A HITÜNK PRÓBÁJA❣️

„💞Miért nyomorítod meg a te szolgádat?” (4 Mózes 11,11)

Mennyei Atyánk gyakran küld ránk nyomorúságot, hogy hitünket megpróbálja. 

Ha valamire való hitünk van, akkor kiállja a próbát. A salak fél a tűztől, az arany nem. 

A hamis drágakő akármilyen szépen van csiszolva, iszonyodik a próbát megejtő gyémánt érintésétől, de a nemes rubin nem. 

Szegényes hit az, mely csak akkor bízik Istenben, mikor a barátok hűek, ha a test majd kicsattan az egészségtől, az üzlet virágzik és gazdag nyereséget hoz. 

Az a valódi hit, mely az Úr iránt való hűségben akkor is kitart, ha barátai elhagyják, ha a test gyenge és sorvad, ha a kedély nyomott, és ha Atyánk arcának világossága elrejtőzik előle. 

Az a hit, mely a legnagyobb veszélyből is azt kiálthatja: „Íme, meg fog engem ölni, azt én nem várhatom meg. 

Mégis megvallom Előtte az én útjaimat; Ő lesz az én üdvöm”. Ez egy mennyben született hit. 

Az Úr megnyomorítja az Ő szolgáit, az Ő megdicsőítése végett, mert az övéinek erényei által igen meg fog dicsőülni, mert azok az Ő kezének munkái. 

,,Mivelhogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig megkísértést, a megkísértés pedig reménységet, így az Úr tiszteltetik a felvirágzó erények által.,,  Róma 5:3-5

Soha sem hallanánk a hárfa fenséges hangját, ha húrjai érintetlen maradnának. 

Soha sem kóstolnánk meg a szőlőfürt szívet vidámító nedvét, ha nem lenne kinyomkodva a présben. Sohasem éreznénk a fahéj pompás zamatát, ha nem lenne összezúzva és porrá törve. 

A tűz melegét sem éreznénk, ha nem égne hamuvá a fa. 

A nagy Művezető bölcsessége és hatalma meg fog nyilvánulni azokban a háborúságokban, amelyeken engedi átmenni kegyelmének edényeit. 

A jelenlegi szomorúságnak is megvan az a célja, hogy a jövendő örömöt emelje. 

Tudnánk-e a mennyben oly rendkívül boldogok lenni, ha nem tapasztalnánk magunkon a bűn átkát és e föld szenvedéseit? Nem kedvesebb-e a harc után a béke? 

Nem édesebb-e a nyugalom a nehéz és fáradtságos munka után? 

Nem emeli-e a dicsőültek boldogságát a lefolyt nyomorúságra való emlékezet? 

Még nagyon sok értékes felelet van e mai kérdésre. Forgassuk azt szívünkben.

AZ ÉLET VIZE❣️

„💞Valaki pedig iszik abból a vízből, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik”

(János 4,14)

Aki az Úr Jézusban hívővé lett, az teljes megelégedést talál Nála a jelenre nézve és bőséges örömöt az örökkévalóságra nézve. 

A hívő nem az az ember, akinek napjai komorak, a vigasz fogyatékossága miatt; — akinek éjjele nem ér véget, a szívet emelő gondolatok hiánya miatt, mert Megváltójában az örömnek olyan kútfejére és a vigasznak olyan forrására talál, hogy folyton megelégedett és boldog. 

Állítsátok őt egy utálatos szemétdomb közepére, még ott is nemes társra talál. 

Űzzétek ki a sivár pusztaságba, égi mannát eszik, kergessétek ki őt a rokonai közül, a saját házából, ő mindazáltal talál „igaz barátot, ki jobban szeret és szilárdabban támogat a testvérnél.” 

Hervasszátok el valamennyitek indáját, az idők sziklája oltalmazó árnyékot nyújt neki. 

Ássátok alá minden földi reményének alapját, szíve mégis rendíthetetlen marad az Úrban való bizalomban.
A szív telhetetlen sírüreg, míg be nem vonul abba az Úr Jézus, azután pedig egy csordultig teli pohárrá lesz.

A Krisztusban olyan bőség van, hogy Ő egyedül mindene a hívőnek. 

A valóban szent érzelmű, annyira megelégszik a Jézusban található bőséggel, hogy soha sem szomjazik meg, ha csak azért nem, hogy nagyobb kortyokat ihasson az élő kútfőből. 

Ez ne a bágyadtság okozta szomjúság legyen, hanem az édes vágyakozás szülte szomjúság.

