KRISZTUS a MI ÉLETÜNK FORRÁSA❣️

„💞Krisztus, a mi életünk.”(Kolossé 3,4)

Pál apostolnak csodálatosan dús és tartalom teljes kifejezése mutatja, hogy Krisztus a mi életünk forrása.
„Kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal”. 

Ugyanaz a hang, mely Lázárt visszahívta a sírból, serkent fel minket az életnek megújulására.
Ő a mi lelki- (szellemi) életünk tartalma. 

Az Ő élete által kaptuk az életet. Ő nekünk a dicsőségnek reménysége, tetteink forrása. 

Ez az alapgondolat minden más gondolatot ébreszt és mozgat. 

Krisztus a mi életünknek megtartója.
Mi más egyébbel élhetne a keresztyén, mint Jézus testével és vérével?

 „Ez ama kenyér, amely a mennyországból jött alá; aki e kenyeret eszi, él mindörökké”.

Ó, ti fáradt zarándokok, kik a bűn pusztájában vándoroltok, 

Ő rajta kívül nem juttok soha egy falathoz sem, ami képes lenne lelketek éhségének csillapítására! Krisztus a mi életűnk vigasza. 

Valódi örömeink mind Tőle származnak; s a nyomorúság idején az Ő jelenléte a mi vigaszunk.

Rajta kívül semmi sem érdemli úgy meg életünk összes erejének odaadását és feláldozását; az Ő jósága jobb az életnél! Krisztus a mi életünk célja. Ahogyan a hajó a kikötőbe siet, úgy siet a hívő Megváltója keblére, a kikötő felé.

Ahogyan a nyíl az ábrán lévő fekete kör felé repül, úgy repül a keresztyén a Krisztus Jézussal való közösségének befejezése felé. 

Ahogyan a harcos az ő hadvezéréért harcol és a hadvezér győzelme által azzal együtt dicsőíttetik, úgy harcol a hívő Krisztusért és diadalának jelvényét Ura és Mestere koszorújából szakítja. 

„Krisztus az ő élete”.

Krisztus a mi életünk mintaképe. Ha ugyanaz az élet lakik bennünk, akkor az is szükséges, hogy legalább nagy részben látható legyen eljárásunknak hasonló fejlődése; s ha az Úr Jézussal benső közösségben élünk, akkor nekünk is növekednünk kell, ahogyan Ő növekedett.

Szemünk előtt kell Őt tartanunk, mint magasztos mintaképünket, mint isteni képmásunkat és törekednünk kell arra, hogy az Ő lábnyomaiba lépjünk, míg végre Ő az örök dicsőségben életünk koronájává lesz.
Óh, milyen elrejtettek, milyen boldogok vagyunk mi keresztyének, mert Krisztus a mi életünk!

ODAFENT❣️

,,💞És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne.”

(Jelenések 21,23)

Odafent, abban a jobb világban az örök hajlékok lakói függetlenek minden ideiglenes szükséglettől
Nem szükséges ruhájukat megújítani, az Istentől készített igazság tiszta selyméből való fehér ruha sohasem kopik el, sem be nem piszkolódik.
Nem szűkölködnek orvosság nélkül, hogy betegségükből kigyógyuljanak, mert az ott lakók közül egy sem fogja mondani: „Gyenge vagyok”.
Nincs szükségük az alvásra, hogy testük megújuljon és erőhöz jusson: nem nyugszanak sem éjjel, 

sem nappal, hanem dicsérik Őt fáradhatatlanul az Ő nagy templomában.
Nincs szükségük olyan környezetre, mely őket vigasztalja és felüdítse.
A hozzájuk hasonló társaságokból származható boldogság és öröm nem játszik lényeges szerepet boldogságukban, mert az ő Urukkal való közösség a legmagasabb igényüket is teljesen kielégíti.
Nincs szükségük tanítóra. Semmi kétséget sem szenved az, hogy társalognak egymással isteni dolgokról, de erre nem okulás szempontjából lesz szükségük.
Nem szükség abból tanítást nyerniük, Istentől lesznek mindnyájan taníttatva.
Az alamizsnák a mi számunkra a király kapuiban osztatnak ki, ők azonban részt vesznek lakomáján.
Itt egy hű barát karjára támaszkodunk, ők pedig ott Szerelmesünk karjára támaszkodnak egészen egyedül.
Itt rá vagyunk utalva társaink segítségére, ők pedig ott Krisztusban találják fel mindazt, 

amire szükségük van.
Itt a veszendő eledelre fordítjuk tekintetünket és olyan ruhára, mely megavul és a moly megemészti, nekik pedig ott Istenben lesz menedékük. Itt fogjuk a vedret és tele merítjük a kútból vízzel, ők azonban forrásból isznak, és élő vízzel nedvesítik ajkukat. Itt angyalok hozzák nekünk az üdv üzenetét, 

ott azonban nincs szükségük többé a menny angyalaira.
Nekik nem szükséges ott, hogy egy Gábriel adja át Isten szeretetének bizonyságát, mert színről-színre fogják Őt látni.
Óh, milyen boldog idő lesz az, ha túl leszünk minden közvetítésen és közvetlen Isten karjára támaszkodhatunk!
Mily magasztos óra, amikor Isten, nem az Ő teremtménye, - amikor az Úr, 

nem pedig az Ő műve lesz naponkénti örömünk és gyönyörűségünk az örök üdvösségben!

