MEGTALÁLTAM AKIT SZERET A LELKEM❣️

„💞Te, akit az én lelkem szeret.” - (Énekek éneke 1, 7)

Dicső dolog, ha olyan állapotban vagyunk, hogy minden „ha” vagy „de” nélkül mondhatjuk az Úr Jézusnak: „Te, kit az én lelkem szeret”.

Némelyek csak annyit mondhatnak Jézusról: reméljük, hogy szeretjük Őt, hisszük, hogy szeretjük Őt. 

De ilyesmivel csak szegényes és felületes tapasztalat elégedhet meg. 

Senki se hagyjon a legkevésbé sem addig lelkének nyugtot, míg egy ily komoly, mély, életbevágó dologban teljes bizonyosságot nem szerez magának. 

Ne elégedjünk meg azzal a felületes reménységgel, hogy Jézus minket szeret, sem azzal az üres bizodalommal, hogy szeretjük Őt.

Az ókor szentjei nem éltek ilyen határozatlan szavakkal: „de”, „ha”, „remélem”, „hiszem”, hanem őszintén és nyíltan beszéltek. „Tudom, kiben hiszek”, mondja Pál apostol. 

„Jól tudom, hogy az én Megváltóm él”, mondja Jób. Szerezz biztos tudomást Jézus iránt való szeretetedről és ne elégedj meg kevesebbel addig, míg teljes bizonyossággal mondhatod, hogy részed van őbenne.
Bizonyságul szolgál az, „hogy a Szentlélek tanúbizonyságát nyered, és annak bélyegét hordod lelkeden hit által”.

A Krisztus iránti valódi szeretet minden esetben a Szentlélek műve, Ő hozza létre a szívben.
E szeretetnek hatásos okozója a Szentlélek, de annak belső oka, hogy Jézust szeretjük, magában az Üdvözítőben van. Miért szeretjük Jézust? „Mert értünk odaadta magát.”
Az Ő halála által nyertünk életet. Az Ő vére által jutottunk békéhez. Jóllehet gazdag volt, mégis szegénnyé lett értünk.

Miért szeretjük mi Jézust? Az Ő személyének kiválóságaiért.
Szépségének csodálása, szeretetreméltó voltának elragadtatása és az Ő végtelen tökéletességének ismerete tölt el bennünket!
Nagysága, jósága és kedves lénye egy ragyogó sugárrá olvadnak össze, mely a lelket elbájolja és a gyönyör oly tengerébe meríti, hogy így kell felkiáltania: „
Igen, Ő kedves, mindenestől fogva kívánatos!” „Óh, boldog szeretet — oly szeretet, mely a szívet a selyemnél puhább kötelekkel kötözi meg és a gyémántnál keményebb béklyókkal.”

VAN BETEG a TI HÁZATOKBAN?

„💞A Simon anyósa pedig hideglelésben feküdt, és azonnal szóltak neki felőle.” (Márk 1, 30)

Kellemesen érint bennünket ez a futólagos bepillantás a halász apostol családi életébe.
Mindjárt látjuk itt, hogy a családi öröm és a családi gond nem akadály az evangéliumi tevékenység hű teljesítésében.
Nem, sőt inkább azok jobban kioktatják az isteni üdvüzenet hirdetőit, mint akármilyen iskola vagy nevelés, mert alkalom kínálkozik részükre, hogy saját húsuk és csontjuk előtt tanúi legyenek az Úr kegyelmi munkájának.
Babona és hitetlenség, az önalkotta szentség és a féktelen szabad gondolkozás elvethetik és kárhoztathatják a házasságot, mindannak dacára az igazi keresztyénség és a kedves családi élet kiválóan egybe illenek.
Péter háza kétség nélkül egyszerű halászkunyhó volt, de a dicsőség Ura belépett oda, benne lakozott és csodát művelt ott.
Ha könyvecskénk ma valamely szegényes hajlékban lesz olvasva, annak lakói bátorságot meríthetnek ebből az igéből, hogy a király Jézus társaságát keressék. Isten gyakrabban lakik a szegények kunyhóiban, mint a pompás palotákban.
Az Úr Jézus megfigyeli földi otthonotokat és várakozik, hogyan és hol tanúsíthatna irántatok kegyelmet. Simon házába betért a betegség, halálos hideglelés döntötte betegágyba anyósát és mihelyt eljött Jézus, elbeszélték Neki a súlyos megpróbáltatást, aki azonnal a beteg ágyához sietett.

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent. Ismertessétek meg Vele azonnal körülményeiteket. Övéinek egyikét illeti az, azért nem lehet Előtte közömbös. 

