A NAGY KEGYELEM❣️

„💞Megajándékozott minket ama Szerelmesben.” (Efézus 1,6)

Milyen nagy kegyelem! Isten előtt való megigazulásunkat foglalja az magában, de ez az igevers a görög nyelvben még annál is többet jelent. Azt jelenti, hogy az isteni kedvtelés tárgyai vagyunk; sőt sokkal többet, hogy az isteni öröm és gyönyör tárgyai vagyunk.

Mily csodálatos, hogy mi szegény férgek, halandók, bűnösök, az isteni szeretet tárgyai lettünk!
De mindezek egyedül „ama Szerelmesben” vagyunk.
Némelyek a keresztyének közül nagyon kevéssé értik meg ezt, mert azt gondolják, hogy belső élményeik által lettek kedvessé.

Ha lelkük eleven, ha reményük tündöklő, akkor gondolják, hogy kedvesek Isten előtt, mert olyan emelkedettnek, olyan mennyei érzelműnek, annyira felülemelkedettnek érzik magukat minden földieken!
De ha lelkük a porig meg lesz alázva, az a félelem környékezi meg őket, hogy most már nem kedvesek az Örökkévaló szemei előtt. Óh, bárcsak érezhetnék, hogy sasként felzúgó szeretetük nem emeli és leverő szomorúságuk Atyjuknak színe előtt nem alacsonyítja le őket, hanem mindig egyforma kedvesek abban az Egyben, aki sohasem változik, 

Abban, aki örökké Istennek szerelmese, aki mindig tökéletes, akiben soha sincs egyetlen szeplő sem vagy valami ahhoz hasonló.

Óh, mennyivel boldogabbak volnának, és sokkal inkább megdicsőítenék azzal Üdvözítőjüket! 

Kedves hívő lélek, azon örülj tehát, hogy „megajándékozott minket ama Szerelmesben”.
De te magadba nézel, és ezt mondod: „Itt semmi olyan nincs, ami Isten előtt kedves lehetne!”
De tekints fel Krisztusra és lásd, hogy Istennek minden kedvessége Őbenne lakozik, Isten minden bűnödet háta mögé vetette és kedvessé tett az Igazban. 

Küzdened kell a bűnös romlottsággal és harcolnod a kísértések ellen, de már kedvessé tettek abban, aki a gonosznak minden hatalmát legyőzte.
A sátán kísért téged; légy jó bizalommal, nem ronthat meg, mert kedvessé lettél abban, aki megtörte a kígyónak fejét.

Maguk a megdicsőültek sem kedvesebbek Isten előtt, mint te vagy. 

A különbség csak az, hogy azok a mennyben lettek kedvessé „ama Szerelmesben”, te pedig már idelent a földön kedvessé lettél a Krisztusban ugyanazon kegyelem szerint.

MEGEMLÉKEZÉS❣️

„💞Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében.” (Zsoltárok 149,2)

Légy vidám szívvel, kedves keresztyén, de ügyelj arra, hogy örömöd forrása az Úrban legyen. 

Nagyon sok okod van Istenedben való örömre, tehát elénekelheted Dáviddal:
„Isten az én örömöm és gyönyörűségem!”

Örvendezz, hogy az Úr uralkodik, hogy a Jehova Király! 

Örüljetek, hogy a trónon ül és mindeneket kormányoz! Isten mindegyik tulajdonságának egy-egy újabb sugárrá kellene válni, annak kellene örömünkre szolgálni örömötök szivárványában, hogy Ő bölcs, mivel a magunk balgatagságát ismerjük.

Az Ő hatalma, hangoljon minket örömre, kik gyengeségeink miatt félelemmel és aggodalommal vagyunk eltelve.
Az, hogy Ő örökké megmarad, annak kellene dicsénekeink tartalmának lenni mindenkor, mivel tudjuk, hogy mi elhervadunk, mint a fű, és mint a fűnek virága.
Hogy Ő változhatatlan, annak szakadatlan dicséneket kellene adni szánkkal, mert mi minden órában változunk.

