ELJÖN AZ Ő TEMPLOMÁBA AZ ÚR❣️

,,💞De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját?” (Malakiás 3,2)

Első eljövetele minden külső pompa és hatalom megnyilvánulása nélkül történt a valóságban, mégis kevesen állhattak ellene tanúskodása hatalmának.
Heródes az egész Jeruzsálemmel egybe megrémült és csodálatos születésének hírére mindnyájan megdöbbentek.
Éppen azok, kik azt vélték, hogy várták Őt, bebizonyították, hogy nagyon csalódtak vallomásukban, mert mikor tényleg eljött, megvetették.
Földi élete szórólapát volt, mely megtisztította az Istent vallók nagy halmazát és csak kevesen állták ki a próbát.
De milyen lesz az Ő második eljövetele? Melyik bűnös hordozhatja el annak gondolatát?
„Szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent.”
Mikor megalázkodásában, csak annyit mondott a katonáknak és szolgáknak: 

„Én, vagyok az” hanyatt estek a földre.
Mennyire meg fognak hát rémülni ellenségei, ha még tökéletesebben kinyilvánítja magát, 

mint Az, „aki jelen van”.
Halála megrázta a földet és éjbe borította az eget, mennyivel borzasztóbb lesz annak a napnak a fényessége, melyen, mint élő Üdvözítő maga elé gyűjti az élőket és a holtakat?
Óh, bárcsak a halál borzalma arra indítaná az embereket, hogy elhagyják bűneiket és csókolgatnák a Fiút, hogy meg ne haragudjon!
Ő jóllehet Bárány, de egyúttal Júda törzsének Oroszlánja is, ki zsákmányát darabokra szaggatja.
S habár a megrepedt nádszálat nem töri el, mindazáltal ellenségeit megrontja vasvesszővel, és mint a cserépedényt összetöri őket.
Ellenségei közül egy sem állhat meg haragjának szélvésze előtt és meg nem menekülhet bosszújának mindent elsöprő áramlata elől, hanem csak egyedül véren vásárolt szeretett gyermekei nézhetnek boldog várakozással eljövetele elé, remélve, hogy félelem nélkül állnak meg Előtte: megolvasztja és megtisztítja azokat, akik hisznek, s miután őket megtisztította, tiszta aranyként jönnek elő.
Próbáljuk meg ma magunkat és erősítsük meg a mi hivatásunkat és választásunkat.

Óh, Uram, adj nékünk kegyelmet, szabadíts meg minden képmutatástól, hogy őszintéknek találtassunk Előtted a Te megjelenésed napján!

KÁRNAK ÍTÉLVE❣️

,,💞Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.” (Filippi 3,8)

Jézus Krisztus szellemi ismerete személyes ismeret.
Az Úr Jézust nem ismerhetem valaki más által, ki Őt ismeri. 

Nem, nekem kell Vele megismerkednem: színről-színre és személyesen kell megismernem. 

Ez az ismeret tudatos legyen: nem úgy kell megismernem, ahogy az álmodozó álmában látja Őt, hanem az ige kinyilatkoztatása szerint. 

Mindkét természetét ismernem kell, úgy az emberi, mint az isteni természetet. 

Ismernem kell hivatalait, sajátságait, működését, gyalázatát és dicsőségét.

Elmélkednem és tudakoznom kell felőle, hogy „megtudhassam minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. 

És megismerhessem a Krisztusnak minden ismeretet feljebb való szeretetét.” 

Krisztusnak ismerete szeretetre buzdító legyen. Ha Krisztust általában megismerem, akkor meg kell szeretnem Őt. Az Ő lényének porszemnyi szívismerete többet ér fejbölcselettel telt hajórakományoknál. Az Ő személye felőli tudásunk, olyan ismeret, mely minden vágyunkat kielégíti.

Ha Megváltómat ismerem, színig megtelik érzületem.
Érzem, hogy Benne birtoklom azt, ami után lelkem eped. Ő „az Istennek ama kenyere, mely a mennyországból jött alá és életet ad e világnak. 