Figyeljétek meg, hogy a Megváltó a beteg asszonyt azonnal meggyógyította.
Senki sem tud úgy gyógyítani, mint Ő.
Persze arra nem számíthatunk, hogy az Úr azonnal elvesz minden betegséget szeretteinkről. 

De azt tudjuk, hogy a hívő ima sokkal hamarabb eszközli a beteg gyógyulását, mint az emberi művészet és tudomány. S ahol az ima nem teszi meg a remélt hatást, alázattal kell meghajolnunk Annak akarata előtt ki az életnek és halálnak Ura. 

Jézus szerető szíve vár és hallgat sóhajainkra, nyugodjunk meg tehát vidáman akaratában.

TE IGAZGATSZ ENGEM❣️

,,💞Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.” (Zsoltár 73, 24)

A zsoltáríró érezte, hogy Isten vezérletére nagy szüksége van. Szívének balgatagságát már régen megismerte, s hogy azáltal újból és újból félre ne legyen vezetve, elhatározta magát arra, hogy ettől fogva Isten tanácsa fogja őt vezetni és kormányozni.

Belátásunknak hiányos ismerete egy nagy lépés a bölcsesség felé, kiváltképpen, ha ez arra szolgáltat alkalmat, hogy egészen az Úr bölcsességére bízzuk magunkat.
Mert tudjuk határozottan, hogyha bár nem is vagyunk képesek azt mindig belátni, hogy részünkre az a legjobb és legbiztosabb, ha a mindent látó Istenben bízunk.

„Te igazgatsz engem.”
Ez a legfeltétlenebb bizalom dicső kifejezése.
Dávid bizonyos volt afelől, hogy az Úr leereszkedő szeretetteljes művét iránta nem hagyja abba.
Ez neked való ige, hívő lélek, csak bízz meg benne.
Biztos lehetsz abban, hogy a te Istened tanácsadód és barátod akar lenni, igazgatni akar és minden útadat elkészíteni.

Megírt igéjében ez afelől való biztosítás számodra már részben beteljesedett, mert a Szentírásban az Ő tanácsa van veled közölve. Boldogok vagyunk, ha mindig az Isten igéje a mi irányadónk és vezetőnk! Mit érne a tengerész delejtűje nélkül?
És mit érne a keresztyén bibliája nélkül?
Az a csalhatatlan térkép, az a tengeri térkép, melyen minden sekélyes hely meg van jelölve, amelyen a romlás zátonyától az üdv égi kikötőjéig minden út meg van adva és fel van jegyezve azáltal, aki jártas az egész tengeri úton.

Áldott légy, óh, Isten, hogy Benned bízhatunk, és hogy bennünket vezetsz és vezetni akarsz mindvégig!
Istennek ez életben való vezérlete mellett megfigyeli a zsoltáros előrelátó tekintetével a végül bekövetkező isteni elfogadtatást: „hogy azután a dicsőségbe fogadj be engemet.”
Minő gondolat, kedves hívő lélek! Isten maga fog téged dicsőségébe fogadni - igen, téged.
Tévelyegsz, mellékutakon bolyongsz és kóborolsz ide-oda, mindazáltal végre a dicsőségbe fog téged bevenni!

 
Lásd, ez a te örökséged; üdítsd ma ezzel magad, s vegyenek bár nehézségek körül, menj e igének erejében egyenesen a dicsőség trónjához.

JÉZUS KARJAIBAN NYUGODNI❣️

„💞Engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.” (Ézsaiás 51, 5)

A súlyos megpróbáltatások idején nem bír a keresztyén olyasmivel e földön, amiben bízhatna, és amibe reményét vethetné. Egészen arra van utalva, hogy Istene karjaiba vesse magát. 

Amikor hajója egész a felső széléig alámerül, s emberi hatalom már nem segíthet, akkor kénytelen magát teljesen Istene gondviselésére és hűségére bízni. 

Óh, boldogító vihar, mely az embert egy ilyen rendíthetetlen sziklára dobja! Óh, áldott az a szélvihar, amely a lelket Istenhez, egyedül Istenhez ragadja! 

Némelykor a körülöttünk lévő jó barátok miatt nem tudunk Istenhez menni. 

De ha az ember nagyon szegény, baráttól elhagyatott és annyira gyámoltalan, hogy már nem tudja hová forduljon, akkor Atyjának karjai közé rohan, hogy szeretettel átölelje. 

Ha olyan súlyos és sajátságos nyomorúságoktól verettetik le, hogy már egy lélekben sem tud bízni, csak az ő Istenében, legyen azért hálás, mert akkor gazdagabban tapasztalja Urának jóságát és hűségét, mint bármikor azelőtt. 

Óh, te viharverte hívő ember, milyen üdvös nyomor az, mely téged Atyádhoz hajt! 