Az, hogy kegyelemmel teljes, hogy kegyelemtől túlárad, és hogy ezt a kegyelmet szövetségében és testamentumában nekünk ajándékozza, hogy az a kegyelem nekünk megtisztulásra, megőrzésre, megszentelődésre, tökéletesedésre és megdicsőülésre szolgál, mindez a Benne való örömre indítson fel. 

Az ilyen Istenben való öröm hasonlít egy mély folyóhoz. 

Mi alig érinthetjük annak csak partjait, mi keveset tudunk annak tiszta, kedves és égi folyamáról, de odafent méltóságosabban és mélyebben folyik és folyása hatalmasabb és elragadóbb.
A keresztyén érzi, hogy nemcsak Istenben örvendezhet, hanem abban is, amit Isten a múltban cselekedett.

A zsoltárok bizonyítják, hogy a régi időben Istennek népe sokszor és gyakran megemlékezett Isten tetteiről és hatalmának minden egyes fenséges nyilvánulására egy-egy énekük volt.
Így tehát az Úr népének még ma is magasztalni kell Urának, Istenének cselekedeteit.

Beszélniük kell felséges karjának hatalmas győzelmét, és hirdetni: „Énekeljünk az Úrnak, mert nagyságos dolgokat cselekedett!” 

Amiképpen napról-napra új kegyelemfolyó folyik számukra, azonképpen kellene az ő örömüknek is az Úr gondviselése és kegyelmes vezetésében gyakorolt szeretet cselekedetéért kitartó hálában és dicséretben nyilvánulni.

 
Örvendezzetek Sionnak fiai és örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben.

ÚR GYÖNYÖRKÖDIK BENNED❣️

„💞És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük.” (Jeremiás 32,41)

Mily szívet emelő a keresztyén részére az az öröm, melyet Isten az Ő szentjeiben talál!
Nem vehetünk észre magunkban semmi okot, amelynél fogva örömet találhatna bennünk.
Mi magunk sem találunk önmagunkon semmi kedvelni valót, mert gyakran kell sóhajtoznunk bűneink fölött.
Attól is kell tartanunk, hogy Isten gyermekei sem találhatnak bennünk valami nagy örömet, mert sokféle tökéletlenséget és balgatagságot észlelnek rajtunk úgyannyira, hogy inkább gyengeségeinken kénytelenek szomorkodni, mint erényeinknek örülni.
Teljes örömmel időzünk tehát e magasztos igazság, e fenséges titok mellett, hogy az Úr épp úgy örül nekünk, mint a vőlegény az ő jegyesének.
Sehol sem olvassuk, hogy az Úrnak kedve volna a felhő takarta hegyóriásokban vagy a ragyogó csillagokban, hanem azt olvassuk, hogy öröme van a föld lakóhelyein, és hogy jótetszése nyugszik az emberek fiain.
Sőt még azt sem találjuk megírva, hogy az angyalok betöltik lelkét gyönyörűséggel.
Még egy Szeráf vagy Kérubról sem mondja sehol: „Ily módon szólítlak: gyönyörűségem”.
Mert az Úr gyönyörködni fog te benned.
Hanem mindazt oly szegény, és elesett teremtménynek mondja, mint mi vagyunk, kiket a bűn megrontott és elpusztított, de kegyelme által ismét megmentettek, felmentettek és megdicsőíttettek.
Mily erős szavakkal fejezi ki népén való örömét!
Ki gondolhatta volna valaha a Végtelen felől, hogy örömében hangos ujjongásban törhetne ki?
Mégis az van megírva: „Örülni fog neked, kegyelmes lesz hozzád, megbocsát és örvendezni fog benned”.
Mikor az Általa teremtett világot megtekintette, azt mondta: „Íme, igen jó”.
De ha azokat tekinti meg, kiket Jézus vérrel szerzett, t.i. választottait, akkor úgy látszik, mintha a Végtelen nemes szíve nem tartóztathatná magát tovább, hanem kénytelen az öröm isteni felkiáltásával áradozni.
Nem kellene-e hálás válasszal viszonozni szeretetének ily csodálatos megerősítését és énekelni:
„Örvendezek az Úrban és vigadok az én üdvösségemnek Istenében?”

AZ ÚRÉRT❣️

„Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” (Bírák 7,20)

Gedeon kétfélét parancsolt embereinek: égő fáklyákat cserépedények alá rejtve kellett magukkal vinni és egy adott jelre az edényeket kezükben összetörni és a fáklyát feltartani; majd azután pedig a jobb kezükben tartott trombitát fújni és kiáltani: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Épp ez a keresztyén feladata is. Elsősorban fényleni kell a fáklyátoknak. 

Törjétek össze azokat a cserépedényeket, melyek fényeteket elfedik. 

Dobjátok félre azt a vékát, mely eddig eltakarta világosságokat és világítsatok.
Hadd ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt. 

Jó tetteitek olyanok legyenek, hogy ha az emberek rátok néznek, felismerjék rajtatok, hogy ti is Jézussal voltatok.

Azután pedig a hangos kiáltásnak is hangzani kell, a trombitáknak zengeni kell. 

Egy kis megerőltetésbe kerül, hogy összehívjuk és egybegyűjtsük a bűnösöket a megfeszített Jézus hirdetése által. 

Hozzatok nekik evangéliumot; vigyétek házukba; tegyétek útjukba; ne engedjétek, hogy kikerüljék; fújjátok oly hangosan a trombitát, hogy hasítsa füleiket.

Gondoljátok meg továbbá, hogy a gyülekezet igazi harci kiáltása Gedeonnak a jelszava: „Fegyverre! 

Az Úrért és Gedeonért!” Isten vigyen véghez mindent, az Ő munkája az. 

Azért mi sem maradhatunk tétlen.
Engedjük magunkat eszközül használni: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Ha csak azt kiáltanánk: „Fegyverre!” akkor lusta lenne részünkről. Ha pedig azt kiáltanánk:

 „Az Úrért és Gedeonért!” akkor saját karunkba helyezett istenellenes bizalmunkat hoznánk nyilvánosságra.

Összhangba kell hoznunk az életben ezt a két dolgot: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”
Magunktól semmit sem tehetünk, de Isten segítsége által mindenre képesek vagyunk. 

Azért az Ő nevében határozzuk el magunkat, hogy kimegyünk a harcra, világítunk szent példaadásunk égő fáklyájával, trombitánkból harsogtatjuk a komoly bizonyságtétel és megvallás hangjait, így vélünk lesz Isten és Midián meg fog szégyenülni.

Akik az Urat szeretik, olyanoknak kell lenniük, mint a teljes fényben fennragyogó nap és a Seregeknek Ura fog uralkodni öröktől örökké.

BELÜLRŐL ELREJETETT ÉLET❣️

„💞Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” (Galata 5,25)

Keresztyénségünkben legfontosabb a hit szerint való élet és a hit szerint való járás.
Aki mindkettőt jól érti, az közel van ahhoz, hogy az isteni dolgok tudásában mester legyen, mert ez a keresztyén életkérdése. Soha sem akadsz igazi hitre, igazi isteni félelem nélkül.

Más oldalról pedig: sohasem találkozhatsz valódi szent élettel, amely ne gyökerezne a Krisztus tökéletes igazságában vetett élű hitben. Jaj, azoknak, kik ezek egyikét a másik nélkül keresik! Némelyek nevelik a hitet, a megszentelődést pedig elfelejtik. 

Az alapos ismeretben lehet, hogy szépen előrehaladtak, de mélyen a kárhozatban hevernek, mert az igazságot hamisan fogva tartják. 