LÁTSZÓLAGOS SZENTEK❣️

 ,,És pókhálót szőnek.” (Ézsaiás 59,5)

Nézd meg a pók hálóját és ismerd fel benne a képmutató jámborságnak igen tanulságos képét.
Határozottan mutatja, hogy zsákmányfogás a szándéka.
A pók elfogott legyekkel táplálkozik, a farizeus kíváncsi pillantásokkal néz jutalma után.
Balgatag emberek hagyják magukat rászedni „a látszólagos szentek” jóhangzású és jámbor beszédmódjától, sőt maguk a legértelmesebb bírálók is meg lesznek tévesztve némelykor. 

Nagyra becsült név, dicséretes igazságos hírben állni: ezek azok a piciny legyek, amelyekre a képmutató hálójával leselkedik.

A pók hálója, a művészet csodája. Menj és figyeld meg a ravasz vadásznő művészetét! 

Avagy nem éppen olyan csodálatraméltó-e egy csaló isteni félelme?
Mennyire ért ahhoz, hogy a nyílt hazugságnak a való igaz jellegét adja!
Milyen ügyesen ki tudja vinni, hogy értéktelen cafrangjai, az értékes pénz szerepét játsszák!
A pókháló egészen a teremtmény belsőjéből származik.

A méh a viaszt a virágok kelyhéből gyűjti, de a pók nem szív virágnedvet, mégis végtelen hosszúságban szövi fonalát. Éppen úgy a képmutatók is önmagukban találják fel biztonságukat és reményüket.
Horgonyukat a maguk üllőjén kovácsolják és horgonykötelüket saját kezükkel fonják össze. 

Maguk helyezik le alapköveiket és maguk faragják házuk oszlopait.

Szégyellnék, ha Isten korlátlan kegyelmének adósai lennének.

De a pók hálója nagyon könnyen szétszakad.
Csodálatos művésziességgel készült, de nincs tartósan kidolgozva. 

Nem maradhat meg a szolgáló seprűje, sem a vándor botja előtt. 

Nem kell ahhoz súlyos ágyú, hogy a képmutató reménysége halomra dőljön, a legkönnyebb lökésre összeomlik és a szellő földre fújja.
A képmutató pókhálójának mihamar el kell tűnni, ha a veszedelem seprűje rajta átmegy és a tisztogatás munkája megkezdődik.

 
Az ilyen pókhálónak nem lehet állandó maradása az Úr házában.
Az Úrnak gondja van arra, hogy a pókhálók és akik azokat készítik, az örök kárhozatba hulljanak.
Óh, lelkem, bízzál valami jobba, mint egy pókhálóba!
Az Úr Jézus legyen örökös menhelyed.

ÚGY AMINT AZT Ő KÜLDI❣️

„💞Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róma 8,28)

Néhány dolog felől a hívő teljesen tisztában van.
Tudja például, hogy Isten a hajó hátulsó részén ül és vezeti a kormányt a nehéz viharban.
Hiszi, hogy egy láthatatlan kéz kormányozza a világtörténelem járművét, 

és hogy Isten azt az Ő tanácsa szerint vezeti, bármily csodásan folydogáljanak is az isteni gondviselés áramlatai.
Ez a biztos tudat mindenben megnyugvást ad neki és mindenre előkészíti.
Kinéz a tomboló habokra és látja Jézus alakját járni a mélység fölött és hallja hangját, mellyel felé kiált: 

„Légy bátor, én vagyok, ne félj.”

Azt is tudja, hogy Isten mindig bölcsen cselekszik, s minthogy ezt tudja, teljesen bizonyos afelől, 

hogy nem éri veszedelem és balesettel nem találkozik; hogy olyasmi nem eshet meg, aminek nem lenne szükség megtörténnie.

