ELJEGYEZLEK MAGAMNAK❣️

,,💞Mert én férjetekké lettem nektek.” (Jeremiás 3,14)

Az Úr Jézus az Ő népével – hasonlóan a házastársakhoz – a legbensőbben egyesül. 

Szeretetből szemelte ki magának gyülekezetét, mint olyan tiszta szüzet jegyesül, ki annak előtte hosszabb idő óta a szolgaság jármába került. 

Önfeláldozó szeretettől eltelve dolgozott, mint Jákób Ráhelért, mígnem kifizette a teljes váltságdíjat s most, miután lelke által felszólította, magát vele megismertette és viszontszeretettre indította. 

Várja azt a boldog órát, amikor kölcsönös szeretetből fakadó gyönyörűségük legmagasabb fokát eléri, a Bárány menyegzőjének vacsoráján.

A magasztos vőlegény az Ő jegyesét még most nem állíthatja Isten méltósága elé tökéletességben és dicsőségben.
Még nincs tényleg behelyezve méltóságának élvezetébe, mint jegyes és királyné, még mindig zarándok a szenvedések világában és lakik a Kédár sátoraiban.

De éppen most már Jézus jegyese és választottja, szívének kincse, becses szemei előtt, kézen hordja jegyét és személyével egybe van kötve.
E földön részesíti őt a férjhez illő szeretet minden előzékenységeiben.
Bőségesen gondoskodik minden szükségleteiről, kifizeti összes adósságát, megengedi, hogy nevét viselje és részesévé teszi minden vagyonának.
Soha sem fog másként viselkedni vele szembe.
Elválásról sohasem fog szólni ajka, mert Ő mondta:
„A ti ifjúságotoknak felesége ellen ne vétkezzetek.”

A halál elválasztja a legszeretetteljesebb házastársakat is, de e halhatatlan házasságnak köteléke nem szakadhat el. A mennyben nem házasodnak, hanem olyanok, mint az Istennek angyalai. 

De ez csodálatosan kivételt képez a szabály alól, mert Krisztus és eljegyzett gyülekezete a mennyben üli meg az örök menyegzői örömöt.
Ez a szeretetbeli összeköttetés tartósabb és bensőbb minden földi házasságnál. 

S volna bár a férfi szeretete még oly tiszta és benső, csak gyenge képe lehet még akkor is annak a lángnak, mely a szívben ég.
Gyülekezete iránt való szeretete túlszárnyal minden emberi köteléket, mert érte hagyta el Atyját és egy testté lett ő vele.

 
Ezt mondja az Úr: „Eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el, és megismered az Urat.”

ÖRÖK ÜDVÜNK❣️

„💞Fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya.” (Ézsaiás 37,22)

Az Úr beszéde által lelkesítve és megvigasztalódva, Sion szegény, remegő polgárai nekibátorodtak és fejüket rázogatták, ekként válaszoltak Szanhérib dölyfös fenyegetéseire. 

Az erős hit olyan állapotba helyezi gyermekeit, hogy nyugodt biztonsággal szemlélik a leggőgösebb ellenséget is: hisz tudjuk, hogy az ellenség lehetetlen dologhoz fogott. 

Az örök életet igyekszik megsemmisíteni, amely nem hallhat meg, míg Jézus él; az erős várat lerombolni, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt. Rugódoznak az ösztön ellen s önmagukat sebzik meg vele.

A Jehova kemény acélból készült pajzsára rohannak, ahonnan sebesülve tántorodnak vissza.
Ismerjük gyengeségeit. Mi más egyebek ők, mint emberek. És mi az ember? Avagy nem féreg-e? 

Zúgnak, mint a tenger vad hullámai, melyek a maguk szennyét hányják ki.

Ha az Úr felkel, akkor elszóratnak, mint a polyva a széltől és megemésztetnek, mint a ropogó tövisek a fazekak alatt. Végtelen tehetetlenségük, - ahelyett, hogy ártanának Isten ügyének és igazságának,

 - Sion seregének soraiban a leggyengébb harcosokat nevetésre ingerlik azoknak nagy bosszúságára.

Mindezek felett tudjuk azt, hogy a Magasságos velünk van s ha Ő fegyvert fog, hol maradhatnak meg ellenségei?
Ha előjön helyéből, nem perelnek tovább a fazekak a fazekassal. 

Vasvesszőjével összetöri őket, mint a fazekakat, még emlékezetük is eltűnik a földről. 

Azért el minden félelemmel, az ország biztonságban van királya kezében. 