Lásd, meg a meglátogatást! Most, amikor nincs senkid, akiben bízhatnál és reménykedhetnél, keresd Őt, hogy Benne vesd minden bizodalmadat. 

Ne gyalázd meg kételkedéseddel a te Uradat és Mesteredet, hanem légy erős a hitben és adj dicsőséget az Istennek. 

Mutasd meg ennek a világnak, hogy neked a te Istened felér tízezer világgal. 

Mutasd meg a gazdagoknak, hogy mily gazdag vagy a te szegénységedben, mivel az Úristen a te segítőd. 

Mutasd meg az erőseknek, hogy mily erős vagy minden erőtlenséged mellett, mert az örökkévaló karok gyámolítnak téged. Most van a hit hőstetteinek és a bátor küzdelemnek az ideje. 

Légy erős és igazi hős, akkor az Úr, a te Istened egész bizonyosan megdicsőíttetik a te gyengeségedben és hatalma hirdettetik nyomorod közepette, oly bizonyosan, minthogy a mennyet és földet teremtette. 

Az égboltozat méltósága oda volna, ha a mennyezetet csak egyetlen egy oszlop is tartaná, s a te hited is veszítene dicsőségéből, ha valami olyanon nyugodna, amit testi szemmel fel lehetne fedezni. 

A Szentlélek Isten ajándékozzon meg téged azzal, hogy e hónap utolsó napján Jézus karjaiban nyugodj!

VÁRJ CSENDES TÜRELEMMEL❣️

„💞Várjad az Urat!” - (Zsoltár 27, 14)

Úgy tűnhet fel előttünk, mintha a várás könnyű dolog volna, holott ez olyan feladat, melyet a keresztyén hosszas évekre terjedő gyakorlat után tanul meg.
Gyors menetelések és sáncmunkák könnyebbek Isten harcosainak a veszteglésnél és várakozásnál.
A várakozó bizonytalanságnak vannak olyan órái, amikor a készséges keresztyén az Úrnak óhajtva szolgálni, nem tudja melyik útra lépjen, mire határozza el magát. Mit tegyen akkor? 

Nyugtalansággal gyötörje magát? Gyáván elfusson, félelemtelten kitérjen jobbra, vakmerően előre nyomuljon? Nem, egész egyszerűen várjon! De várjon imában! 

Kiálts Istenhez, vesd Ő reá gondjaidat!

Mondd meg Neki, mi terhel, mi aggaszt és hivatkozz ígéretére, hogy nem akar téged elhagyni, sem el nem távozik tőled. A kétely idején, amikor különböző, össze nem egyeztethető kötelességek között kell döntenünk, dicső dolog az, ha gyermeki alázatban belenyugszunk a dologba és lelki együgyűséggel várjuk az Urat. Biztosan üdvünkre válik az, ha tudatlanságunkat érezzük, elismerjük, és készséges szívvel hagyjuk magunkat az isteni akarattól vezettetni.

De várj hittel! Mutasd meg Benne vetett rendíthetetlen bizalmadat, mert a hitetlen és kétkedő várakozás csak szégyen az Úrra nézve. Hidd, hogy ha bár késő éjjelig várakoztat is, mindazáltal annak idején megjelenik. Jövetele bizonyos és nem késik. Várj csendes türelemmel.

Ne lázadj fel amiatt, ha a próbáltatások vesszőjét némán kell tűrnöd, hanem áldd és magasztald Istent azért. Ne kívánkozz ismét a világba visszamenni, hanem fogadj mindent úgy, ahogyan Isten küldi. 

Menj készséges szívvel és együgyű lélekkel, minden akaratosság nélkül.

Engedj át mindent szövetséges Istened kezébe és mondd: „Legyen meg Uram a Te akaratod”.
Nem tudom mit tegyek, tanács nélkül vagyok, nem tudok többé kivezető utat, de várok, míg nem eloszlatod az áradatot vagy ellenségeimet visszaűzöd hátam mögül.
Várok, ha naphosszat váratsz is, mert szívem egyedül Benned bízik, óh, Isten.
Az én lelkem abban a teljes meggyőződésben vár Téged, hogy mindazáltal Te vagy az én vigaszom, osztályrészem, menedékem és váram.

KEGYELEM és IRGALOM❣️

„💞Könyörülj rajtam én Istenem.” (Zsoltár 51, 3)

Egykor Istennek egy hű emberétől, — ki e földön a gyülekezet világossága volt, veszélyes betegségbe esett, — megkérdezték:
„Ha ez a betegség halálos lesz, melyik szentírási helyet válasszák a gyászbeszéd szövegéül?”
Mire ezt felelte: „Ah, érzem, hogy szegény és bűnös teremtmény vagyok, ki nem érdemes arra, hogy róla valamit beszéljenek.