Azután vannak olyanok, kik szent életre törekszenek, a hitet pedig megtagadják, mint a régi farizeusok, kikről azt mondta az Úr, hogy „olyanok, mint a megfehérített koporsók”. 

Hitünknek lenni kell, mert az az alapkő. Szent életet kell élnünk, mert az a felépítés.
Mit ér az ember a zivatarban, csupán a ház fundamentumával? Elrejtheti magát benne? 

Szüksége van házra, amely őt befedi, a háznak pedig szüksége van alapra.
Éppen így szükségünk van a szellemi élet kiépítésére, hogy vigaszt és nyugalmat találjunk a kételkedések napjaiban.
De ne keressetek szent életet hit nélkül, mert az annyi volna, mint olyan házat építeni, mely nem nyújt állandó oltalmat, mivel nem kősziklára épült. A hit és élet működjenek össze, így aztán, mint valamely híd két oszlopa, jámborságunknak szilárdságot és tartósságot nyújtanak.
Miképpen a fény és meleg ugyan abból a napból sugárzik ki, azonképpen a hit és élet áldása egyforma.

A templom két oszlopához – Joákimhoz és Boázhoz - hasonlóan, a dicsőség ékességei azok. 

Két folyó ez, melyek a kegyelem forrásából fakadnak; két lámpa, melyek a szenthely olajával vannak megtöltve; két olajfa, az ég harmatjával megöntözve.

Óh, Urunk, ajándékozz nekünk ma Önmagadból egy belsőleg elrejtett életet, mely kívülről nyilvánuljon a Te dicsőségedre!
Adj nekünk kegyelmet, hogy „lélek szerint éljünk”, akkor „lélek szerint” fogunk járni és meghozhatjuk a lélek gyümölcseit, Rajtad, mint a szőlőtőkén lévő vesszők!

ISTEN IGÉJE MINDEN ESETBEN❣️

„💞Hozzátok őt hozzám.” (Márk 9,19)

Kétségbeesetten fordul el a megcsalódott szerencsétlen apa a tanítványoktól az isteni Mesterhez.
Fia nagyon nyomorult állapotban volt és minden eszköz és kísérlet balul ütött ki.
De tüstént megszabadult a gonosztól ez a boldogtalan gyermek, mihelyt az apa hívő engedelmességgel hitt az Úr szavának: „Hozzátok őt hozzám!”

A gyermekek Isten drága ajándékai, de sok aggodalmat és gondot okoznak. 

Szüleiknek vagy nagy örömöt szereznek vagy pedig súlyos fájdalommá válnak részükre.
Betelhetnek az Isten Szellemével vagy pedig a gonosz szellem szállja meg őket.

❣️Az Isten Igéje minden esetben mutat nekünk valami eszközt, mellyel minden rosszaságukból meggyógyulhatnak.❣️

„Hozzátok őt hozzám!”
Ah, sokkal buzgóbban és hatásosabban kellene értük imádkoznunk, még kicsiny korukban!

Már akkor bennük van a bűn, amely ellen imáinkkal kell küzdeni. Gyermekeinkért való fohászkodásunknak meg kell kezdődni, még mielőtt megszülettek volna e bűnös világra.
Már gyermekségük idején elég szomorú jeleit fogjuk észrevenni annak a süketnéma szellemnek, mely az imának ellenáll és nem akar hallgatni Isten szavára az ő lelkükben, de az Úr Jézus mondja: „Hozzátok őt hozzám!”

Azután ha naggyá lettek, talán bűnben úsznak, tajtékzanak és lihegnek az Isten iránti ellenségeskedésben; s ha majd szívünk megtörik a fájdalom és bánat miatt, emlékezzünk meg a nagy Mester szavairól: „Hozzátok őt hozzám!”

Nem szabad megszűnni az imától, amíg ők még nem szűnnek lélegezni. Nincs reménytelen betegség, míg Jézus él.

