AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MAGA A SZÖVETSÉG❣️

„💞Megajándékozom általad szövetségemmel népemet”  (Ézsaiás 49,8) 

Az Úr Jézus Krisztus maga a szövetség lényege és tartalma, s mint nászajándék minden hívőnek öröksége és tulajdona!

Hívő lélek, képes vagy felbecsülni, hogy mi mindent nyertél a Jézus Krisztusban?
„Ő benne lakozik az Istenségnek minden teljessége”.

Figyeld meg ezt a szót „Isten” és határtalanságát és azután figyeld meg, mit jelent a „tökéletes ember” 

s azután ezt, hogy milyen szépség rejlik ebben a kifejezésben; mert minden, ami Krisztusnak, mint Istennek, és mint embernek valaha volt vagy most van, és még lehet, az mind a te tulajdonod, - a tied csupa szabad kegyelemből, neked odaígértetett egészen örök tulajdonul. 

A mi dicső Jézusunk, mint Isten mindent tudó, mindenütt jelen való és mindenható.

Nem nagy vigasz e az neked, ha most már tudod, hogy mind ezen nagy és fenséges tulajdonságok a tieid? 

Van neki hatalma? Íme, ez a hatalom a tied, mely hord és erősít téged úgy, hogy ellenségeidet legyőzheted és kitarthatsz mindvégig.

Ő a szeretet? Ó, akkor egyetlen csöpp szeretet sincs szívében, mely ne lenne tied, igen, csak merülj bele egészen szeretetének végtelen tengerébe; mondhatod:
„Egészen az enyém”. Igaz-e Ő?

Milyen komolyság gyűlik egybe ebben a szóban és mégis az Ő igazsága a te tulajdonod, mert igazsága folytán eszközli azt, hogy a kegyelem szövetségének miden egyes ígéretei részedre csorbíthatatlanul beteljesedjenek.

S éppen úgy mindaz, amivel Ő, mint tökéletes ember bír, a tied. Mivel tökéletes ember volt, 

az Atya jóakarata nyugodott rajta. Örömmel vette fel és fogadta el Őt a Legfelségesebb. 

Szeretett hívő lélek, Isten a Krisztusban téged is elfogadott.
Nem tudod e, hogy az a szeretet, amellyel az Atya a tökéletes ember-Jézust körülvette, az már most eláraszt téged is?

Mert minden, amit a Megváltó tett, a tied. Ama tökéletes igazságosság, melyet Jézus az Ő tiszta és szeplőtelen élete által nyilvánított, amivel a törvényt betöltötte és dicsőségessé tette, íme, lásd, 

az a tied és az neked fog beszámítani. Krisztus a szövetség tartalma és lényege.

Hirdessük Jézus kegyét
És dicsérjük érdemét!
Jósága, türelme nagy –
És megújul minden nap.

IMÁDKOZÁSBAN KITARTÓAK LEGYETEK❣️

„💞Az imádkozásban legyetek kitartóak” (Kolossé 4,2)

Megfigyelésre méltó, hogy a Szentírásban az imáról gyakran van szó, s amellett vagy példát említ, vagy felbuzdít imára, vagy pedig drága ígéreteket fűz hozzá.

Alig nyitjuk fel a Biblia első lapját, máris olvashatjuk: „Akkor kezdték az Úrnak nevét segítségül hívni”; és ha a könyv végéhez jutottunk, egy buzgó kérelemnek „Ámen”-e érinti füleinket. 

Ezek között a példák sokaságával találkozunk.

Itt küzd Jákób Istennel hajnalhasadtáig; ott Dániel napjában háromszor esik térdre és imádkozik, esdekel és hálát ad; míg Dávid is szívének teljességéből kiállt Istenhez. 

A hegyen látjuk Illést, a tömlöcben Pált és Silást. Az intelmek és felhívások nagy mennyiségben vannak, az ígéretek számtalanok.

Mire mutatna az másra, mint arra, hogy mily rendkívül fontos és szükséges az ima! 