Ő az életnek kenyere, aki Hozzá jön, nem éhezik meg”. Egyúttal ez buzdító ismeret. 

Minél jobban ismerem Barátomat, annál többet szeretnék felőle tudni.
Minél feljebb hágok, annál inkább vágyódik tekintetem a csúcs után, mely fejem felett a felhőkbe nyúlik, és annál hatalmasabban igyekeznek lépteim fel a magasba.
Minél többet kapok, annál többet szeretnék birtokolni. 

Mint a fösvényt az ő kincse, engem is folyton nagyobb vágy fog el Aranyom után.

Jézus Krisztus ilyen ismerete mindenekfelett boldogító ismeret. 

Valóban olyan emelő, hogy sokszor messze felülemel minden nyomorúságon, kételyen és szenvedésen, mert az örökké élő Megváltó halhatatlanságával karol át engem és körülövez az örökkévaló öröm aranyövével. Jöjj kedves lélek, ülj Jézus lábaihoz, tanulj ma Tőle.

ISTEN SZERINTI SZOMORÚSÁG❣️

,,💞Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.” 

(2 Korintus 7,10)

Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve.
A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne. 

A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem.
„Ami testtől születtetett, test az.”
A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz. 

Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat.
A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár.
Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él.
A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől.
Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól.
A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk.
Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk.
Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt.
A valóságos és őszinte bánat folyton tart.
Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart.
Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.

EGYEDÜL AZ ÚRRAL❣️

„💞Szívembe rejtettem a te beszédedet.” (Zsoltárok 119,11)

Van idő, amikor a magány elviselhetőbb a társaságnál és a hallgatás jobb a beszédnél.
Jobb keresztyének volnánk, ha gyakrabban egyedül lennénk az Úrra várakozva és az Ő igéjének megfigyelése által szellemi erőt gyűjtenénk az Ő szolgálatában való munkához.
Már csak azért is kellene az isteni dolgokon elmélkednünk, mert csak ezen az úton meríthetünk abból igazi táplálékot. Az igazság hasonló a szőlőfürthöz. Ha bort akarunk belőle készíteni, össze kell azt zúzni; ki kell taposni és ismételten kipréselni.
A taposó lábainak keményen meg kell nyomni a szőlőszemeket, egyébként nem folyik ki a must. 

Jól össze kell zúzni a fürtöket, másként sok veszne kárba a felséges italból. 

Így kell kinyomni az igazság szőlőfürtjeit is tudakozó megfigyelésünkkel, ha a vigasz borát akarjuk abból nyerni.

Testünk nemcsak abból él, hogy eledelt vesz szájába, hanem csakis az emésztés által erősödnek meg az izmok és az inak, az idegek és a csontok.
Csak az emésztés által válik a külső táplálék a belső élet fenntartó eszközévé. 

Lelkünk nem tápláltatik csupán azáltal, hogy egy ideig ezt, majd meg amazt hallja, ami vonatkozással van az isteni igazságra.

Hanem a hallás és olvasás, a figyelem és tanulás belső feldolgozást kíván, hogy azáltal áldásos hatását teljes mértékben kifejthesse. Az igazság e belső feldolgozása főként azon alapszik, hogy azokat szívünkben forgatjuk.
Mi az oka, hogy némely keresztyén a sok prédikáció dacára, melyeket hallott, olyan lassan halad előre az isteni életben? Mivel a magányban végzendő imát elhanyagolják, és nem adják neki magukat komolysággal és buzgósággal az Isten igéjén való elmélkedésnek.
Szeretik a búzát, de nem tisztítják meg.

Szeretnék, ha volna gabonájuk, de nem mennek ki a mezőre, hogy gabonát arassanak. 

A gyümölcs a fán függ, de ők nem akarják leszakítani.

 A víz lábaiknál folyik, de nem akarnak lehajolni, hogy abból igyanak. 

Az ilyen balgatagságtól ments meg, óh, Urunk!

Legyen ez mai elhatározásunk: „Szívembe rejtettem a te beszédedet”.

