KRISZTUSÉ VAGYOK❣️

„💞Ti viszont a Krisztuséi vagytok”  (1 Korintus 3,23)

Ti viszont a Krisztuséi vagytok. Ti az Ő tulajdona vagytok, mint adomány, mert az Atya titeket a Fiúnak adott; mert az Ő tulajdona, véres váltságdíja folytán, mert a nagy árat váltságotokért kifizette; az Övé vagytok ígéreteitek folytán, mert átadtátok, odaígértétek magatokat Neki; sajátjai vagytok rokonság által, mert nevéről neveztettek, testvéreivé és örökös társaivá lettetek.
Mutasd meg tehát, kedves keresztyén, cselekedeted által, hogy Jézus szolgája, barátja és jegyese vagy. 

Ha bűn kísért téged, mondd ezt: „Mi módon művelném e nagy gonoszságot, hiszen én Krisztusé vagyok”.
Egy halhatatlan törvény meggátolja a bűn elkövetésében a Krisztus barátait.
Ha gazdag nyereség csalogat a bűnre, akkor csak mondjátok, hogy Krisztuséi vagytok és ne nyúljatok semmihez.
Ha zavarba jöttök és veszély fenyeget, legyetek szilárdak és gondoljátok meg, hogy Krisztuséi vagytok.
Oda vagytok állítva, ahol mások hanyagul ülnek és bámulnak, ti csak menjetek minden erőtök igénybevételével a munkába; az izzadság csurog le homlokotokon és már kezdtek lankadni, úgy kiáltsatok:

 „Nem, én nem akarok nyugodni, mert Krisztusé vagyok! 

Ha nem volnék véren megvásárolva, úgy talán hasonlóan tudnék tenni, mint Isakhár, aki a határok közt letáborozott; de én Krisztusé vagyok, tehát nem szabad nyugodnom”.
Ha az élvezetek szirénéneke az igazság útjától el akar csalogatni, úgy mondjátok:
„A ti éneketekkel és keringésetekkel nem vezethettek félre, mert Krisztusé vagyok”.
Ha Isten ügye szólít, kövesd; ha szűkölködő kér tőled, add neki vagyonod és életed, mert te Krisztusé vagy. 

Soha se tagadd meg hitedet.
Tetteid legyenek mindig Krisztushoz méltók, beszéded kedvességgel megsózott, szólásod és eljárásod mennyei; hogy mindenki, aki téged lát, tudja meg, hogy a Megváltóé vagy és benned szeretete és szent érzelme lakik.
„Római polgár vagyok”, ez régen egy érinthetetlen védőlevél volt; sokkal inkább kell, hogy ez az ige neked védőlevélként és előnyként szolgáljon a szent életben való haladáshoz: „Krisztusé vagyok!”
Boldog az és örvendhet az a lélek, aki vonakodás nélkül teljesen átadja magát Jézusnak.

LELKEM, PRÓBÁL MEG MAGADAT❣️

„Ezeknek nincs gyökerük” (Lukács 8,13)

Lelkem, próbáld meg magadat most e szavak fényénél.
Az Igét nagy örömmel fogadtad; érzelmeid felindultak és élő benyomást nyertél. 

De gondold meg, hogy egészen más, az igét füleiddel elfogadni és valami más, magát az Úr Jézust szívedbe fogadni; élénk, de felületes érzelem gyakran a szív keménységével van kapcsolatban és az igének erős benyomása nem mindenkor maradandó is egyszersmind. 

E példázat szerint – az elhintett magok közül – némely a köves részre esett, ahol nem volt sok talaja, s midőn a mag kikelt, lent nem bírt jó gyökeret verni, mert a köves föld akadályozta abban, azért felfelé indult hatalmas fejlődésnek; mivel azonban gyökerei nem szolgáltathattak kellő táplálékot, elhervadt és nemsokára elszáradt.

 
Bizonyos tekintetben nem így van-e velem is?
Nem mutatok-e külsőleg sokat ígérő fejlődést, holott az igazi, benső élet hiányzik nálam?
A jó fejlődés egy és ugyanazon időben megkívánja úgy a felfelé, mint a lefelé való növekedést.
Meg vagyok-e erősen gyökerezve a Megváltó iránt való hűségben és szeretetben? 

Ha szívem nem lágyult meg és nem termékenyült meg a kegyelem által, akkor a jó mag kevés ideig zöldül, de nemsokára elpusztul, mert nem tud tenyészni a köves, kemény és tisztátalan földben.
Óh, én futok az olyan jámborság elől, mely oly gyorsan fejlődik, de oly hamar elszárad, mint a Jónás feje fölött növekedett tök. Jól meg akarom hányni-vetni a költségvetést, ha Jézus tanítványává leszek, mindenek felett pedig kívánnám magamon a Szentlélek erejét tapasztalni, akkor maradandó és életképes vetés lesz szívemben.

