URAT TELJESEN KÖVETNI❣️

„💞Csak nagyon messze ne távozzatok” (2 Mózes 8,28)

Az a szó a főkínzó fáraó szájából hangzott el, ami ugyancsak ravasz szó. 

Mikor a szegény meggyötört és elnyomott Izrael az országból kénytelen volt kinyomulni, akkor alkuba lépett velük, hogy ne távozzanak tőle messzire.
Ne menjenek olyan távol, hogy az ő hatalmas karját ne érezzék vagy a kémkedők szemei elől megszökjenek. Ilyen módon a világ sem szereti, ha nem akarunk velük egyenlő színvonalon lenni, ha szavainkban és eljárásainkban, gondolkozásunkban és erkölcsben különbözünk.
Szeretne nekünk szívességet tenni és nem akarja barátságát velünk felbontani valami nagyon kemény bánásmóddal.

A világnak meghalni, Krisztussal eltemettetni a halálba, ezek olyan tapasztalatok, amiket a testi értelem nevetségesnek tart és gúny tárgyává tesz. 

Így aztán azoknak, akik magukat Krisztus rendelései és akarata szerint igazítják és Őt őszintén követni óhajtják, becsületes törekvését általában félreismerik, sőt kárhoztatják is. 

Kevesen vannak, akik ezt még valóban komolyan veszik. 

A világ okoskodása a mérséklet útját ajánlja és valami „közvetítés”-ről beszél.

E testi bölcsesség helyben hagyja azt, hogy az erkölcsi tisztaság valami nagyon kívánatos, emellett arra int, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan.
Az igazság valóban nemes cél, de a kételkedést ne ítéljük el olyan szigorúan, a tévelygés úgy sem hárítható el.

Ezt beszéli a világ: „Igen, legyetek lelki értelemben, de ne mondjatok le minden vidám társaságról, tisztességes táncról és szép operáról.
Mire való valami dolgot annyira becsmérelni, ami különben a jó hangulathoz tartozik és az egész művelt világ részt vesz abban.” 

Krisztus hirdetőinek egész serege enged ennek az alattomos ajánlatnak saját örök veszedelmükre.

Ha az Urat teljesen követni akarjuk, akkor el kell menekülnünk az önlemondás pusztájába és a testies világ Egyiptomát mögöttünk kell hagyni. Búcsút kell vennünk annak alapelveitől, örömeitől, lanyha jámborságától és onnan messze távozni oda, ahova az Úr az övéit meghívja.

Minél távolabb lenni a viperától, annál jobb. Minden igazi hívőnek ez harsogja a trombitaszó:
„Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részese az ő bűneiben, hogy az Ő büntetéseivel ne büntessen bennetek”.

KŐSZIKLÁRA ÉPÍTENI❣️

„💞Te is erőtlen lettél, mint mi?” (Ézsaiás 14,10)

Milyen rettenetes lesz a – hűtlenné vált – elszakadt testvér kárhozata, mikor majd meztelen lelkének Isten előtt meg kell jelennie! 

Hogyan lesz képes ezt a dörgő szózatot elviselni: „Menjetek átkozottak az örök tűzre!
Te engem megvetettél, én is megvetlek, nem kegyelmezek meg neked!”

Így kell megszégyenülni a nyomorultnak azon az utolsó nagy napon, amikor majd az egybegyűlt népek előtt az áruló álcáját felfedik. Nézd csak az elvetetteket és bűnösöket, akik soha nem akartak hallani istenfélelemről, hogyan emelkednek fel lángágyaikból, megbámulva és ujjaikkal mutogatva hogyan fogadják, „Itt van ő is? Itt a pokolban is prédikálni akarja az evangéliumot?”

„Itt van” – mondja a másik – „engem dorgált istenkáromlásért, pedig ő maga is képmutató volt!” „Nini!” mondja ismét egyik közülük, „itt jön egy zsoltárénekes és megszégyenült ember, olyan, aki soha nem mulasztotta el a gyülekezetbe járást.
Ez dicsekedett el vele, hogy biztos az ő üdvössége felől, most meg itt van!”
A sátáni kínzó szellemek vad dühe nem nyilvánulhat meg jobban, mint azon a napon, amikor a képmutató lelkét az örök romlásba vonszolják.
Bunyan ezt szabadon, de a költészeti fogalom rettentő nagyszerűségével ecseteli, amint a pokol mélységéről szól.

A nyomorultat hét ördög kötözte meg kilenc kötéllel és lecibálták a mennyei útról, melyen az ő állítása szerint haladt és azután a hátsó kapun át a pokolba taszították.
Gondoljatok erre a pokolba esésre, ti, akik Krisztust valljátok! 
„Magatokat vizsgáljátok meg, hogy a hitben vagytok-e! Vigyázzatok állapototokra!

Lássátok meg, hogy a Krisztusban vagytok vagy sem?” Legkönnyebb dolog a világról elítélőleg nyilatkozni, mikor valamelyikünk a nyomor olvasztójában sínylődik.
No de igazságosak és egyenesek legyetek ebben. Mindenkivel szemben igazságosak legyetek, de önmagatokkal szigorúak.

Gondoljátok meg, ha ti nem kősziklára építetek, hanem homokra, eljön az árvíz vagy a szelek és megütköznek a házban, az összedől és nagyot zuhan.
Bár adna az Úr nektek őszinteséget, állhatatosságot és bátorságot, hogy bármilyen rossz helyzetbe jutnátok is, soha el ne forduljatok!

AZ ÚR HEGYÉRE❣️

„💞Magas hegyre menj föl” (Ézsaiás 40,9)

A mi Jézus Krisztusban való ismeretünk kissé hasonló a magas hegyek megmászásához. 

Ha valamely hegy lábánál vagytok, keveset láttok; a hegy csak fele akkorának látszik, mint amilyen a valóságban. 

A környező szűk völgyben alig láthattok egyebet a lezúduló patakoknál, mely onnan a mélységben levő folyóba ömölve tovább hömpölyög.

Ha felmásztok a legközelebbi dombra, akkor terjed és bővül alattatok a völgy. 

Ha azután feljebb mentek és körülnéztek a környéken, mely több óra járásnyira van onnan, elragadtatással gyönyörködtök a nagy kiterjedésű kilátáson.

De lépjetek csak még feljebb, a kilátás még nagyszerűbb. 

Végre, amikor felértek a csúcsra és ott körülnéztek kelet, nyugat, dél és észak felé nagy kiterjedésű földrészt láttok magatok alatt. 

Ott van egy erdő, melyet több napi utazás után lehetne elérni a kopár hegyháton.

Ott egy tó tükröződik szemben, amott egy folyó kígyózik, mint valami ezüstszál keresztül-kasul a mosolygó nézők között. 

Előttetek meg az üzemi terülten a lomhán ágaskodó kéményekből pöfékel kifele a füst, vagy a magas töltésekkel beszegélyezett vízparton összetódulnak a hajók árbocai.

Mindezek nagyon megörvendeztetnek bennetek és ezt hangoztatjátok: 

„Ki gondolta volna, hogy erről a magaslatról ilyen gyönyörű kilátás tárul elénk!”
Ez így van, de a keresztyén élete is ebben a sorrendben fejlődik. 

Mikor hinni kezdtünk Krisztusban, akkor még nagyon keveset láttunk rajta. 

Minél beljebb jutunk, annál több gyönyört fedezünk fel Benne. Ámde ki érte el már a csúcsot?

Ki ismerte meg már Krisztus szeretetének egész mélységét és magasságát, mely minden ismeretnél nagyobb? Mikor Pál apostol megöregedett és hófehér hajfürtjeivel Rómában a hideg penészes tömlöcben ült, akkor ő nagyobb joggal, mint mi így kiáltott fel: „Tudom kinek hittem!”
Mert minden tapasztalat egy magaslat megmászása gyanánt tűnt előtte, minden megpróbáltatást egy magasabb hegycsúcs elérésének vett, ahonnan jobban áttekinthette 

Annak egész szeretetét és hűségét, kinek az ő lelkét felajánlotta.
Óh, kedves barátom, csak menj fel egy magas hegyre,

 „Gyertek fel az Úr hegyére, … hogy megtanítson minket az Ő útjaira.”

BOLDOG AZ AZ ANYAMÉH❣️

„💞Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: 

"Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!"

 Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

 ”(Lukács 11,27,28)

Vannak némelyek, kik nagy előszeretettel dédelgetik magukban azt a képzeletet, hogy Máriára nézve valami nagyon felemelő és boldogító lehetett annak tudata, hogy ő az Úrnak anyja.
Ezt feltételezik, mert részesült abban a magasztos előnyben, hogy ő az Úr szívébe olyan bepillantást vethetett, amilyet mi soha nem remélhettünk és nem várhattunk volna.

 
Ebben a feltevésben van valami látszata az igazságnak, de találó alap nélkül.
Nem tudunk arról, hogy Mária többet tudott volna, mint mások. Amit tudott, azt „szívében forgatta”.
De mindazokból, amiket az Újszövetségből tudunk, legkevésbé sem mutatkozik az, hogy neki mélyebb hitismerete lett volna, mint a Krisztus többi tanítványának.