Valami felségesnek fog előtted tűnni, Jézus szeretetének teljes élvezetéért esedezni.
Egyszer valaki ezt mondta: „Sokszor és gyakran merítgettem vedremmel a forrásból, de most Jézus után való szomjúságom olyan elégedetlenné vált, hogy szeretném magát, a forrást ajkamhoz emelni és megszakítás nélkül kedvemre inni”.
Ez-e a te szíved érzése is, kedves hívő keresztyén?

Érzed, hogy Jézusban minden vágyad teljesült és hogy most nincs más kívánságod, mint többet tudni Őróla és Vele bensőbb közösségben állni?
Akkor jöjj szüntelen e forráshoz és vedd az életnek vizét ingyen. 

Jézus nem fogja soha sem azt gondolni, hogy túl sokat veszel, hanem mindenkor szívélyesen fogad és mondja: „Igyál, igen csak igyál mindig, én szerelmesem és barátom”.

KRISZTUSÉRT ÉLNI❣️

„💞És ő felkelt, és evett és ivott; és ment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel” 

(1 Királyok 19,8)

Minden erő, amit a mi kegyelmes Istenünktől kapunk, az Ő szolgálatára lesz adva, nem pajzánságra, sem dicsekedésre.
Mikor a próféta a szén között sült pogácsát és fejénél a pohár vizet meglátta, mikor a fenyőfa alatt ült, az nem hozott neki kényelmet és azok által nem nyert kellemes nyugalmat, hogy magát felüdítse; hanem inkább parancsot kapott, hogy annak az ételnek erejével negyven nappal és negyven éjjel menjen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Mikor a Mester tanítványait enni hívta ezekkel a szavakkal: „Jöjjetek, ebédeljetek”, az ebéd megtörténte után ezt mondta Péternek: „Legeltesd az én juhaimat”.
Azután még hozzáfűzte: „Kövess engem”.

Így áll a dolog velünk is. Mi mennyei kenyeret eszünk, hogy erőnket az Úr szolgálatában használjuk el. Vacsorázni jövünk és megesszük a húsvéti bárányt, felövezett derékkal és pálcával kezünkben, hogy azonnal felkelhessünk, mihelyst éhségünket lecsillapítottuk. 

Némely keresztyén szeret Krisztus által élni, de arra nem sokat gondol, hogy Krisztusért éljen.

A földnek az előkészület helyének kellene lenni a mennyre, s a menny éppen az a hely, ahol a szentek a legfelségesebben tápláltatnak, és legtöbb teendőt kapnak. Urunk asztalához ülnek és az Ő templomában szolgálnak Neki éjjel és nappal.
Mennyei ételeket élveznek és tökéletességben szolgálnak az Úrnak. 

Kedves hívő keresztyén, azzal az erővel, melyet napról-napra Krisztustól kapsz, dolgozz Neki, a te Uradnak.
Némelyikünknek még sokat kell tanulni Urunk szándékaira vonatkozólag, ami végett kegyelmével ajándékoz meg.
Ne tartsuk vissza az igazság drága magvait, ahogy az egyiptomi múmia megtartotta a búzaszemeket évezredeken át anélkül, hogy alkalmat adott volna azoknak a fejlődésre: nekünk hintetni kell az igazságot és megöntözni.
Mi célból küldi az Úr az esőt a szomjazó földre, miért adja az éltető napfényt?
Nem azért-e, hogy azok a föld gyümölcseinek növekedését előmozdítsák, hogy az emberek dúsan tenyésszenek?
Így táplálja és erősíti az Úr a mi lelkeinket is, hogy azután megújult erőnket az Ő dicsőségének előmozdítására fordítsuk.

FÖLDI ÉDEN❣️

„💞És világosság lesz az estének idején.” (Zakariás 14,7)

Sokszor nézünk várakozásteljesen a jövőbe, az öregség idejére és elfeledjük, hogy „világosság lesz az estének idején”. A szentek közül némelyiknek élete legkedvesebb része az öreg kor. 

Balzsamos fuvallat érinti a tengerész arcát, amikor a halhatatlanság partjaihoz közeledik, csendesebb hullámok táncolnak hajója körül, gyönyörű vidék mosolyog felé, nyugalom uralkodik körülötte, mély, csendes, ünnepélyes nyugalom. 

Az öregség oltáráról eltűntek az ifjúi tüzesség hevesen lobogó lángjai, de megmaradt a komoly érzelem valódi lángja. 

A zarándokok elérték az „Én gyönyörűségem” földjét, azt a boldog mezőséget, mely a mennyországot képezi e földön. 