Határozottan bízhatunk abban, hogy amit Isten szent igéjében annyira hangsúlyoz, annak – kegyelmi terve szerint – életünkben különös álláspontot kell elfoglalnia. Hogy sokat szólt az imáról az azért történt, mert nekünk arra nagy szükségünk van. Ennek szüksége ránk nézve oly nagy, hogy az imával és könyörgéssel nem szabad felhagynunk, míg csak a mennybe nem jutunk.
Nincs semmi hiányod? Úgy, attól tartok, hogy nem ismered szegénységedet.

Nem tudsz a kegyelemről, melyet óhajtanál Istentől kérni? Úgy, az Úrnak kegyelme fedezze fel előtted nyomorúságodat. A lélek ima nélkül, Megváltó nélküli lélek. Az ima a hívő gyermek gagyogása, a küzdő hit diadalkiáltása, a haldokló szent hattyú dala, aki Jézusban szunnyad el.

Az ima a keresztyén lélegzete, jelszava, vigasza, ereje és dicsősége. 

Ha Istennek gyermeke vagy, akkor indíttatva érzed magad arra, hogy Atyád arcát keresd és vágyódsz Atyád szerető karjai közé.
Ó, esedezz tehát, hogy ebben az évben szent, alázatos, buzgó és türelmes lehess; határozd el magadat legbensőbb társalgással még szorosabban Uradhoz és Megváltódhoz ragaszkodni és hadd lebegjen az Ő szeretetének zászlója fölötted.
Esedezzél, hogy másoknak példa és áldás lehess, és egyre inkább Megváltód dicsőségére élj.
Legyen ebben az évben jelszavad: „Az imádkozásban legyetek kitartóak”.

KÁNAÁN az ÍGÉRET FÖLDJE❣️

„💞…Már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.” (Józsué 5,12)

Izráel pusztai bolyongása véget ért, végre az ígéret földjének határához jutottak.
A változó táborozás, a tüzes kígyók, az amálekiták ellenséges serege, a puszta rémsége, mind megszűnt; az Izráel fiai azon országba jutottak, amelyben tej és méz folyt és ettek a földnek gyümölcséből. 

Ó, kedves keresztyén olvasó, ez új évben talán hasonlóan történik veled vagy velem. 

Ó, mily kedves lenne az! Ha a hit szemei előtt élénken lebeg ez a cél, úgy ez a legtisztább élvezet kútfeje. Jézusnál időzni azon nyugalomban, mely még fenntartatik az Isten népének, igen, az valóban dicső várakozás, olyan dicsőséget élvezni majd kettős magasztos reménység.
A hitetlenség visszariad a Jordán folyótól, melynek hullámai köztünk és az ígéret földje között hömpölyögnek tova, de mi erősen állunk azon meggyőződés mellett, hogy mi már több próbáltatást kiálltunk, mint amennyit a halál legrosszabb esetben okozhat.
Űzzük el tehát magunktól a félelem minden gondolatát és kimondhatatlan örömmel örvendezzünk azon várakozásban, hogy ezen a ma kezdődő évben „mindenkor az Úrnál leszünk”.

Némelyek a küzdők táborából még ez évben itt maradnak, hogy az Úrért dolgozzanak.
S ha e sors ránk esik, mindazáltal igaz marad újévi köszöntőnk:
„Mi, kik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba.”

A Szentlélek a mi örökségünknek záloga, „a dicsőség reménysége”. 

Boldogultjainknak biztos lakása van a mennyei honban, de minket is megóv itt az Úr Jézus Krisztus; 

ők már diadalmasok ott ellenségeik felett és mi diadalmasok vagyunk itt.
A szentek élvezik az Úrral való társaságot a mennyben, de mi sem kevésbé; ők nyugszanak a szeretetben, mi nekünk pedig teljes békénk van Ő benne; ők hirdetik magasztalva dicsőségét, mi is dicsőíthetjük Őt.
Azért gyűjtögessünk ebben az évben mennyei gyümölcsöket a földi mezőben, ahol a hit és remény a pusztaságot Isten kertjévé változtatta. 