ISTEN ÁLTAL❣️

,,💞Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.” (Jeremiás siralmai 3,41)

Már imáink végzése is mutatja nekünk méltatlanságunkat és ez igen üdvös tudat az olyan gőgös lényeknek, mint mi vagyunk.
Ha Isten anélkül részesítene kegyében, hogy kénytelenek volnánk azért imádkozni, úgy soha sem tapasztalnánk szegénységünket, mivel a valódi ima az elrejtett szegénység nyilvánulása.
Mivel az isteni gazdagsághoz folyamodik, tehát az emberi szűkölködés megvallása az.

A keresztyén legegészségesebb állapota abban áll, hogy saját énjében mindig ürességet érez és folyton az Úrtól függ szükségeit illetőleg, hogy lelkében mindenkor szegény, Jézusban pedig gazdag; saját lénye bágyadt, mint a víz, de Isten által erős, nagy dolgok véghezvitelére.

Az ima áldása onnan ered, hogy Isten tisztelete által a teremtmény az őt megillető helyre áll, t.i. a porba. Az ima már magában véve, eltekintve a meghallgattatástól, melyben része lesz, nagy jótétemény a keresztyén számára. Miként a futó naponkénti gyakorlat által edzi magát a versenyfutásra, akként nyerünk mi új erőt az ima megszentelt munkája által.

Az ima megtollasítja az ifjú sasok szárnyait, hogy megtanuljanak a felhőkön felülemelkedni.
Az ima felövezi Isten vitézeinek derekát és magukat küldi a harcba megedzett inakkal és fokozott bátorsággal. A buzgó imádkozó úgy jön elő imakamrájából, miképpen feljön a nap az ő ágyasházából a világ végéről, mint egy hős és örömmel futja meg útját.

Az ima Mózes felemelt keze, mely érzékenyebben veri meg az amálekitákat, mint Józsué fegyvere. 

Ez az a nyíl, melyet a király a próféta parancsára kelet felé lő, az Úr üdvének nyila, az üdvösség nyila az asszírok ellen.

Az ima isteni erővel övezi fel az emberi gyengeséget, az emberi balgatagságot mennyei bölcsességgé változtatja, és Isten békességét adományozza a megpróbált halandónak.
Nem tudunk olyasmit, amire az ima nem volna képes!

Hála Neked nagy Isten a Te kegyelmi trónodért, mert az csodálatos jóságod és nyájasságod gyönyörű bizonyítéka. Állj mellettünk e napon, hogy azt az egész napon valóban magunkévá tehessük.

FEDDHETELENSÉG❣️

„💞És az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.” (Júdás 24)

Forgassátok szívetekben ezt a csodálatos szót: ,,feddhetetlenségben”!
Most még nagyon messze vagyunk attól, de mivel az Úr, a mi Üdvözítőnk, szünet nélkül folytatja tökéletesedésünknek szeretetből fakadó munkáját, valamikor majd el fogjuk azt érni.
Az Üdvözítő, aki az övéit mindvégig meg akarja őrizni, végül ,, dicsőségessé teszi magának az egyházat, úgy hogy azon ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”.

A Megváltó koronájában lévő drágakövek a legtisztább vízből, a legkisebb hibától is mentesen kerülnek ki.
A Bárány jegyesének kíséretében levő összes szüzek, szennyfolt és ránc nélkül való, tiszta szüzek.
De miként fog minket az Úr Jézus feddhetetlenekké tenni?
Megmos szent vérével bűneinktől, mígnem olyan fenségesek és fényesek leszünk, mint Isten legtisztább angyalai.

 
Fel fogunk öltözni az Ő igazságába, amely igazság, az abban megjelenő szenteket, egészen és teljesen ártatlannak ábrázolja; igen, egészen tökéletesnek Isten színe előtt.
Megrovás nélküliekké és feddhetetlenekké leszünk az Ő szemei előtt. 