De ha a halotti beszédre szükség van, akkor ezekről az igékről tartsák azt:
„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet”.

Az alázatosság ugyanazon szelleme vezette őt abban a felirat meghagyásában is, melyet a sírkőre kellett vésni.
Nem tartalmazott az mást, csak nevét, születése és halála napját és e szavakat:
„Itt nyugszik egy szegény nyomorult, tehetetlen földi féreg, ki magát az isteni irgalom szerető karjaira bízta.”
A legtapasztaltabb és legkedveltebb szent sem közeledhet másként Istenéhez, csak ha a szabados kegyelemre támaszkodik. Az emberiség legnemesebbjei tudatában vannak annak, hogy ők is a legjobb esetben csak emberek.
Az üres csónakok magasan kiemelkednek a vízből; de a mennyei jókkal megrakott hajók, mélyen járnak a vízben.
A szájhős keresztyének sokat kérkednek, de Isten valódi gyermekei méltatlanságuk tudatában kegyelemért kiáltoznak.
Rá vagyunk szorulva, hogy az Úr könyörüljön rajtunk, legyen kegyelmes tetteinknek, imáinknak, bizonyságtételünknek, alamizsnálkodásunknak és minden szentségünket illetőleg.
A vér nem csak Izráel lakásainak ajtómellékére és küszöbeire hintetett, hanem a szenthelyre, a kegyelem táblájára és az oltárra is, mivel a bűn legszentebb dolgainkhoz is odatolakodik.
Jézus vére okvetlen szükséges ahhoz, hogy azok minden szennytől megtisztítsanak.
Ha már isteni szolgálatunk a kegyelem kiengesztelésére szorul, mennyivel inkább bűneink?
Mily kedves tehát az a tudat, hogy az örök irgalmasság kegyelmes hozzánk, gyógyítja tévelygéseinket és üdíti megtört csontjainkat.

„Jöjjetek csak bűnös lelkek,
Terheltek és fáradtak
Kiharcolt Ő nektek mindent,
Nála leltek nyugalmat!”

Ő, A MINDEN JÓKNAK ADÓJA❣️

  „💞Mécsbe való olaj.” 

Lelkem, mennyire szükséges neked az olaj, mert olaj nélkül lámpád nem sokáig fog égni?
A kanóc füstöl, és rossz szagot áraszt, ha fénye kialudt, ami akkor áll be, ha az olaj kifogy.
Emberi természetedben nincs csörgedező olajforrás, tehát az olajárusoknál kell azt beszerezned a magad részére, különben ezt kell kiáltanod az öt bolond szűzzel: „A mi lámpásaink elalusznak!”

A szent lámpák sem voltak képesek világosságot terjeszteni olaj nélkül.
Habár a templomban álltak, mégis táplálni kellett azokat olajjal.
Habár nem fújt rájuk erős szél, mégis gondozni kellet azokat.
A te szükségleted is éppen olyan nagy.

A legszerencsésebb viszonyok között sem ragyogtathatod hited világosságát egy óráig sem, ha nem öntetik beléd új kegyelmi olaj.
Az Úr szolgálatában nem lehetett bármilyen olajat alkalmazni.
Sem a kőolajat, mely a régebbi időben, nevezetesen Keleten oly dúsan fakadt a földből; sem a halzsírt, sem a dióolajat nem volt szabad használni.
Egyetlenegy olajra esett a választás, amely a legkiválóbb faolaj volt.
A természetes szívjóság megfelelő erénye, a külső szentség beképzelt erénye soha sem Isten szíve szerint való olaj.

A valódi hívő tudja, hogy az Úrnak nem telhet kedve az olyan olajban, még ha egész folyamot képez is az. Ő a Gecsemánéban lévő olajsajtóhoz megy, és annál szerzi be szükségletét, aki ott sajtolt.
Az üdvkegyelem olaja tiszta és mentes az üledéktől és tisztátalanságtól, ennél fogva az ezzel táplált világosság tiszta és fényes.
Gyülekezeteink a Megváltó aranygyertyatartói, s mivel e világ világosságainak kell lenniük, sok kell nekik a szentség olajából.
Óh, kérjük tehát önmagunk, pásztoraink és gyülekezeteink részére, hogy a „lámpához való olaj” soha ki ne fogyjon.
Az igazság, szentség, öröm, ismeret és szeretet, mind a szent világosság lángjai.
De ezek nem lobognak rajtunk, ha nem nyerünk imaolajat a Szentlélek Istentől.

**Ő, a minden jóknak adója, ajándékozzon naponként friss olajat hitünk edényébe, hogy lámpásaink mindenkor készek legyenek a lélek Vőlegényének fogadására!**