„💞Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4,11)
E szavak azt igazolják, hogy a megelégedés nem természetes tulajdonsága az embernek.
A gyom gyorsan nő. A fösvénység, a rosszindulat és az elégedetlenség olyan hamar növekednek az ember szívében, mint a bogáncs és a tövis a szántóföldön. Csalánt és ebszőlőt nem kell vetni, maguktól fejlődnek, mert az a talaj természetében van.
Így az elégedetlenséget sem szükséges tanulni az embernek, azt eléggé érti minden oktatás nélkül is.
A föld értékes plántáit azonban ápolni kell.
Ha búzát akarunk aratni, akkor szántani és vetni kell.
Ha virágokban akarunk gyönyörködni, szükségünk van kertre és a kertészet gondos munkájára. Mivel a megelégedés mennyei virág, ápolást kíván. Csak gondolkozás árán jutunk hozzá, mert az nem növekszik magától bennünk. Egyedül az új természet szülheti azt, de még ekkor is nagyon gondosnak és óvatosnak kell lennünk, ha az Istentől nekünk adott kegyelmet meg akarjuk őrizni és ápolni.
Pál apostol mondja: „Én megtanultam, hogy … meg kell elégednem” ezzel azt fejezi ki, hogy volt idő, amikor még ezt nem tudta. Nem kevés fáradtságba kerül e nagy igazság titkaiba behatolni. Bizonyára többször azt gondolta, hogy már megtanulta, de mégis hiányosan tudta.
Végre, amikor már oda jutott, hogy azt mondhatta:
„Mert én megtanultam, hogy amikben vagyok, azokkal meg kell elégednem”, akkor már öreg, ezüst fürtös aggastyán volt, aki a sír szájánál állt, mint szegény fogoly Rómában,
A gyom gyorsan nő. A fösvénység, a rosszindulat és az elégedetlenség olyan hamar növekednek az ember szívében, mint a bogáncs és a tövis a szántóföldön. Csalánt és ebszőlőt nem kell vetni, maguktól fejlődnek, mert az a talaj természetében van.
Így az elégedetlenséget sem szükséges tanulni az embernek, azt eléggé érti minden oktatás nélkül is.
A föld értékes plántáit azonban ápolni kell.
Ha búzát akarunk aratni, akkor szántani és vetni kell.
Ha virágokban akarunk gyönyörködni, szükségünk van kertre és a kertészet gondos munkájára. Mivel a megelégedés mennyei virág, ápolást kíván. Csak gondolkozás árán jutunk hozzá, mert az nem növekszik magától bennünk. Egyedül az új természet szülheti azt, de még ekkor is nagyon gondosnak és óvatosnak kell lennünk, ha az Istentől nekünk adott kegyelmet meg akarjuk őrizni és ápolni.
Pál apostol mondja: „Én megtanultam, hogy … meg kell elégednem” ezzel azt fejezi ki, hogy volt idő, amikor még ezt nem tudta. Nem kevés fáradtságba kerül e nagy igazság titkaiba behatolni. Bizonyára többször azt gondolta, hogy már megtanulta, de mégis hiányosan tudta.
Végre, amikor már oda jutott, hogy azt mondhatta:
„Mert én megtanultam, hogy amikben vagyok, azokkal meg kell elégednem”, akkor már öreg, ezüst fürtös aggastyán volt, aki a sír szájánál állt, mint szegény fogoly Rómában,
Néró börtönében.
Mi is könnyedén elviselhetnénk azokat a szenvedéseket, amelyeket Pál elhordozott és megoszthatnánk vele a hideg börtönt, ha valahogyan arra a magaslatra jutnánk, amelyre ő jutott.
Mi is könnyedén elviselhetnénk azokat a szenvedéseket, amelyeket Pál elhordozott és megoszthatnánk vele a hideg börtönt, ha valahogyan arra a magaslatra jutnánk, amelyre ő jutott.
Ne képzeljétek be magatoknak, hogy ti megelégedettek tudtok lenni tanulás nélkül is, vagy, hogy meg tudjátok ezt tanulni oktatás nélkül is.
A megelégedés nem magától értendő művészet, hanem tudomány, amelyet időről időre lehet csak elsajátítani.
Ezt eléggé tapasztalhatjuk.
Kedves testvér fojtsd vissza zúgolódásodat, ha még olyan természetesnek látszik is az. Törekedj szorgalmas tanuló lenni a megelégedés iskolájában.
Mindenekfölött pedig ez legyen állandó imád:
„Add, hogy megelégedjek kegyelmeddel!”
A megelégedés nem magától értendő művészet, hanem tudomány, amelyet időről időre lehet csak elsajátítani.
Ezt eléggé tapasztalhatjuk.
Kedves testvér fojtsd vissza zúgolódásodat, ha még olyan természetesnek látszik is az. Törekedj szorgalmas tanuló lenni a megelégedés iskolájában.
Mindenekfölött pedig ez legyen állandó imád:
„Add, hogy megelégedjek kegyelmeddel!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése