JÉZUS KARJAIBAN NYUGODNI❣️

„💞Engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.” (Ézsaiás 51, 5)

A súlyos megpróbáltatások idején nem bír a keresztyén olyasmivel e földön, amiben bízhatna, és amibe reményét vethetné. Egészen arra van utalva, hogy Istene karjaiba vesse magát. 

Amikor hajója egész a felső széléig alámerül, s emberi hatalom már nem segíthet, akkor kénytelen magát teljesen Istene gondviselésére és hűségére bízni. 

Óh, boldogító vihar, mely az embert egy ilyen rendíthetetlen sziklára dobja! Óh, áldott az a szélvihar, amely a lelket Istenhez, egyedül Istenhez ragadja! 

Némelykor a körülöttünk lévő jó barátok miatt nem tudunk Istenhez menni. 

De ha az ember nagyon szegény, baráttól elhagyatott és annyira gyámoltalan, hogy már nem tudja hová forduljon, akkor Atyjának karjai közé rohan, hogy szeretettel átölelje. 

Ha olyan súlyos és sajátságos nyomorúságoktól verettetik le, hogy már egy lélekben sem tud bízni, csak az ő Istenében, legyen azért hálás, mert akkor gazdagabban tapasztalja Urának jóságát és hűségét, mint bármikor azelőtt. 

Óh, te viharverte hívő ember, milyen üdvös nyomor az, mely téged Atyádhoz hajt! 

Lásd, meg a meglátogatást! Most, amikor nincs senkid, akiben bízhatnál és reménykedhetnél, keresd Őt, hogy Benne vesd minden bizodalmadat. 

Ne gyalázd meg kételkedéseddel a te Uradat és Mesteredet, hanem légy erős a hitben és adj dicsőséget az Istennek. 

Mutasd meg ennek a világnak, hogy neked a te Istened felér tízezer világgal. 

Mutasd meg a gazdagoknak, hogy mily gazdag vagy a te szegénységedben, mivel az Úristen a te segítőd. 

Mutasd meg az erőseknek, hogy mily erős vagy minden erőtlenséged mellett, mert az örökkévaló karok gyámolítnak téged. Most van a hit hőstetteinek és a bátor küzdelemnek az ideje. 

Légy erős és igazi hős, akkor az Úr, a te Istened egész bizonyosan megdicsőíttetik a te gyengeségedben és hatalma hirdettetik nyomorod közepette, oly bizonyosan, minthogy a mennyet és földet teremtette. 

Az égboltozat méltósága oda volna, ha a mennyezetet csak egyetlen egy oszlop is tartaná, s a te hited is veszítene dicsőségéből, ha valami olyanon nyugodna, amit testi szemmel fel lehetne fedezni. 

A Szentlélek Isten ajándékozzon meg téged azzal, hogy e hónap utolsó napján Jézus karjaiban nyugodj!

VÁRJ CSENDES TÜRELEMMEL❣️

„💞Várjad az Urat!” - (Zsoltár 27, 14)

Úgy tűnhet fel előttünk, mintha a várás könnyű dolog volna, holott ez olyan feladat, melyet a keresztyén hosszas évekre terjedő gyakorlat után tanul meg.
Gyors menetelések és sáncmunkák könnyebbek Isten harcosainak a veszteglésnél és várakozásnál.
A várakozó bizonytalanságnak vannak olyan órái, amikor a készséges keresztyén az Úrnak óhajtva szolgálni, nem tudja melyik útra lépjen, mire határozza el magát. Mit tegyen akkor? 

Nyugtalansággal gyötörje magát? Gyáván elfusson, félelemtelten kitérjen jobbra, vakmerően előre nyomuljon? Nem, egész egyszerűen várjon! De várjon imában! 

Kiálts Istenhez, vesd Ő reá gondjaidat!

Mondd meg Neki, mi terhel, mi aggaszt és hivatkozz ígéretére, hogy nem akar téged elhagyni, sem el nem távozik tőled. A kétely idején, amikor különböző, össze nem egyeztethető kötelességek között kell döntenünk, dicső dolog az, ha gyermeki alázatban belenyugszunk a dologba és lelki együgyűséggel várjuk az Urat. Biztosan üdvünkre válik az, ha tudatlanságunkat érezzük, elismerjük, és készséges szívvel hagyjuk magunkat az isteni akarattól vezettetni.

De várj hittel! Mutasd meg Benne vetett rendíthetetlen bizalmadat, mert a hitetlen és kétkedő várakozás csak szégyen az Úrra nézve. Hidd, hogy ha bár késő éjjelig várakoztat is, mindazáltal annak idején megjelenik. Jövetele bizonyos és nem késik. Várj csendes türelemmel.

Ne lázadj fel amiatt, ha a próbáltatások vesszőjét némán kell tűrnöd, hanem áldd és magasztald Istent azért. Ne kívánkozz ismét a világba visszamenni, hanem fogadj mindent úgy, ahogyan Isten küldi. 

Menj készséges szívvel és együgyű lélekkel, minden akaratosság nélkül.

Engedj át mindent szövetséges Istened kezébe és mondd: „Legyen meg Uram a Te akaratod”.
Nem tudom mit tegyek, tanács nélkül vagyok, nem tudok többé kivezető utat, de várok, míg nem eloszlatod az áradatot vagy ellenségeimet visszaűzöd hátam mögül.
Várok, ha naphosszat váratsz is, mert szívem egyedül Benned bízik, óh, Isten.
Az én lelkem abban a teljes meggyőződésben vár Téged, hogy mindazáltal Te vagy az én vigaszom, osztályrészem, menedékem és váram.

KEGYELEM és IRGALOM❣️

„💞Könyörülj rajtam én Istenem.” (Zsoltár 51, 3)

Egykor Istennek egy hű emberétől, — ki e földön a gyülekezet világossága volt, veszélyes betegségbe esett, — megkérdezték:
„Ha ez a betegség halálos lesz, melyik szentírási helyet válasszák a gyászbeszéd szövegéül?”
Mire ezt felelte: „Ah, érzem, hogy szegény és bűnös teremtmény vagyok, ki nem érdemes arra, hogy róla valamit beszéljenek.

De ha a halotti beszédre szükség van, akkor ezekről az igékről tartsák azt:
„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet”.

Az alázatosság ugyanazon szelleme vezette őt abban a felirat meghagyásában is, melyet a sírkőre kellett vésni.
Nem tartalmazott az mást, csak nevét, születése és halála napját és e szavakat:
„Itt nyugszik egy szegény nyomorult, tehetetlen földi féreg, ki magát az isteni irgalom szerető karjaira bízta.”
A legtapasztaltabb és legkedveltebb szent sem közeledhet másként Istenéhez, csak ha a szabados kegyelemre támaszkodik. Az emberiség legnemesebbjei tudatában vannak annak, hogy ők is a legjobb esetben csak emberek.
Az üres csónakok magasan kiemelkednek a vízből; de a mennyei jókkal megrakott hajók, mélyen járnak a vízben.
A szájhős keresztyének sokat kérkednek, de Isten valódi gyermekei méltatlanságuk tudatában kegyelemért kiáltoznak.
Rá vagyunk szorulva, hogy az Úr könyörüljön rajtunk, legyen kegyelmes tetteinknek, imáinknak, bizonyságtételünknek, alamizsnálkodásunknak és minden szentségünket illetőleg.
A vér nem csak Izráel lakásainak ajtómellékére és küszöbeire hintetett, hanem a szenthelyre, a kegyelem táblájára és az oltárra is, mivel a bűn legszentebb dolgainkhoz is odatolakodik.
Jézus vére okvetlen szükséges ahhoz, hogy azok minden szennytől megtisztítsanak.
Ha már isteni szolgálatunk a kegyelem kiengesztelésére szorul, mennyivel inkább bűneink?
Mily kedves tehát az a tudat, hogy az örök irgalmasság kegyelmes hozzánk, gyógyítja tévelygéseinket és üdíti megtört csontjainkat.

„Jöjjetek csak bűnös lelkek,
Terheltek és fáradtak
Kiharcolt Ő nektek mindent,
Nála leltek nyugalmat!”

Ő, A MINDEN JÓKNAK ADÓJA❣️

  „💞Mécsbe való olaj.” 

Lelkem, mennyire szükséges neked az olaj, mert olaj nélkül lámpád nem sokáig fog égni?
A kanóc füstöl, és rossz szagot áraszt, ha fénye kialudt, ami akkor áll be, ha az olaj kifogy.
Emberi természetedben nincs csörgedező olajforrás, tehát az olajárusoknál kell azt beszerezned a magad részére, különben ezt kell kiáltanod az öt bolond szűzzel: „A mi lámpásaink elalusznak!”

A szent lámpák sem voltak képesek világosságot terjeszteni olaj nélkül.
Habár a templomban álltak, mégis táplálni kellett azokat olajjal.
Habár nem fújt rájuk erős szél, mégis gondozni kellet azokat.
A te szükségleted is éppen olyan nagy.

A legszerencsésebb viszonyok között sem ragyogtathatod hited világosságát egy óráig sem, ha nem öntetik beléd új kegyelmi olaj.
Az Úr szolgálatában nem lehetett bármilyen olajat alkalmazni.
Sem a kőolajat, mely a régebbi időben, nevezetesen Keleten oly dúsan fakadt a földből; sem a halzsírt, sem a dióolajat nem volt szabad használni.
Egyetlenegy olajra esett a választás, amely a legkiválóbb faolaj volt.
A természetes szívjóság megfelelő erénye, a külső szentség beképzelt erénye soha sem Isten szíve szerint való olaj.

A valódi hívő tudja, hogy az Úrnak nem telhet kedve az olyan olajban, még ha egész folyamot képez is az. Ő a Gecsemánéban lévő olajsajtóhoz megy, és annál szerzi be szükségletét, aki ott sajtolt.
Az üdvkegyelem olaja tiszta és mentes az üledéktől és tisztátalanságtól, ennél fogva az ezzel táplált világosság tiszta és fényes.
Gyülekezeteink a Megváltó aranygyertyatartói, s mivel e világ világosságainak kell lenniük, sok kell nekik a szentség olajából.
Óh, kérjük tehát önmagunk, pásztoraink és gyülekezeteink részére, hogy a „lámpához való olaj” soha ki ne fogyjon.
Az igazság, szentség, öröm, ismeret és szeretet, mind a szent világosság lángjai.
De ezek nem lobognak rajtunk, ha nem nyerünk imaolajat a Szentlélek Istentől.

**Ő, a minden jóknak adója, ajándékozzon naponként friss olajat hitünk edényébe, hogy lámpásaink mindenkor készek legyenek a lélek Vőlegényének fogadására!**

MEDDIG NEM HISZNEK NÉKEM?💞

,,💞Meddig nem hisznek nékem”. (4 Mózes 14, 11)

Nagy gondot fordítsatok arra, hogy a hitetlenség szörnyetegét távol tartsátok magatoktól.
Ez annyira megbecsteleníti Krisztust, hogy megvonja tőlünk az Úr érezhető közellétét, ha azzal haragítjuk, hogy helyet adunk a kételkedésnek. 

Ez persze olyan konkoly, melynek magvát sohasem lehet tökéletesen kiirtani szívünk földjéből, de törekednünk kell buzgalommal és kitartással annak gyökereit kipusztítani. 

Az összes gyűlöletre méltó dolgok között a legutálatosabb a hitetlenség.

Romlott lénye annyira át van hatva méreggel, hogy aki azzal bánik, vagy vele érintkezik, vesztére válik.
Részedről, hívő keresztyén, nagy bűn a hitetlenség, mert az Úrtól eddig nyert kegyelem növeli vétkedet, ha most kételkedsz Benne.

Hitetlenséged fejét a legérzékenyebb módon koronázod meg a legszúrósabb tövisekkel. 

Igazán kegyetlenség egy bensőleg szeretett feleségtől, ha hű és jóságos férje iránt bizalmatlan.
Ez a bűn balgatagság, ok nélküli és jogtalan.

Az Úr Jézus sohasem adott a legkevésbé sem okot a bizalmatlanságra. 

Milyen durvaság az, ha azok kételkednek bennünk, akikkel szemben szüntelen szeretettel és őszintén viseltetünk. Jézus a Magasságos fia, ki mérhetetlen kincsekkel bír. 

Gyalázatosság tehát mindenhatóságában kételkedni és annak elégségében bizalmatlankodni.

A hegyeken való sok ezer barom elég a mi táplálásunkra, még ha oly éhesek vagyunk is és az ég csűrjei nem üresednek meg azért, mert eszünk. 

Ha Krisztus csak víztartó gödör volna, akkor kimeríthetnénk tartalmát, de ki meríthetne ki egy élővíz kútfőt, mely az örökéletbe folyik?

Millió lelkek elégítették ki Benne szükségeiket és azok közül egyetlenegy sem panaszkodott a felüdülés hiányossága miatt. 

El, el e hazug árulóval, a hitetlenséggel, mert egyedüli törekvése az, hogy szétszakítsa a közösség kötelékét és hogy lelkünket Megváltónk távolléte fölött való bánat töltse be. 

Öljétek meg ezt az utálatos férget: Le veled, te áruló, szívből útállak téged!

AZ ÚR SZÖVETSÉGE❣️

„💞Elrendelte szövetségét örökre.” (Zsoltár 111, 9)

Az Úr népe örül a szövetségnek, mely részükre a vigasz elzárhatatlan forrása. 

A Szentlélek gyakran vezeti őket annak lakodalmába és a szeretet lobogója lengedez felettük. 

El vannak ragadtatva, ha e szövetség magas korát megfigyelik és meggondolják, hogy a csillagok még nem futottak pályájuk körvonalán, mikor már a szentek minden körülményei elrendezve és biztosítva voltak a Krisztusban. 

Egész különös kedvesség van abban részükre, ha megemlékeznek a szövetség bizonyosságáról és szem előtt tartják „a Dávidnak tett irgalmasságot”. 

Örülnek annak, hogy magasztalhatják és megénekelhetik e szövetséget, mint olyat, amely aláíratott, megpecsételtetett, megerősíttetett és minden része jól megfontoltatott. 

Gyakran ugrándozik szívük az örömtől, ha szemügyre veszik a szövetség változhatatlanságát.

Ez olyan szövetség, melyet sem idő, sem örökkévalóság, sem élet, sem halál nem képes felbontani.
Olyan szövetség ez, mely oly régi, mint az örökkévalóság és oly törhetetlen, mint az idők sziklája. Bensőleg örülnek e szövetség teljességének is és felüdülnek abban, mert látják, hogy abban mindenről gondoskodva van számukra. 

Isten az ő örökségük, Krisztus a barátjuk, a Szentlélek vigasztalójuk, a föld szállásuk, a menny hazájuk. 

A szövetségben olyan örökséget látnak, mely fenntarttatik mindegyik lélek részére és biztosíttatik, mely benne foglaltatik az ős, örök adományozási okiratban.

Óh, hogyan ragyognak szemeik, mikor az Isten igéjében felismerik e kincsekkel teli hagyatékot! Mennyire eltelik lelkük az elragadtatástól, amikor isteni rokonuk testamentumában és végakaratában látják, hogy az az átruházás csak nekik szól! 

Egész különös öröme az az Isten gyermekeinek, ha e szövetség kegyelmi gazdagságát megfigyelik. 

Látják, hogy a törvény félre tétetett, mert az a cselekedetek szövetsége volt és az érdemen alapult. 

Az újszövetséget pedig megismerik, hogy az maradandó, mert annak alapja, előfeltétele, védelme, vára, hatalma és zárköve a kegyelem.
Ez a szövetség gazdagsággal telt kincstár és készlettel teli tárház, élővízzel telt forrás, az üdv tartája, a béke szabadságlevele és a gyönyörrel teljes menny.

AZ Ő GYÜMÖLCSE❣️

„💞Az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek” (Énekek Éneke 2, 3)

A Szentírásban a hit mind az öt érzék által van jelképezve.
A hit, látás: „Tekints a sziklára, melyből kivágattatok”.
A hit, hallás: „Hallgassatok engem, hogy éljen a ti lelketek”.
A hit, szaglás: „A Te ruháid mirha, aloe és kasia illatúak”.
„A Te drága kenetid jók illatozásra, a Te neved elterjedt, mint a drága kenet”. 

A hit szellemi tapintás. 

Ezen hit által ment át az asszony a sokaság között és érintette Krisztus ruhájának szélét, s e hit által fogjuk fel az élet igéjének láthatatlan javait.

A hit a lélek számára ízletes: „A Te beszéded édesebb az én számnak a méznél”.

 „Ha nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet ti bennetek”, mondja Krisztus.

Ez az ízlelés a hit legmagasztosabb működéseinek egyike. A hit legelső gyümölcse a hallás. 

Hallgatjuk Istennek hangját, de nemcsak külső füleinkkel, hanem a lelki ember belső füleivel. 

Ezt a hangot Isten igéjéből halljuk és el is hisszük, hogy az úgy van. Ez a hit „hallása”. 

Azután az érzelem a nekünk nyújtott igazságot megnézi, azaz: felfogjuk azt és megértjük annak értelmét. 

Ez a hit „látása”. Azután felfedezzük, mily becses az ige, csodálkozni kezdünk rajta és drága illattal teltnek találjuk. 

Ez a hit „szaglása”. Azután érezzük a Krisztus Jézusban ajándékozott és készített kegyelem értékét.
Ez a hit „érzése”. A hit e működéseinek mindegyike üdvösséget eszközöl. 

Ha Krisztus beszédét halljuk lelkünkben, mint Isten igazi beszédét, ez boldoggá tesz bennünket.

De az igazi örömöt a hit megfigyelése nyújtja, amelyben annak szent ízét tapasztaljuk, ezzel Krisztust magunkba felvesszük és az Ő kedvességének és dicső voltának belső és szellemi elsajátítása által lelkünk táplálékává válik.
Így, azután ,,az óhajtott árnyékban ülünk és az ő gyümölcse gyönyörűséges a mi ínyünknek.

Virágokkal üdít és jó illatú almákkal táplál bennünket”.