Bátran mondhatja: „Bárha mindent elveszítek is, amivel bírok, úgy jobb mindent elveszíteni, mint megtartani, ha Isten azt úgy akarja; a legnagyobb szerencsétlenség, a legjobb és legelviselhetőbb részemre, ha Isten az úgy rendelte”.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik az Isten szeretik, minden egyaránt javukra van.”
A keresztyén szilárdan ragaszkodik ehhez, nem mintha üres képzelődés volna ez, hanem tudja, 

hogy ez tényleg így van. Most minden javunkra szolgál; a mérges anyagok, helyes viszonyban megkeverve, gyógyulást eszközölnek.
A kés éles és biztos metszése eltávolítja a vadhúst a sebből és elősegíti a gyógyulást.
Isten minden rendelése ez ideig a legjótékonyabb isteni hatást gyakorolta; így a hívő szívét Isten mindent kormányzó őrködésében – bölcs kormányzásában és azon hatalmában vetett hite,

hogy a gonoszt jóra fordíthatja, - megerősíti.
Alkalmassá teszi arra, hogy minden nyomorúságot megadással és bizalomteljesen fogadjon úgy, 

amint azt Ő küldi.

A hívő kérheti ezt az Istenben helyezett bizalom lelke által:
„Istenem, küld rám, amit akarsz, hiszen az tőled jön; gyermekeid közül még egynek sem volt része gonoszban.”

„Lélek légy nyugodt, ha néked
Szenvedésben van is részed,
Hagyd Istenre ügyedet!
Minden bajban bízz Ő benne,
Ki jól tesz mindeneket.”

ISMERNI EGYMÁST❣️

„💞Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik.” (Dániel 11,32)

Minden hívő tudja, hogy Istent megismerni a legfőbb és legjobb tudomány; s ez a szellemi tudás a keresztyén részére erőforrás. Erősíti hitét. 

Ahol a Szentírásban hívőkről van szó, mindig olyanoknak említetnek, mint akik az Úrtól taníttatnak és világosíttatnak meg; ez van róluk mondva:
„Megkenetettek attól, aki szent”; s a Szentlélek különös hivatása az, hogy őket minden igazságra vezérelje és hitüket növelje. Az ismeret valamint a hit, úgy a szeretet is erősíti és hatalmassá teszi. 

A tudás megnyitja a kaput s a megnyílt ajtón át megpillantjuk Megváltónkat. 

Vagy más hasonlattal élve, a tudás ecseteli elénk Jézus képét, és ha mi ezt a képet megnézzük, megszeretjük Őt; olyan Krisztust nem szerethetünk, akit nem ismerünk, akiről legalább valamit nem tudunk. 

Ha mi Jézus kívánságairól, arról, amit értünk tett és még mindig tesz, magunkban csak keveset tapasztaltunk, akkor kevéssé szeretjük Őt, de minél inkább megismerjük, annál inkább fogjuk szeretni.

Az ismeret reményünket is erősíti. 

Miként is remélhetnénk valamit, ha annak létezéséről semmit sem tudnánk.
A reménység egy távcső, de ha nem kapunk utasítást, hogy hová és hová irányítsuk, ott áll ugyan tudatlanságunk a nyílás előtt, de nem láthatunk semmit sem.
A tudás adja meg reményünk irányát és célját; ha tiszta kristályfényes üvegen szemlélődünk, úgy megpillantjuk azon dicsőséget, mely nekünk megjelentetik, és előre élvezzük azt kellemes bizonyossággal.

 
Az ismeret alapot szolgáltat a türelemben való kitartáshoz.
Miként gyakorolhatunk türelmet, hacsak nem tudunk Jézus Krisztus kegyelmes részvétéről, és ha nem értjük meg, hogy milyen áldásoknak kell származni azon fenyítékből, melyet mennyei Atyánk küld reánk?

A keresztyén számára nem létezik egyetlen kegyelmi adomány sem, mely az üdvös ismeret által ne szolgálna erősítésre és a tökéletesség felé ne vezetné Isten akarata folytán.
Mily fontos dolog tehát, hogy mi ne csak a kegyelemben nevekedjünk, hanem a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztus „ismeretében” is!

A MENNY SZÖVÉTNEKE❣️

„💞Annak szövétneke a Bárány.” (Jelenések 21,23)

Figyeld meg a Bárányt, mint a menny szövétnekét.
A szövétnek a Szentírásban az öröm képlete. A szentek öröme a mennyben e gondolatban összpontosul: Jézus minket elválasztott, szeretett, megvett, megtisztított, felöltöztetett, megőrzött és megdicsőített. 

Ezt az örömet és dicsőséget egészen és egyedül az Úr Jézusnak köszönhetjük. 

E gondolatok mindegyike úgy üdíti a megdicsőülteket, mint az eskoli szőlőfürt nedve. 

A világosság a szépség forrása is.
A szépség nem ér semmit, ha hiányzik a világosság. Világosság nélkül nem ragyog az égnek kék zafírfénye, világosság nélkül nem édesgeti a tekintetét a gyöngy gyöngéd csillogása. 