Ó, mily kegyelem, ha mi a Megváltó által élhetünk, és úgy ehetünk Kánaán földjének gyümölcséből ez évben!

IZREAL PUSZTAI BOLYONGÁSA VÉGET ÉR!

,,Evének a Kanaán földének gyümölcséből abban az esztendőben" (Józsué 5, 12.)

Izrael pusztai bolyongása véget ért, végre az igéret földének határához jutottak. 

A változó táborozás, a tüzes kígyók, az amálekiták ellenséges serege, a puszta rémsége, mind megszünt; az Izrael fiai azon országba jutottak, amelyben tej és méz folyt és ettek a földnek gyümölcsében. Óh kedves keresztény olvasó, ez új évben talán hasonló történik veled vagy velem. 

Ah, mily kedves lenne az! 

Ha a hit szemei előtt élénken lebeg ez a cél, úgy ez a legtisztább élvezet kútfeje. 

Jézusnál időzni azon nyugalomban, mely még fentartatik az Isten népének, igen, az a valóban dicső várakozás; olyan dicsőséget majdan élvezhetni, kettős magasztos reménység. A hitetlenség visszariad a Jordán folyótól, melynek hullámai köztünk és az igéret földe között hömpölyögtek tova, de mi erősen állunk azon meggyőződés mellett, hogy mi már több próbáltatást kiálltunk, mint amennyit a halál a legrosszabb esetben okozhat. Űzzük el tehát magunktól a félelem minden gondolatát és kimondhatatlan örömmel örvendezzünk azon várakozásban, hogy ezen ma kezdődő évben "mindenkor az Úrnál lészünk."

Némelyek a küzdők táborából még ez évben itt maradnak, hogy az Úrért dolgozzanak. 

És ha ez a sors ránk esik, mindazonáltal igau marad újévi köszöntőnk: "Mi, kik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba." A Szentlélek a mi örökségünknek záloga, "a dicsőség reménysége."

 Boldogultjainknak biztos lakásuk van a mennyei honban, de minket is megóv itten az Úr Jézus Krisztus; ők már diadalmasok ott ellenségeik felett és mi diadalmasok vagyunk itt. 

A szentek élvezik az Úrral való társaságot a mennyben, de mi sem kevésbbé; ők nyugosznak a szeretetben, mi nekünk pedig teljes békénk van Ő benne; ők hirdetik magasztalva dicsőségét, mi is dicsőíthetjük Őt. 

Azért gyűjtögessünk ez évben mennyei gyümölcsöket a földi mezőben, ahol a hit és a remény a pusztaságot Isten kertjévé változtatta. Óh, mily kegyelem, ha mi a Megváltó által élhetünk és úgy ehetünk Kánaán földének gyümölcséből ez évben.

Amit most testben élek,

„Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!” Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben.

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge. 

Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz.

 Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével. 

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. 

Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

AZ ÉLET a HALÁL TORNÁCA❣️

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi1,21)
Krisztus az én életem, s halálom nyereség.

Milyen jelentőségteljesen következnek itt közvetlen egymás után ezek a szavak: „élet”, „halál”. 

Csak néhány betű van közöttük, s úgy van ez a valósággal is, mint itt a szavakkal. 

Milyen közel van egymáshoz az élet és a halál!
Az élet a halál tornáca és földi zarándoklásunk csak a sír felé való utazás.
Az ütőér, amely létünket tengeti, a halál felé való menetelésünkhöz veri az ütemet.

A vér, mely életünket tartja fenn, a halál mélysége felé úsztat. Ma erejének virágában látjuk barátunkat, holnap halálának hírét halljuk. Tegnap még kezünket nyújtottuk az erősnek, ma pedig szemét fogjuk le. 

Némelyek fényes és finoman párnázott állami kocsikban haladnak keresztül a városon, néhány óra múlva a fekete halottas kocsi viszi őket a minden élők utolsó nyughelyére.