Az Úr némelykor megengedi, hogy az övéi sarokba szoríttassanak, hadd tanulják meg tapasztalatból, mily nagy szükségük van Reá.
Az istentelen gyermekek, kik elfajult szívükkel szembe való tehetetlenségünk tudatára ébresztenek, odaűznek minket az Erőshöz segítségért, ez pedig nagy áldással jár részünkre.

De bármi legyen s mai kérelmünk, mint hatalmas folyó, vigyen az ki minket az isteni szeretet végtelen tengerére.
Jézus hamar elveheti gondunkat. Az az Ő gyönyöre, ha bennünket vigasztal.
Lássunk Hozzá, mert vár reánk és óhajtja, hogy Hozzá menjünk.

**************************
1. TEDD LE a gondodat, problémádat az ÚRNAK ADD ÁT! 

NE GONDOLJ TÖBBÉ a GONDRA, hisz azt már odaadtad, nincs már nálad, az Úrnak pedig gondja van rá! Ha a gondra imádkozol, csak körbe jársz..

2. Hanem imákozd azt az odapasszoló Igét, vald meg rendületlenül naponta, mint ahogy betegként a gyógyszert vezsed be, mindegy mi van a körülményekben!

,,A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.,, 

Zsidók 11:1-3

ISTENHEZ HASONLÍTUNK❣️

,,💞Hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.” (2 Péter 1,4)

Az isteni természet részesévé lenni, nem azt jelenti: Istenné lenni.
Ez lehetetlen. Isten lénye a teremtmény által el nem érhető.
A teremtő és teremtmény között mindig kell maradni űrnek saját lényükre vonatkozólag.
De miképpen az első Ádám Isten képére teremtetett, azonképpen mi a Szentlélek megújítása által, sokkal magasabb értelemben, újjászülettünk a Magasságos képére és részeseivé leszünk az isteni természetnek. Isten kegyelme folytán Istenhez hasonlítunk.

 
„Isten a szeretet”, mi is szeretet leszünk. „Aki szeret, Istentől született az”.
Isten az igazság. Mi szintén igazságossá leszünk és szeretjük, ami igaz. Isten jó, s minket is azzá tesz kegyelme által, úgy, hogy mi leszünk azok a boldogok, kiknek szívük tiszta és az Istent meglátják. 

De még több: az isteni természetnek még sokkal magasabb értelemben leszünk részeseivé.

 Igen, oly magasztos értelemben, amint csak felfoghatjuk azt, úgy, hogy majdnem magához az isteni tökéletességhez hasonlítunk.

 
Avagy nem leszünk-e tagok Krisztus isteni Személyének testén? Igen, az a vér, mely a fejben kering, átjárja a tagokat is; és az az élet, mely Krisztust áthatja, áthatja népét is, mert „meghaltatok és a ti életetek elrejtetett Krisztussal az Istennél”.
Igen, mintha ez még nem volna elég: el fogunk jegyeztetni Krisztussal. Isten eljegyzett minket Neki igazságban és ítéletben, kegyelemmel és irgalmassággal, és aki az Úrhoz köttetett, az egy lélek Ővele. 

Óh, titokteljes csoda! Óh, csodálatos titok!

 
Szemünk látja ezt, de ki értheti meg? Egy Jézussal, annyira egy, hogy a vessző nincs szorosabban a szőlőtőkéhez kötve, mint mi a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz és Megmentőnkhöz. 

Ha ennek szívből örvendhetünk, akkor gondoljuk meg, hogy az isteni természetben részesültek nagyságának és szent származásának meg kell nyilvánulni a másokkal való társalgásban s meg kell mutatniuk naponként szóban és tettben, hogy ők megmenekültek attól a romlástól, mely a világon uralkodik a mulandó kedvtelések által.

„Lássátok, milyen szeretetet adott nékünk az Atya, tudniillik, hogy Isten fiainak hívattassunk!”
Valakinek ilyen bizodalma van Őbenne, megtisztítja magát, miképpen az is tiszta. 

Óh, Urunk adj nekünk kegyelmet szentebb és istenibb életre!