 
Azokat, amiket tudott, mi is éppen úgy tapasztalhatjuk.
Talán csodálkozol, hogy ezeket hallod? 

Itt van egy idézet, mit bizonyít: „Az Úrnak titka azoknak adatik, akik őt félik, és az Ő frigyét megjelenti nekik”.

 
Emellett jusson eszetekbe a Mester szava: „Nem mondalak titeket többet szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit művel az Ő Ura; titeket pedig barátaimnak nevezlek, mert mindent, amit hallottam az én Atyámtól megjelentettem nektek”.

 
Ez az isteni kinyilatkoztató, oly boldogítóan nyilvánítja előttünk szívének minden titkát, hogy semmit nem tart vissza abból, mi nekünk áldásul szolgálhat. Sőt még tovább is biztosít minket: „ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek”.

 
Avagy nem nyilvánítja-e még ma is nekünk oly módon, ahogyan soha nem fogja magát nyilvánítani a világnak? 

Éppen így is van, ezért nem kiálltjuk tudatlanságból: „boldog méh, amely téged hordozott”; hanem tiszta öntudattal adjunk hálát Istennek és kérjük, hogy mi, kik az igét hallottuk és értelmes szívvel magunkban megőrizzük, mindenekelőtt olyan benső közösségben legyünk az Üdvözítővel, mint az Ő anyja: Mária volt.

 
Másodszor pedig, oly annyira bizalmas viszonyban álljunk szíve titkaival, amennyire csak lehetséges azt nekünk elérni. Boldog lelkek, kik ilyen előnyben vannak.

ÉRINTS MEG URAM❣️

,,Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.” (Hóseás 7,8)

A lángost, ha meg nem fordítják, egyik oldalán sületlen marad.
Így maradt Efraim is némely vonatkozásban érintetlen az isteni kegyelemtől, habár egyrészről bizonyos tekintetben engedelmeskedett is, de más oldalról nagyon is kitűnt sok engedetlensége.

Én lelkem, kényszerítlek, vizsgáld meg, vajon nem így van-e veled is?
Ami isteni, abban állsz-e egészen?
Áthatott-e már egészen a kegyelem, megnyilvánul-e annak működése minden erődben, dolgodban, szavaid és gondolkodásodban?
Esedezz, hogy megszenteltessék szellemed, lelked és tested, nem szabad, hogy egyszer megszentelt lény látszatát, máskor meg a bűnnek uralmát tüntesd ki magadon, mert különben te is olyan leszel, mint az a lángos, melyet senki meg nem forgat.

Az a lángos, melyet nem fordítanak meg, hamarosan megég a tűz felőli oldalán.
Habár az ember soha nem bírhat elegendő isteni félelemmel, mégis vannak olyanok, kik tüzes buzgalmuk által egyoldalúan feketére pörkölődnek vagy pedig érzelmükkel teljesen megegyező jámbor vallásos gyakorlataikban farizeus módra felfuvalkodnak, álszenteskedő szénné változnak.

Kitűnő szent életet utánzó látszat igen gyakran párosul az igazi isteni félelem teljes hiányával.
Ki szentként lép a nyilvánosság elé, az az ő háza végső épületében ördög.
Nappal lisztben vájkál, éjjel pedig koromban. Az a lángos, mely egyik oldalán megégett, a másik oldalán még nyers tészta.

Óh, Uram, ha ilyen az én állapotom, akkor fordíts meg engem!
Fordítsd szentségtelen természetemet szereteted tüze felé, hadd érezze annak mennyei hőségét.
Megpörkölt oldalamat pedig hűtsd le egy kissé, így majd tapasztalhatom, milyen nagy hiányát szenvedem az erőnek és melegnek, amint eltávolodom a Te mennyei lángodtól!

Ne engedd, hogy én szellemi sántikálóvá legyek, hanem olyanná változzak, ki mindenható kegyelmednek hatalmas befolyása alatt áll, hiszen tudom:
ha lángos maradok, akit senki meg nem fordít, ha nem tapasztalom minden oldalról kegyelmed hatását, akkor örök üszök maradok abban a tűzben, mely soha nem fog kialudni.

AZ ÚR TEMPLOMA❣️

„💞Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik.” (Zakariás 6,13)

Krisztus maga az építőmestere szellemi templomának, Ő építi fel változhatatlan szeretetének magaslatára, mindenható kegyelmére és csalhatatlan igazmondására.
De, mint a salamoni templom építésénél történt, úgy van itt is. 