Ujjongjunk és örvendezzünk, mert az Úr király, kinek ellenségei olyanok lesznek, mint a szalma a tűzben.

Jézus tart mindent hatalmas kezében, Uralkodik a bősz ellenségen; Ő – ki keresztjén mindent elvégezett–

Népének mindig gyámolítója lesz.  

Kik itt tiltanak,

Minket bántanak,
Örök üdvünket segítik előbbre.

ÖRÖKSÉGÜNK❣️

„💞Aki záloga a mi örökségünknek.”(Efézus 1,14)

Óh, milyen szívbeli tisztaságot, örömöt, vigasztalást és gyönyörűséget tapasztal az az ember, ki megtanulta, hogy csak Jézussal, egészen egyedül Jézussal elégedjen meg.
S mégis az az élvezet, melyet ez életben nyerünk Krisztus kedvességéből és magasztos lényéből, a legjobb esetben is, még mindig csak tökéletlen.

Amint egy régi író mondta: „Ez csak kóstoló!”
Megkóstoltuk, „hogy kegyelmes az Úr”, de még nem tudjuk, mily jó és irgalmas Ő. 

Jóllehet az, amit kedves lényéről tudunk, vágyat kelt bennünk egy bensőbb közösség után. Megkóstoltuk a lélek zsenge gyümölcseit, melyek csak annál nagyobb éhséget és szomjúságot idéztek fel bennünk az égi aratás bősége után. Idelent úgy vagyunk, mint Izrael a pusztában, kik egyetlen eskoli szőlőfürtöt láttak, ott majd a szőlőhegyen fogunk lakni. Itt csak apró szemekben látjuk a mannát az égből hullani, ott azonban mennyei kenyérrel és a királyság gabonájával fogunk élni. 

Itt csak újoncok vagyunk a lelki nevelőintézetben, mert bár az „abc” első betűit megtanultuk, mindazáltal még nem tudunk összefüggő szavakat olvasni, még kevésbé vagyunk képesek egy egész mondatot összeállítani.

De „aki egyszer öt percig a mennyben időzött” – amint valaki kifejezte – „az már többet tud, mint a föld valamennyi tudósa”. Némely vágyunknak itt még most kielégítetlennek kell maradni, de nemsokára beteljesül minden kívánság, mert a gyönyör és örök örömök ama világában minden képességünk bőven fog dolgot lelni. Óh, keresztyén, helyezd bele magadat lélekben már most a menny élvezetébe.

Rövid idő múlva fel leszel mentve minden nyomortól és szenvedéstől. 

Szemeid, melyek most könnyben áznak, majd nem sírnak többé. Kimondhatatlan elragadtatással fogod szemlélni Annak fényességét, ki a trónon ül.
Sőt mi több, te is Vele ülsz a trónon.
Részesülni fogsz dicsőségének diadalában.
Koronája, öröme, paradicsoma a tied lesz, örökös társa leszel mindenek feletti uralmának és kormányozni fogsz Vele örökkön örökké.

AZ Ő DICSŐSÉGE❣️

„Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét.” (5 Mózes 5,24)

Istennek minden munkájával az a szándéka, hogy az Ő dicsősége nyilvánvaló legyen. 

Valami más, csekélyebb cél nem volna méltó Hozzá.
De miként nyilvánuljon Istennek dicsősége olyan szegény és bukott teremtményekbe, mint mi vagyunk? Az ember szeme nem együgyű, mindig saját dicsősége után kandikál, nagyszerű véleménnyel van a maga ereje és képességei felől, így azután nem alkalmas Isten dicsőségének megtekintésére. 

Azért világos dolog, hogy saját énünknek félre kell állni az útból, hogy Isten magasztosságának helyet adjon.
S ez az oka, amiért az Úr az övéit gyakran nehézségek és rossz viszonyok közé engedi jutni, hogy saját balgatagságuk és gyengeségükre figyelmessé tétessenek s így képesek legyenek Isten méltóságát megfigyelni, mikor jön, hogy megváltásukat folyamatba hozza. 

Az, akinek élete valami sima és kényelmes úthoz hasonlít, keveset lát Isten dicsőségéből, mert kevés alkalma van magával leszámolni; azért nincs eléggé előkészülve arra, hogy beteljen Isten megnyilvánulásával.
Aki hajócskájával csak kis folyókat és csekély öblöket látogat, keveset fog tudni a viharok Istenéről. 