 
Ha érzelmem olyan kemény marad, mint ezelőtt, akkor a meglátogatások napjának sugarai azt csak kiégetik, s az én sziklaszívem a hőséget még erősebben veri vissza a gyér talajú vetésre, istenfélelmem hamar elhal és rettenetes kétségbeesés vár rám.
Azért, Te mennyei magvető, előbb csak szánts engem, s azután hintsd belém igazságodat és add, hogy bennem gazdagon gyümölcsözzék!

„Úr Jézus törd, lágyítsd szívem,
Zúzzad szét a rögöt;
Így ver gyökeret jó mélyen
A mag és hoz gyümölcsöt!”

A KÉZELKEDŐ❣️

 „💞Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája,…” (2Timótheus 4,8)

Kételkedő! Gyakran mondod: „Félek, hogy sohasem jutok a mennybe”
Ne félj! Isten mindegyik gyermekének okvetlen be kell jutni az örök gyönyörűségbe.
Újból és újból örülök ama kedves haldokló elbeszélésén, ki így kiáltott fel:
„Aggály nélkül megyek haza, mindentől szabad vagyok; az Úr ajtóm küszöbén áll és kész vagyok Őt követni”.
„Nem félsz,” – kérdezte barátainak egyike, - „hogy a remélt örökséget esetleg nem nyered meg?”
„Oh, nem”, felelt ő, „a mennyben van egy korona, melyet maga Gábriel angyal sem hordhatna, mert az csak az én fejemre illik. S van ott fenn egy trón készítve, melyet még Pál apostol sem foglalhat el, mert az nekem készült és én fogok abba ülni”.
Oh, kedves keresztyén, mily örömgondolatok ezek! 

Örökséged biztosítva van: „Van még valami nyugalom fenntartva”.
„Nem veszthetem-e el azt?” Nem, az szilárdan van biztosítva. Ha Isten gyermeke vagyok, úgy az részemre nem veszhet el. Tulajdonom az, éppen olyan biztosan, mint ha már birtokolnám.
Gyere velem, hívő testvérem és menjünk fel együtt a Nébó hegyére és tekintsük meg Kánaánt, az ígéret földjét.
Látod amott a halál keskeny folyóját, mely a napfényben ragyog, felismered ott túl az örök város kimagasló részeit? Látod a kedves tájat és annak boldog lakóit?
Tudd meg, hogy ha képes lennél oda repülni, akkor az ottani lakások egyikén e feliratot olvashatnád:
„Ennek és ennek készíttetett; neki van fenntartva ez a hely. Ide lesz fogadva, hogy örökké Istennel legyen”.
Szegény kételkedő szemléld ezt az örökséget, ez a tied.
Ha az Úr Jézusban hiszel, ha bűneid miatt szívedből bánkódsz, ha szíved megújult, úgy Isten gyermeke vagy, részedre ott egy lakás készíttetett, korona vár rád és kezedbe külön hárfa fog adatni. senki sem kapja meg részedet, az neked lesz fenntartva a mennyben, azt majd te fogod nemsokára átvenni, mert az örök dicsőségben egyetlen trón sem marad üresen, mikor az elválasztottak mindnyájan egybe fognak gyűjtetni. Uram! Milyen üdv a te kegytrónod közelében
Dicsőségedre ragyogni koronám fényében!

Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája,

(2Timótheus 4,8)

Kételkedő! Gyakran mondod: „Félek, hogy sohasem jutok a mennybe”.

Ne félj! Isten mindegyik gyermekének okvetlen be kell jutni az örök gyönyörűségbe. 

Újból és újból örülök ama kedves haldokló elbeszélésén, ki így kiáltott fel: „Aggály nélkül megyek haza, mindentől szabad vagyok; az Úr ajtóm küszöbén áll és kész vagyok Őt követni”. 

„Nem félsz,” – kérdezte barátainak egyike, - „hogy a remélt örökséget esetleg nem nyered meg?”

 „Oh, nem”, felelt ő, „a mennyben van egy korona, melyet maga Gábriel angyal sem hordhatna, mert az csak az én fejemre illik. S van ott fenn egy trón készítve, melyet még Pál apostol sem foglalhat el, mert az nekem készült és én fogok abba ülni”. Oh, kedves keresztyén, mily örömgondolatok ezek! Örökséged biztosítva van: „Van még valami nyugalom fenntartva”. „Nem veszthetem-e el azt?” 