A Szentlélek munkája bennünk tökéletessé lesz. Annyira megszentel bennünket, hogy többé a legcsekélyebb hajlamot sem érezzük a gonoszra.

Ész, érzelem, akarat: minden erő és tulajdonság megszabadul a bűn rabszolgaságából. Szentekké leszünk, miképpen Isten szent és az Ő jelenlétében lakhatunk örökké.
A szentek többé nem lesznek jövevények a mennyben, szépségük akkora lesz, mint a számukra készített helynek dicsősége.

Óh, milyen elragadtatás lesz az, mikor majd feltárulnak az örökkévalóság kapui és bemehetünk a megígért örökségbe, hol együtt lakhatunk a szentekkel a világosságban!
A bűnnek vége van, a sátán kizáratott, a kísértések örökre megszűntek és mi „feddhetetlenségben” leszünk Isten előtt, — ez valóban a menny!

Örülhetünk és vigadhatunk, ha elképzeljük most magunknak azt a dicséneket, mely nemsokára teljes és dús összhangban átrezgi az étert a véren vásárolt sereg ajkáról.
Dávid „Hozsánna" kiáltását ismételjük és örvendezünk vele a szövetség ládája előtt a trón előtti elragadtatásunk előjátéka gyanánt.

HŰ AZ, AKI EZT MEGÍGÉRTE❣️

„💞Aki titeket a bűntől megőrizhet.” (Júdás 24)

A mennybe vezető út bizonyos értelemben nagyon biztos és veszély nélküli, de más tekintetben nincsen fáradalmasabb és veszélyesebb ösvény ennél. Akadályokkal és botrányokkal van behintve.

Egyetlen ballépéssel (ami könnyen megesik, ha nem az isteni kegyelem igazgatja lábainkat) a legborzasztóbb mélységbe zuhanhatunk.

Mily gyakran kell mondanunk a zsoltáríróval:
„Csaknem meghanyatlottak az én lábaim; és kis híja, hogy az én lábaim el nem iszamodtak”.
Ha biztos lépésű és szédüléstől mentes látású erős hegymászók volnánk, akkor sem érnénk vele sokat, mert ha saját erőnkben akarunk bízni, arra a tapasztalatra kell rájönnünk, hogy gyengék vagyunk!

A legsimább úton is hamar megbotlunk, a legkellemesebb ösvényen is könnyen elesünk.
Reszkető térdeink alig bírják hordozni testünk ingadozó súlyát.
Egy szalmaszálba eleshetünk, és egy kavicsszem megsebezhet.

Olyanok vagyunk, mint a kis gyermekek, kik a hitéletben remegve kísérlik meg az első lépést.
Mennyei Atyánk kezünknél fogva tart bennünket, mert egyébként mihamar elesnénk.
Ah, ha az eséstől meg leszünk óvva, imádnunk kell azt a türelmes hatalmat, mely napról-napra felettünk őrködik!

 
Gondoljátok meg, milyen serények vagyunk a bűnre, milyen gondatlanok a veszély elkerülésére és milyen nagy hajlamunk van valamit elhamarkodni.
Ezek a megfigyelések kedvesebb éneket adnak ajkunkra, mint gondoltuk volna:
„Annak pedig, aki titeket megtarthat a bűntől ártatlanul, az egyedül bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom, most és mindörökké!”
Sok ellenségünk van, melyek szeretnének minket elejteni.

Az út darabos és mi gyengék vagyunk, ehhez még ellenségek leselkednek a háttérben és előjönnek, amikor legkevésbé sem számítunk rájuk és azon vannak, hogy bennünket legyőzzenek, vagy a legközelebbi mélységbe taszítsanak.

 
Csak egy mindenható kar óvhat meg e láthatatlan ellenségektől, melyek arra törekszenek, hogy minket megrontsanak. Ilyen kar az, mely minket felvett és meg akar védelmezni. Hű Az, aki ezt megígérte.

Ő megóvhat a bukástól, úgy hogy nagy gyengeségünk mély érzése mellett is örvendezhetünk szilárd hittel tökéletes biztonságunk felett.