Angyalok látogatják, mennyei lég áramlik át rajta, a Paradicsom virágai nőnek benne, a légkört Szeráfok éneke tölti be. 

Némelyek évek hosszáig időznek itt, mások pedig csak néhány órára jönnek ide elköltözésük előtt, ez földi Éden. Szabad vágyódva várnunk azt a pillanatot, mikor az ottani gyönyörű bokrok árnyékában üdülhetünk, és addig megelégszünk a reménységgel, míg megérkezik az élvezet ideje. 

A nap, mikor leáldozik, nagyobbnak tűnik, mint mikor magasan van az égen és pompás fény aranyozza meg a lemenetelét kísérő felhőket. A fáradság nem képes megzavarni az öregség kedves alkonyának nyugalmát.

A szív a drága tapasztalatok érett gyümölcseit gyűjti felüdülésül az élet vacsorájához és a lélek elkészül a nyugalomra.

Az Úr népe világosságnak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg. 

Az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik. 

Óh, nem, kiált a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. 

Megjött a világosság, a halhatatlanság világossága, 

Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozó seregét! Angyalok visznek el téged.

Élj boldogan, szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel.
Óh, most lesz világosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától.
Mi behunyjuk szemeinket, de te látod a láthatatlanokat.
Élj boldogan, testvér, nálad már világosság van estének idején, nálunk még nem.

ISTEN LÁTHATALAN SZOLGÁLÓI❣️

„💞Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsidók 1,14)!!

Az angyalok Isten szentjeinek láthatatlan szolgái!!

Kezükben hordoznak minket, hogy meg ne üssük lábainkat a kőben.
Urukkal szembe való engedelmességük tanítja őket, hogy benső részvéttel legyenek szeretetének gyermekei iránt.

Örülnek idelent, ha a tékozló fiú visszatér az atyai házba és ujjongva üdvözlik a hívő megérkezését a dicsőség Királyának palotájában odafenn.
Istennek gyermekei ezelőtt részesültek az angyalok látható megjelenésében.

Még ma is, bár előttünk láthatatlan, mindig nyitva a menny és az Istennek angyalai fel és leszállnak az Embernek fiára, hogy meglátogassák a megváltás örököseit.
Még mindig repülnek ide Szeráfok az oltárról vett eleven szénnel, hogy megérintsék azzal egyes kitüntetett és kedves emberek ajakát.

Ha megnyílnának szemeink, akkor láthatnánk, miként vesznek minket körül az Úr szolgái tüzes lovakkal és tüzes szekerekkel, mert a sok ezer angyalok seregéhez jöttünk, kik valamennyien az isteni mag őrei és védelmezői.

„Jóságod magasztalom
És hálás szívvel áldom,
Csoda-műveidért!
Engem veszély nem érhet
Ajkam ezért dicsérhet
Hűn őrködő szolgáidért.”

Milyen méltóságra fognak emeltetni a választottak, hiszen a menny tündöklő szolgái az ő készséges és figyelmes szolgáik! Milyen társasába leszünk felemelve, mert a mennyei, tiszta szellemekkel van közösségünk!
Milyen jól vagyunk védve, mert Istennek sok ezerszer ezernyi szekerei vannak felfegyverezve védelmünkre! Kinek köszönhetjük mindezeket?

Óh, az Úr Jézus legyen nekünk örökké kedves és drága, mert Általa és Érte pihenhetünk a menny térségein, sokkal magasztosabban minden fejedelemség és hatalmasság felett!

Az Ő tábora van az Őt félők körül.
Ő az igazi Mihály, ki lábai alá tapossa a sárkányt.
Óh, Jézus, Isten jelenlétének Angyala, Neked szenteli ez a ház hálás fogadalmait.

KRISZTUSBA VETETT REMÉNYSÉGÜNK❣️

„A mennyekben nektek eltett reménységért.” (Kolossé 1,5)

Krisztusba vetett reménységünk képezi e földön a jövőre nézve örömünk fő forrását és tartalmát. Élénkíti szívünket, úgy, hogy igen gyakran gondolunk a mennyre, mert itt mindaz meg van ígérve, amit csak kívánhatunk.
Itt fáradtak és megterheltek vagyunk, odafent van a nyugalom hona, hol nem verejtékezik többé a munkás homloka a megerőltetés okozta izzadástól, ahonnan a fáradtság és gond száműzve van örökre. Azoknak, kik fáradtak és kimerültek, ez a szó: „nyugalom”, teljes mennyei élvezet. 