De „akik a nagy vizeken kereskednek, azok látják az Úrnak munkáit és csodáit a tengeren”. 

A nélkülözés, szegénység, kísértés és megvettetés hatalmasan tajtékzó hullámain ismerjük meg a Jehova hatalmát, mert itt érezzük az ember csekély voltát.
Azért adj hálát Istennek, ha rögös utakon visz keresztül, ez az éppen, amit Isten nagysága és jósága tapasztalatként mutatott meg neked.
Nyomorúságaid az ismeret kincseivel gazdagítanak téged, melyet másképpen nem gyűjthettél volna. 

Találkozási helyeid az Úrral azok a sziklaüregek, melyekbe az Úr vitt, hogy ott, mint egykor Mózes, 

szemlélhesd Isten dicsőségét, mikor az elvonul előtted.

Magasztald Istent, hogy nem hagyott téged a tudatlanság sötétjében, melyet a szakadatlan jólét szokott magával hozni, hanem, hogy a kísértések nehéz harcában képessé és fogékonnyá tett az Ő csodálatos kormányzásában és imádatra méltó vezetésében megnyilvánuló fénysugarainak észrevételére.

MEGVÁLTÓMÉRT❣️

„💞Utoljára induljanak az ő zászlóik szerint.”(4 Mózes 2,31)

Dán tábora utoljára kelt fel, mikor Izrael serege pusztai vándorlásának idején tovább vonult.
A Dániták az utolsó helyet foglalták el, persze a helytől nem sok függött, mert bár utolsók voltak, mégis éppen úgy a sereghez tartoztak, mint az elől menő törzsek. 

Ugyanazon tűz – és felhőoszlopot követték, ugyanazon mannát ették, ugyanazon lelki kősziklából ittak és ugyanazon ígéret földje felé vándoroltak.

Jöjj lelkem, légy vidám és örülj, bár ha hátsó és utolsó vagy is, részesülsz abban az üdvös előnyben, hogy az Úréihoz tartozol és hogy velük együtt oda mész, ahova az előcsapat megy.
Valakinek kell lenni utolsónak, a dicsőségben és tekintélyben, valakinek csekélységeket is meg kell tenni Jézusért, s miért ne lennék én az? 

Nyomorúságos faluban tudatlan napszámosok között vagy szűk zsákutcában elvetett bűnösök között, szívesen dolgozom Megváltómért, „leszek az utolsó az én zászlóm alatt”.

A Dániták nagyon fontos helyet töltöttek be.
Az útközben barangolókat és elhullottakat felszedték és magukkal vitték. 

Tüzes érzületekkel szeretnek előrerohanni a járatlan úton, hogy új igazságokat ismerjenek meg és több lelket vezessenek Jézushoz, némelyek pedig, akik többnyire meggondolt és nyugodt lelki tehetségek, inkább arra alkalmasak, hogy a gyülekezetet előbb hitére emlékeztessék és gyenge fiait erősítsék.

Minden helynek megvan a maga kötelessége és Isten lassan haladó gyermekei rájönnek arra, hogy az ő tulajdonképpeni rendeltetésük olyan, hogy az egész seregnek a lehető legnagyobb áldására válhatnak.
Az utócsapatnak helye veszedelmes. Ellenségek vannak úgy mögöttünk, mint előttünk.
Támadások történnek minden oldalról. Olvassuk, hogy Amálek Izraelnek csapdát állított és az utolsók közül néhányat megölt.

A tapasztalt keresztyén sok munkát talál lelki fegyver gyanánt, midőn a szegény kételkedő és rettegő lelkeket támogatja, kik a hitben, ismeretben és vidámságban a legutolsók közt állnak.
Én lelkem, vizsgálódj gondosan és lásd meg, mi módon állhatnál támogatóul a hátsók mellé még ma is.

KIVÁLASZTOTTAK❣️

„Tudván, Istentől szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva.” (1 Tesszalonika 1,4)

Némely ember úgy vélekedik, hogy előbb azt kell megtudnia, választva van-e, s csak azután akar Krisztusra tekinteni. Azonban ezt így sohasem fogják megtudni, mert ezt csak azáltal lehet felismerni, ha Jézusra néznek.
Ha választatásotokról bizonyosak akartok lenni, erősítsétek meg szíveteket és ragaszkodjatok Isten ígéreteihez.
Érzed, hogy bűnnel terhelt, elveszett bűnös vagy?
Akkor menj egyenest Krisztus keresztjéhez, panaszold el az Úr Jézusnak és mondd meg neki, 

hogy az Ő igéjéből olvastad: „Aki én hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem”.