Nem, az szilárdan van biztosítva. Ha Isten gyermeke vagyok, úgy az részemre nem veszhet el. Tulajdonom az, éppen olyan biztosan, mint ha már birtokolnám. Gyere velem, hívő testvérem és menjünk fel együtt a Nébó hegyére és tekintsük meg Kánaánt, az ígéret földjét. Látod amott a halál keskeny folyóját, mely a napfényben ragyog, felismered ott túl az örök város kimagasló részeit? 

Látod a kedves tájat és annak boldog lakóit? Tudd meg, hogy ha képes lennél oda repülni, akkor az ottani lakások egyikén e feliratot olvashatnád: „Ennek és ennek készíttetett; neki van fenntartva ez a hely. Ide lesz fogadva, hogy örökké Istennel legyen”. 

Szegény kételkedő szemléld ezt az örökséget, ez a tied.

 Ha az Úr Jézusban hiszel, ha bűneid miatt szívedből bánkódsz, ha szíved megújult, úgy Isten gyermeke vagy, részedre ott egy lakás készíttetett, korona vár rád és kezedbe külön hárfa fog adatni. senki sem kapja meg részedet, az neked lesz fenntartva a mennyben, azt majd te fogod nemsokára átvenni, mert az örök dicsőségben egyetlen trón sem marad üresen, mikor az elválasztottak mindnyájan egybe fognak gyűjtetni.

Uram! Milyen üdv a te kegytrónod közelében
Dicsőségedre ragyogni koronám fényében!

ELTÉTETETT NEKEM AZ ÉLET KORONÁJA❣️

„💞Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: 

Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Timótheus 4,8)

Kételkedő! Gyakran mondod: „Félek, hogy sohasem jutok a mennybe”

Ne félj! Isten mindegyik gyermekének okvetlen be kell jutni az örök gyönyörűségbe. 

Újból és újból örülök ama kedves haldokló elbeszélésén, ki így kiáltott fel:
„Aggály nélkül megyek haza, mindentől szabad vagyok; az Úr ajtóm küszöbén áll és kész vagyok Őt követni”.
„Nem félsz,” – kérdezte barátainak egyike, - „hogy a remélt örökséget esetleg nem nyered meg?”
„Oh, nem”, felelt ő, „a mennyben van egy korona, melyet maga Gábriel angyal sem hordhatna, mert az csak az én fejemre illik. S van ott fenn egy trón készítve, melyet még Pál apostol sem foglalhat el, mert az nekem készült és én fogok abba ülni”.
Oh, kedves keresztyén, mily örömgondolatok ezek! Örökséged biztosítva van: „Van még valami nyugalom fenntartva”.

„Nem veszthetem-e el azt?” Nem, az szilárdan van biztosítva. Ha Isten gyermeke vagyok, úgy az részemre nem veszhet el. Tulajdonom az, éppen olyan biztosan, mint ha már birtokolnám. 

Gyere velem, hívő testvérem és menjünk fel együtt a Nébó hegyére és tekintsük meg Kánaánt, az ígéret földjét.

Látod amott a halál keskeny folyóját, mely a napfényben ragyog, felismered ott túl az örök város kimagasló részeit? Látod a kedves tájat és annak boldog lakóit?
Tudd meg, hogy ha képes lennél oda repülni, akkor az ottani lakások egyikén e feliratot olvashatnád:
„Ennek és ennek készíttetett; neki van fenntartva ez a hely. Ide lesz fogadva, hogy örökké Istennel legyen”.
Szegény kételkedő szemléld ezt az örökséget, ez a tied.

Ha az Úr Jézusban hiszel, ha bűneid miatt szívedből bánkódsz, ha szíved megújult, úgy Isten gyermeke vagy, részedre ott egy lakás készíttetett, korona vár rád és kezedbe külön hárfa fog adatni. senki sem kapja meg részedet, az neked lesz fenntartva a mennyben, azt majd te fogod nemsokára átvenni, mert az örök dicsőségben egyetlen trón sem marad üresen, mikor az elválasztottak mindnyájan egybe fognak gyűjtetni.

Uram! Milyen üdv a te kegytrónod közelében! 

Dicsőségedre ragyogni koronám fényében!

ÉN ISTENÜK LESZEK...❣️

,,💞Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr:
Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.,, (Jeremiás 31,33)

Kedves keresztyén! Itt megvan mindaz, amit csak kívánhatsz. 

Kívánnál boldog lenni és szükséged van valamire, ami téged megelevenítsen: nem felel-e ez meg teljesen?
Ha ezen ígéretet poharadba töltöd, úgy azt kell mondanod Dáviddal: 

„Megtöltöd az én poharamat bőségesen és megadod szívemnek kívánságát”. 