Óh, mily szorosan van egybekötve a halál az élettel!
Az a bárány, mely most még a réten ugrándozik, nemsokára késtől vérzik el.
A legelésző ökör a vágóhídra hízik.
A fák megnőnek, hogy ki lehessen azokat vágni. Igen, sőt még nagyobb dolgoknál is fellép a halál.

Világbirodalmak keletkeznek és felvirágoznak, felvirágoznak bukásra és felemelkednek romlásra. 

A történelmet ha kutatjuk, mily gyakran olvasunk abban államok létrejöttéről és pusztulásáról. 

Hallunk a királyok koronázásáról és haláláról.

A halál ez a fekete szolga, mely az élet kocsija után fut. Íme, az élet, és a halál szorosan mögötte!
De, Istennek legyen dicséret és hála! Van még egy hely, ahol a halál nem testvére az életnek, ahol az élet egyedül uralkodik. Ott nem követi már többé az életet a halál.

Létezik egy hon, hol nincs többé halálhörgés, hol nem szőnek gyászfátyolt és nem ékesítnek sírokat. 

Óh, boldog hon a sírokon túl! Ha el akarunk téged érni, meg kell halnunk.
De ha bemegyünk a halál után az örök élet dicsőségébe, ha Azt, ki minket a haláltól megmentett és az életre hívott, majd szemeinkkel szemlélhetjük.
Azt, ki a halálon erőt vett és az örök élet kulcsait birtokolja.
Őt szerethetjük és dicsérhetjük örökké, akkor felkiálthatunk: „Halálom nyereség!”

MEGIGAZULVÁN❣️

„Hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” (Róma 3,26)

Megigazulván a hit által, békességünk van Istennel. Lelkiismeretünk nem vádol tovább bennünket.
Az igazság immár a bűnös javára dönt, nem ellene.
Az emlékezet mély bánattal tekint vissza a múltak bűneire, de a jövendő büntetéstől való félelem nélkül, mert Krisztus az Ő népének adósságát az utolsó fillérig kifizette és megkapta érte az isteni átadási elismervényt.

S ha isten olyan igazságtalan tudna lenni, hogy egy azon bűnért kétszeres fizetést kívánna, még akkor sem vettethetik soha a pokolra az a lélek, akiért az Úr Jézus, mint kezes meghalt.

Értelmünk előtt, mint világos alapigazság az, mit elhihetünk, hogy Isten igaz.
Érezzük, hogy annak úgy kell lenni. Ez először nagy rémületbe hoz minket. 

Nem csodálatos hát, hogy az Isten igazságában való ugyanaz a hitünk azután bizodalmunknak és békességünknek támpontjává lesz?
Ha Isten igaz, akkor nekem, mint bűnösnek, ki védelem és kezes nélkül állok, büntetést kellene szenvednem.
De Jézus helyettesít engem és elszenvedi értem a bűn büntetését. 

S most, mint olyan bűnös, aki Krisztusban van, soha sem lehetek megbüntetve, mert másként Isten nem volna igaz.

Természetét kellene megváltoztatnia Istennek előbb, hogy csak egyetlen lélek is - akiért az Úr Jézus kezeskedett - tapasztalhatná magán a törvény ostorát.
Minthogy tehát a hívő helyére lépett és a teljes engesztelési díjat kifizette az isteni büntető ítélet elhárítására mindazért, ami népét terhelte, így a hívő e diadalujjongásban törhet ki:

„Kicsoda vádolja az Istennek választottait?”
Isten nem, mert megigazította őket. Krisztus sem, mert Ő meghalt „sőt fel is támadt”.
Reményem nem azért virul, hogy talán nem volnék bűnös, hanem mivel olyan bűnös vagyok, akiért meghalt a Krisztus.
Bizodalmam nem abban áll, hogy szent vagyok, hanem abban, hogy - habár szentségtelen vagyok - Ő az én igazságom.

Hitem nem azon nyugszik, ami vagyok, amit érzek vagy tudok, hanem azon, ami Krisztus, amit Ő tett, és amit még most is tesz értem.