Mondd neki, hogy Ő mondta: „Igaz beszéd ez és mindenképpen méltó, melyhez ragaszkodjunk: 

hogy a Krisztus Jézus eljött e világra, hogy a bűnösöket megtartsa”.
Fordulj Jézus felé, nézz rá és bízz benne, úgy közvetlenül meg fogsz győződni választásodról, 

mert amilyen bizonyos, hogy hiszel benne, olyan határozottan és bizonyosan el is vagy választva.

Ha teljesen át akarod adni magad Krisztusnak, és minden bizodalmadat Belé kívánod helyezni, 

de ezt mondod:
„Előbb tudni akarom el vagyok-e választva”, akkor kívánsz valamit, de magad sem tudod, hogy mit.
Menj a kedves hű Úr Jézushoz úgy amint vagy, ha még oly vétkes volnál is. 

Dobj el minden kíváncsi kérdést, vajon választott vagy-e te, vagy nem. 

Menj egyenesen Krisztushoz, rejtőzz sebeibe és meg fogod tudni, hogy választott vagy. 

Részesülni fogsz a Szentlélek biztosításában, aki által később mondhatod: „Tudom kiben hittem és biztos vagyok benne, hogy az én Ő általa letett kincsemet megtartja arra a napra”.

 Krisztus részt vett az örökkévalóság tanácsában:
„Öröktől fogva való szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem rád irgalmasságomat”.
Ha te Krisztust választottad, úgy nem lehet kételkedned azon, hogy elválasztott vagy.

„Szerelmedből választottál,
Krisztusban magadhoz vontál

Drága mennyei Atyám.

TŐLE VALÓ ÁLLANDÓ FÜGGÉS❣️

„💞Szedik pedig azt reggelenként”(2 Mózes 16,21)

Igyekezz arra, hogy az Úr jóakaratától és jó tetszésétől való teljes függésed érzését ébren tartsd, bővölködő örömeid folytonos megújulásául. Soha ne jusson eszedbe, hogy régi mannával élj, se ne sóvárogj e világ Egyiptomának segítsége után.

Mindennek Jézustól kell jönni, különben örökre el vagy veszve. Régi olaj nem adhatja neked a lélek igazi kenetét. Fejednek friss olaj kell, mely a szentséges hely aranyszarujából öntetik rá, különben veszendőbe megy annak minden dicsősége.

Ma talán az Isten hegyének ormán vagy, de aki téged odavitt, az kell, hogy megtartson és meg is őrizzen ott, különben gyorsabban süllyedsz ismét vissza, mint ahogy azt álmodhatnád.
A te hegyormod csak úgy állhat erősen, ha Ő azt jó helyen alapozta.
Azonban, ha elrejti arcát, akkor rögtön nyomorúság ér téged. Ha Megváltód látja, hogy a te javad azt megkívánja, akkor nem létezik olyan ablak, melyen át az ég kékségét szemlélhetnéd.

Józsué megállította a napot, Jézus pedig a legsűrűbb sötétséggé változtathatja azt.
Ő megvonhatja szívedtől az örömnek minden sugarát, szemeidtől minden üde tekintetet, életedtől minden erőt és mozgást.

Egyedül az Ő kezében van vigasztalásod s az Ő intésére tűnik el az előled.
Az Úr szándékosan akarja, hogy Tőle való állandó függésünket érezzük és elismerjük, mert Ő az egyedüli, ki bennünket feljogosít „mindennapi kenyerünket” kérni és egyedül Ő ígéri, „hogy a mi öregségünk olyan lesz, mint ifjúságunk.”

Nem-e legjobb az részünkre, hogy az így van, hogy mi a kegyelem trónja előtt gyakran megjelenhetünk és az Ő szeretetére folyton emlékeztetve leszünk?
Óh, igazán, milyen gazdag a kegyelem, mely ilyen szakadatlanul nyújt, s nem rejtőzik el hálátlanságunk elől.
Az aranyeső nem szűnik meg soha, az áldás felhői folyton lakásaink fölött lebegnek.
Óh, Úr Jézus, eléd hullunk térdeinkre és megvalljuk, hogy Nélküled minden jóra alkalmatlanok vagyunk és a nekünk adott kegyelmi adományokért imádjuk szent nevedet és magasztaljuk kimeríthetetlen szeretetedet, mely a legjobb búzával táplál és a kősziklából folyó mézzel elégít meg minket.