Ha ez az ige teljesül: „Istened vagyok”, avagy nem a tiéd-e minden?
A szív vágya kielégíthetetlen, mint a halál, de Az, aki mindenekben mindent betölt, bizonyára azt is megelégítheti. Ki mérhetné meg kívánságaink terjedelmét?
Isten kimeríthetetlen gazdagsága azonban messze túlárad azon. 

Kérdem tőled, van-e még szükséged valamire? 

Kegyelme, gazdagsága nem elég-e bőven, minden szükségeid kielégítésére?

 
De persze, te még többet is kívánsz szükségeid kielégítésénél, vágyódsz kimondhatatlan élvezet után is. Jöjj kedves lélek, itt mennyei elragadtatásra találsz, mert Isten teremtette a mennyet is, íme, ez mind a te örökséged!
A legkedvesebb hárfák dicshangjai és a legkellemesebb angyalkarok dicséneke nem hangzik oly fenségesen, mint ez a drága ígéret: „Én Istenük leszek”. 

Itt az üdvösség feneketlen tengere, az élvezet végtelen óceánja; jöjj, füröszd meg lelkedet benne; ússzál benne, ameddig csak az idők hullámai érnek, de partot nem fogsz érni; ereszd belé az örökkévalóság mélységmérőjét, mégsem fogsz a mélyben feneket érni.
„Én Istenük leszek”. Ha e szavaknál szemed nem ragyog, ha szíved nem áradozik a boldogságtól, akkor a te lelkeddel nem vagy rendben. 

De te a jelenvaló élvezet mellett még nem vagy megelégedve, fölmászol, egy magaslatra ahol szép kilátás nyílik a reménység országába, s vajon mi nagyobbat remélhetnél, mint e nagy ígéret teljesülését;
„Én Istenük leszek”. Ez az összes ígéretek mesterműve; ez ad nekünk már itt mennyet és szerez mennyet majd odafenn.

 
Oh, maradj csak az Úrnak világosságában és engedd szívedet szeretetétől teljesen áthatni. 

Élvezd azon velőt és kövérséget, melyet öröksége nyújt neked.
Emelkedj fel ezen életed fenséges előnyeihez és örvendezz kimondhatatlan örömmel.

A SZENT DOLGOKBAN❣️

„💞A szent dolgokban elkövetett bűnök” (2 Mózes 28,38)

Mit fednek fel és mit nyilatkoztatnak ki e szavak szemeink előtt! 

Ez megalázó és egyszersmind tanulságos is, ha most egy pillanatig emellett időzünk és ezen komor képet megfigyeljük. Istentiszteletünk képmutató, külsőséges, lanyha, áhítatosság nélküli, szórakozott és rideg módja a bűn tömérdekségét tárja szemeink elé! 

Az Úrért való munkánkban az irigység, önzés, gondatlanság, lustaság és hitetlenség fészkelődik be; mennyire tele van szennyfoltokkal! 

Imáink titkos kamránkban az álmosság, hidegség, hanyagság, közönyösség és öncsalás miatt olyan, mintegy száraz ország széles pusztája. 

Ha még gondosabban megfigyelnénk, meggyőződnénk, hogy mennyivel nagyobb az Istentől való elidegenedés, mint amilyennek ez első pillanatra feltűnik. 

Egy komoly ember így ír testvérének: „Gyülekezetem és – fájdalom – szívem is úgy néz ki, mint a restnek szőlője; s ami még rosszabb, gyakran kell felfedeznem, hogy jobb állapot utáni vágyam gőgből, hiúságból és munkakerülésből ered. 

Nézem a gyomot, mely kertemet benői és óhajtom komolyan, hogy az ki legyen gyomlálva. 

De miért? Mi szüli e vágyat? 

Az, hogy azután boldogabban mennék végig kertemen és ezt mondogatnám magamban: 

„Milyen szép rendben van a te kerted!” 

Ez gőg. Vagy szomszédjaim a kerítésen áttekintve ezt beszélnék: „Milyen szépen néz ki ez a kert!” 

Ez hiúság. A konkolyt pedig azért nem látom szívesen, mert annak kitépése fáradsággal jár. 

Ez a munka kerülése.” Így lehet még a szentség utáni vágyódásunk is tisztátalan indító okokkal beszennyezve. A legzöldebb pázsit alatt is rejtőznek férgek; nem szükség sokáig keresnünk, már is nyomukra akadunk. 

Milyen fenséges tehát azon gondolat, hogy a főpap, aki a szentek vétkét hordozza, ezt a feliratot viselte homlokán: „Szentség a Jehovának!” 

Így az Úr Jézus is, aki a mi bűneinket hordozza, nem a mi tisztátalanságunkkal jelenik meg az Ő Atyjának színe előtt, hanem az Ő tökéletes szentségével. 

Ó, milyen kegyelem, hogy főpapunkat a hit szemeivel nézhetjük.