthatatlan a Szentlélek üdvös jelenlététől. Szent olajként keni meg a hívő fejét, elkülöníti a szent papságra és kegyelmet ajándékoz neki hivatala helyes betöltésére.

 
Mint az egyedüli és valódi tisztító víz, megszabadít a bűn hatalmától, megszentel az isteni életre; az akaratot és véghezvitelt is ő műveli bennünk az Úrnak jótetszése szerint.
Mint világosság kinyilvánította világosságukat, romlásukat, most pedig kinyilatkoztatja nekünk is bennünk az Úr Jézust és vezérel az igazság útján.

 
Tiszta mennyei sugaraitól megvilágosíttatva nem vagyunk többé sötétség, hanem világosság az Úrban.
Mint tűz, megtisztít minket minden salaktól, s egyszer s mind ragyogó fényben tündökölteti megtisztított lényünket.
Ő az áldozati tűz, mely által képesek vagyunk lelkünket teljesen odaadni Istennek élő és kedves áldozatul.
Mint az ég harmatja véget vet szárazságunknak és megtermékenyíti életünket.
Ó bárcsak e reggeli órában tényleg dúsan megszállna bennünket! Ilyen harmatgyönyörűséges kezdete lenne a napnak.

 
Mint galamb, a szelíd szeretet szárnyaival lebeg az ő bárkája és a hívők lelke fölött.
Mint vigasztaló elűzi a gondot és kételyt, melyek az Ő szeretett gyermekeinek békéjét zavarják.
Az elválasztottakra leszáll, valamint Urunkra is a Jordánban és bizonyságot tesz fiúságukról, amennyiben bennük gyermeki lelkületet kelt, miáltal kiáltják: Abba, szerelmes Atya!
Mint szél, életnek leheletét hozza az emberbe.

 
Ahova akar, fúj és élesztő hatást nyilvánít, mely által a szellemi teremtettség mozog és megtartatik.
Adja az Úr, hogy Szentlelkének jelenlétét most és mindenkor érezzük.
„Ó Isten! Ne űzz el engem a Te arcod elől és Te Szentlelkedet ne vedd el én tőlem!”