Ekként odafent a szentek minden szépsége Jézustól származik. 

A bolygókhoz hasonlóan, az igazság napjának fényét tükrözik vissza. 

Hasonló életet élnek azokhoz a sugarakhoz, melyek a mindent megvilágító gömbtől ömölnek szét a bolygók közepette. 

Ha megvonja magát az övéitől, meg kell halniuk. 

Ha eltakarja dicsőségét, akkor elhalványul fényük. A világosság az ismeret képlete is.
A mennyben tökéletes tudásunk lesz, de ennek forrása maga az Úr Jézus. 

Isten homályos vezérlete, melyet azelőtt sohasem bírtunk felfogni, ott majd teljes világosságban fog előttünk megjelenni, s mindaz, ami még bennünket érni fog, a Bárány világosságában megelégedésünkre és kellemes bámulatunk felidézésére fog szolgálni.
Óh, mily sok dolog lesz akkor előttünk világossá és dicsőíteni fogja Isten szeretetét! 

A világosság a kinyilatkoztatás képlete is. A világosság kinyilatkoztat. 

Itt még nem jelentetett meg, hogy mik leszünk. Isten népe elrejtett nép, de majd ha Krisztus az Ő népét megához veszi a mennybe, meg fogja érinteni őket szeretetének vesszőjével és az Ő kinyilatkoztatott dicsőségének képmásává változtatja át őket. 

Ők szegények és nyomorultak voltak, de micsoda átalakulás! 

Bűntől voltak beszennyezve; csak ujjával érintette meg őket, s íme, fénylenek, mint a nap és tiszták, mint a kristály.
Óh, milyen kinyilatkoztatás! Ez mind a felmagasztaltatott Báránytól származik.
A sugarak túláradó ragyogásának középpontja és lelke Jézus maga. 

Óh, mi lesz akkor, ha egykor Nála lehetünk és szemlélhetjük fényességben, mint királyoknak királyát és az Uraknak Urát!

A KEGYELEM MŰVE❣️

„💞Aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik.” (Efézus 1,11)

Isten bölcsességében való hitünk feltételezi, mint feltétlen szükségességet, hogy Ő egy tervet készített, amely szerint a megváltás munkáját végrehajtotta.
Mi lett volna a teremtettségből, ha nem lett volna bölcs szándéka úgy az egészre, mint az egyes dolgokra nézve? Van-e egy hal a tengerben, vagy egy madár a levegőben, melynek léte a véletlenségnek lett volna átengedve?
Hiszen minden csontban, ízületben és izomban, a test minden porcikájában, rostjában és minden erében felismered Isten kormányzását, aki mindent az Ő végtelen bölcsességének tanácsa szerint cselekszik.

Isten csupán csak a teremtettségben parancsoljon, kormányozzon és rendezzen mindent, a kegyelem országában pedig nem?
Az új és szellemi teremtésben a szabad akarat ingadozó lény uraljon mindent, holott a régi teremtettség fölött isteni tanács őrködik? Nézz a gondviselésre!
Ki az, aki nem tudná, hogy egy veréb sem esik a földre, a ti Atyátok akarata nélkül?
Még a ti fejetek hajszálai is számon vannak tartva.
Isten a mi szenvedéseinknek hegyeit súllyal méri és nyomorúságaink hatalmát mérlegeli.

Vajon Isten csak a gondviselés igazgatásában legyen Isten, a kegyelem működésében pedig nem?
Nem, Ő ismeri a véget már a kezdetén. Ő mindent előre bölcsen elrendelve szemlél; nem csak a szegletkövet, amelyet tündöklő színű ékességében erősített meg és helyezett az Ő drága fiának vérébe, hanem minden kiválasztott követ, melyet kiszakított a természet kőbányájából és kicsiszolt kegyelme által, az előre kiszemelt, megfelelő helyén lát!

Ő áttekint mindent az alapkőtől az oromzatig, az alapoktól a csúcsig, a küszöbtől a tetőig. 

Az Ő lelkében alapos ismerettel bír mindegyik kőről, melynek a részére meghatározott helyre kell jutni és már világos képpel bír az épület nagyságáról és alapjáról. 

Csalhatatlan bizonyossággal tudja azt az időt, amikor a zárkő be lesz helyezve hangos örömrivalgások között: „Üdv! Üdv! Üdv!”

A befejezésnél tűnik ki majd világosan, hogy a Jehova a kegyelem kiválasztott edényeivel, mint sajátjaival, az Ő akarata szerint cselekedett; s hogy a kegyelem művének minden részében elérte célját és megdicsőítette az Ő nevét.