Az épületköveket és építőanyagokat elő kell készíteni.

A cédrusfák Libánonon állnak ugyan, de még nincsenek megmunkálva az építéshez. 

Nincsenek kidöntve, sem megfaragva, nem alkalmasak még arra, hogy cédrusgerendák és cédrusoszlopokul használtassanak, melyeknek kellemes illata az Úr házának tornácát a paradicsomban vidámmá tegyék. 

A sziklatömbök ott hevernek a kőbányában, hol azokat faragják és csiszolják. 

Mindez Krisztus műve.
A hívők előkészíttetnek, megmunkáltatnak és alkalmassá tétetnek mindegyik a maga helyére az Úr templomában.

De ezt az előkészítést maga Krisztus saját kezűleg kezdi meg és végzi be. Próbák és bajok nem munkálják a megszentelődést, ha Ő nem erre a célra küldi azokat. 

Imánk és fáradozásunk bennünket nem tehet alkalmassá a mennyország részére Jézus keze nélkül, 

ki tetszése szerint változtatja meg szíveinket. 

Valamint a salamoni templom építkezésénél „sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallatszott”, mivel már teljesen előkészülve hevert minden tárgy, 

hogy rendeltetési helyére kerüljön, - úgy van azzal a templom ügyével is, melyet az Úr épít, 

az előkészítés egészen itt lenn a földön történik. 

Majd mikor a mennyországba jutunk, ott nem fogunk elkülöníttetni a megszentelődés szerint, nem készíttetünk elő nyomorúságok által, nem csiszoltatunk szenvedések által. 

Nem, nekünk itt kell előkészíttetnünk, mindent elvégez Krisztus előzetesen. 

Végül, mikor már mindent megtett, minket egy szerető kéz átsegít a halálfolyamon és behelyeztetünk a mennyei Jeruzsálembe, hogy ott álljunk az Úr templomában, mint örök oszlopok.

Jeruzsálem városát
Hívőknek lakhelyét,
Istenünk Te választottad
Kövekből építetted.

ISTEN TÖKÉLETESSÉGE❣️

„💞Legszebb vagy az emberek közt.”(Zsoltárok 45,3)

Az Úr Jézus lénye és élete olyan, mint valami egyetlen drágakő; minden tevékenysége és eljárása pedig, 

mint valami egyetlen bevégzett pecsétlenyomat.

Ő teljesen tökéletes, nemcsak minden részeiben, hanem mint valami dicső, mindent túlragyogó egész.
Az ő szent kedélye nem valami szép színeknek tarka vegyüléke, vagy nemes fémek halmaza, 

melyek rendezetlenül hevernek rakáson, Ő egészen szép és dicső ékesség.
Benne megvannak mindazok, „amik igazak, amik tisztességesek, amik igaz cselekedetek, amik jó hírűek”.
Dicső lényében nincs egyetlen vonás sem, mely másvalakitől eredne, hanem Ő egészen kedves, 

egészen kedves Ő.

Ó Jézus! Hatalmad, kegyelmed, igazságosságod, gyengédséged, igazságod, magasztosságod és változhatatlanságod olyan egész embert képez; jobban mondva, olyan Istenemberré tesz, 

amilyenhez hasonlót sem a mennyország, sem a föld nem látott. 

Gyermekséged, örökléted, szereteted, győzelmed, halálod és hallhatatlanságod mind-mind egybe van szőve egy nagy és pompás díszszőnyegbe, melynek sem varrása, sem hasadéka nincsen.

Te jó hírű vagy, kifogástalan; sokféle vagy, de nem megosztott; minden vagy de nem egyenetlen.
Valamint a színek összessége egyesülve képezik a dicső és gyönyörteljes szivárványt, 

úgy találkoznak Benned a mennynek és földnek szépségei és oly csodásan olvadnak egybe, 

hogy az egész mindenségben nincs hozzád hasonló. 

Sőt, ha a legnemesebbeknek összes erényei egy csomóba köttetnének, még távolról sem állná meg Veled szembe a hasonlítást, Te minden tökéletességnek tükre.

Megkenettél mirha és kécia szent olajával, melyet Isten egyedül a Te részedre tett el. 

Illatod olyan, mint a szent tömjéné, melyhez hasonlót nem vegyíthet a gyógyszerészek művészete. 

Minden fűszer kellemes illatú, de mind együttvéve isteni remekmű.

Legszebb szépség! Gerjessz bennem
Mennybe vágyó érzelmet,
Kegy szépséged szemlélhessem
Angyalaiddal odafent.