Itt mindenkor a harctéren vagyunk. Annyira kísértetünk belülről és annyira szorongattatunk ellenségeinktől kívülről, hogy csak kevés vagy éppen semmi békességünk nincs. 

A mennyben pedig a győzelemnek örülünk. Ott a győzelmi lobogó magasan fog lengeni a levegőben, a fegyver hüvelyében fog pihenni és Fejedelmünk így fog hozzánk szólni: „Jöjj jámbor és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe!”
Barát barát után ragadtatik el oldalunk mellől, de immár a halhatatlanság országába megyünk, ahol ismeretlen a sír és halál.
Itt a bűn folyton új fájdalmakat okoz nekünk, ott pedig tökéletes szentek leszünk, mert abba az országba nem mehet be semmi tisztátalan.

Az égi mező barázdáiban nem burjánzik gyom. Ah, nem öröm-e az, hogy nem kell örökké száműzetésben lenned, nem kell mindenkor a pusztában lakoznod, hanem nemsokára örökölheted az ígéret dicsőséges földjét?

De azért ne engedjük magunkról azt híresztelni, hogy a jövőről álmodozva a jelent elfelejtjük, hanem a jövő szentelje meg a jelent akként, hogy azt a legnemesebbre használjuk.
A Szentlélek által a mennyre vetett remény a legerősebb hatalommá lesz, miáltal az erény fejlődése előmozdíttatik, az ifjú és élénk erő kútfejévé és a szentség szegletkövévé válik az. 

Az ilyen reménységgel bíró ember buzgalommal megy munkájára, mert az Úrnak öröme az ő erőssége.
Komolyan küzd a kísértés ellen, mert a következő világ reménységéről tehetetlenül pattognak vissza az ellenfél tüzes nyilai.
Képes dolgozni anélkül, hogy ez életben jutalmat várna, mert a következő világ által nyújtott jutalomra néz.

AZ ŐSZ GYÜMÖLCSEI❣️

„💞Minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket, oh, én szerelmesem, neked megtartottam!” (Énekek éneke 7,13)

A mennyasszony szeretné Jézust minden tőle telhetővel megajándékozni.
Szívünk „mindenféle drágalátos gyümölcsöt” terem „ót és újat”, melyeket Szerelmesünknek tartunk meg.
Az őszi aratás idején, az év e gazdag szakában, figyeljünk gyümölcseinkre. Idei gyümölcseink vannak.
Óhajtjuk az új élet, új öröm és új háládatosság érzését?
Vágyódunk új elhatározások után és szeretnénk azokat új buzgósággal és új megerőltetéssel véghezvinni?
Szívünk új imában és esedezésben virul és lelkünk új akaratra és működésre serkenti magát.
De van még néhány ó gyümölcs is.
Mindenek előtt első szeretetünk: egy drága, választott gyümölcs! Az Úr Jézus bensőleg örül ennek.
Azután első hitünk: az az együgyű hit, mely által, habár semmit sem neveztünk sajátunknak, mégis minden jóban részesültünk.
Ehhez járul örömünk, melyet akkor nyertünk, mikor az Úr Jézus először jelentette meg magát nekünk. Frissítsük fel ezeket magunkban.
Megvannak régi emlékeink az ígéretekre nézve.
Milyen hű volt Isten hozzánk! Mily jót tett velünk még a betegségben is!
Mily kegyelmesen hordozott a mély áradatokon keresztül!
Mily sértetlenül megtartott a tüzes kemencében!
Ezek tényleg ó gyümölcsök!
Ebből sok van nekünk, mert kegyelmének bizonyságai eddig is többek voltak fejünknek hajszálinál.
Régi bűnöket kellett megbánni, de Ő adott nekünk olyan töredelmet, mely által végigsírtuk a kereszthez vezető utat és megismertük vérének érdemét.
Azonban a fődolog ez: minden gyümölcsöt a mi Urunk Jézusunknak tartottuk meg.
Bizonyos, hogy kedvesebb Előtte a hódolat, ha Jézus a mi lelkünk egyetlen célja és kívánsága, s az Ő dicsősége minden törekvésünk egyedüli iránya.
Sokféle gyümölcseinket díszesen tárjuk elé, mikor hozzánk jön, és ne rejtsük el az emberek bámuló tekintete elől.
Úr Jézus, kertünk ajtajának kulcsát ráfordítjuk és senkit sem eresztünk be, ki gyümölcseid közül csak egyetlen egyet is elrabolhatna, mert véreddel öntözted meg azt a talajt, melyből azok fakadtak.
Mindenünk legyen a Tied, csak a Tied, óh, Jézus, szeretett Barátunk!