AZ IMA MEGELŐZI A KEGYELMET❣️

,,💞Így szól az én Uram, az Úr: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük” (Ezékiel 36,37)

Az ima megelőzi a kegyelmet. Ha a Szentírást vizsgálod, meggyőződhetsz erről, hogy ez a világ valami nagyobb kegyelemben alig részesült anélkül, hogy az Úr segítségül hívása ne hirdette volna azt előre.

Saját tapasztalataitok is megerősítik azt. Isten kérés nélkül is megajándékoz némelykor titeket kegyelmével, de mindannak dacára a kitartó és komoly ima mindenkor megelőzi Isten nagy kegyelmének megnyilvánulását.

Mielőtt a kereszten elfolyt vérben kegyelmet és megbocsátást találtatok volna, milyen sokat esedeztetek Istenhez és milyen komolyan tusakodtatok Vele, hogy kételyeiteket oszlassa el és lelkiismeretetek vádolásaitól mentsen fel.
Imáitoknak és könyörgéseteknek nyugalmatok lett az eredménye.

Ha valamikor nagy és üdvös felüdülést nyertetek, azt úgy kellett tekintenetek, mint imáitok meghallgattatását.
Mikor nagy nyomorúságaitokból erős kézzel ki lettetek ragadva és nehéz küzdelmeitekből hatalmas karral Isten kimentett titeket, ugyebár ezt kellett mondanotok:

„Mikor az Urat kerestem, válaszolt nekem és megszabadított engem minden félelmemből.”
Az ima mindenkor az áldás művének előszava.
Megelőz minden jótéteményt, mint az Isten jóságának árnyéka.

Ha Isten kegyelmének napfénye felragyog szükségeink fölött, akkor Ő már az imának árnyékát messze előre veti a sík területen. Vagy más hasonlattal élve: ha Isten kegyelmének hatalma emelkedik előttünk, az Ő arcának fénye amögött ragyogva, az imának árnyékát veti lelkünkre.
Azért bízzunk abban, hogy ha komolyan és buzgón imádkozunk, akkor a mi könyörgésünk Isten kegyelmének verőfénye!

Emiatt ima és kegyelem olyan szoros összefüggésben vannak egymással, hogy az imának nagy értékét méltán fontolóra vehetjük. Ha az áldás csak úgy áradna ima nélkül számunkra, akkor azt gondolhatnánk, hogy abban nincs semmi különös. De az ima a kegyelmi adományokat drágábbá teszi a gyémántnál.
Dicső dolgok azok, amikért imádkozunk, de nem ismernénk fel azok értékét, ha nem kellene azokért komolyan küzdeni imában.

„Imádkozz lélek, ne légy rest!
Jézus meghallgat örömest.”

ISTENI ERÉNYEK❣️

„💞Add tudtomra, miért perelsz velem?” (Jób 10,2)

Súlyosan megpróbált lélek, az Úr talán azért perel veled, hogy tehetséged annál fényesebben jöjjön napfényre. 

Vannak olyan isteni erényeid, melyek csak is a meglátogatások idején lesznek láthatókká.
Nem tudod, hogy hited a nyár melegében soha sem lesz olyan nagyszerű, mint a tél viharában?
Szereteted gyakran hasonlít azokhoz a szentjánosbogarakhoz, amelyek alig-alig fénylenek, de a mindent befedező sötétségben szépen világítanak.

Reményed csillaga nem látható a szerencse nap fényében, majd csak a balsors éjében lehet azt felfedezni. A kísértés gyakran az a sötét alak, amelybe gyermekeinek ékességül kegyelmi tehetségeinek drágakövét rakja Isten, hogy azok annál fényesebben tündököljenek. 

Némi kevés halasztás után, már térdre borulsz és imádkozol: „Uram, félek, hogy hitem hiányos, győzz meg róla, hogy hívő vagyok.”

Ugye, nem is gondoltál rá, hogy ez alapjában véve nyomorúságért való ima? 

Hogyan lehetsz hited felől bizonyossá, míg hited meg nem próbáltatott? 

Ó hidd el, az Úr gyakran nehéz időket bocsát ránk azért, hogy tehetségeink nyilvánosságra kerüljenek és tudatára ébredjünk annak, hogy miket kaptunk. 

De nem csak a kegyelmi adományok megnyilatkozása, hanem a kegyelemben való tényleges növekedésünk is az isteni meglátogatások gyümölcse. 

Isten, hogy jobb keresztyénekké tegyen bennünket, - gyakran elveszi örömünket és nyugalmunkat.

A hit harcosait nem neveli a nyugalom és bőség pompás sátorában, hanem kint a mezőn – gyors menetek és fáradalmak gyakorlata által – edzi meg őket.

Folyókon kell átúszniuk és vizeken átgázolni, hegyeket megmászni és több mérföldet vándorolni, szenvedésük és gondjaik terhe alatt meggörnyedve.
Nézd kedves keresztyén, nem érdemes e mindezen nyomorúságokat elszenvedni, ha az Úr ezek által a keresztyéni erényeket hozza felszínre?
Nem az e az oka, hogy veled perel?

„Rózsát úgy szakíthat kezem,
Ha várok csendességben;
Istennel nem ellenkezem,
Tövist tűrök szívesen.
Kincset itt csak az talál,
Ki a harcban hűen megáll!”

A TEREMTŐ KÚTFORRÁSA❣️

„💞Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.” (1 Mózes 25,11)

Hágár itt egykor megmentést nyert; Izmáel ivott abból a forrásból, melyet Isten, az Élő és Látó oly kegyelmesen mutatott neki: de az csak olyan alkalmi dolog volt, mint a világ fiainál, ezek is keresik Istent a nyomor idején, midőn segítségre van szükségük. 

Kiálltnak hozzá a veszélyben, de elfelejtkeznek róla, mihelyt ismét jó van dolguk.

Izsák ott lakott, ahol a Látó és Élő forrását segítsége maradandó kútfejének tekintette. 

Az ember életének egyik leglényegesebb része az ő lakása és azzal kapcsolatosan: életmódja; ezek a legigazabb bizonyságai lelki állapotának.

Talán a Hágár által itt tapasztalt segítség befolyásolta Izsák mély tiszteletét és az tette előtte e helyet tiszteletre méltóvá. Már titokteljes neve is kedvessé tette neki azt.
Mivel esténként gyakran időzött elgondolkozva ennél a forrásnál, már egészen otthon érezte itt magát.
Rebekával itt találkozott először, mi szintén becsessé tette előtte ezt a helyet; de kiváltképpen az élő Istennel itt tapasztalt közössége hozta arra az elhatározásra, hogy lakóhelyül válassza magának ezt a szent helyet.

Mi óhajtjuk megtanulni azt, hogyan kell az élő Isten előtt járni, kérni fogjuk a Szentlelket, 

hogy úgy ma, mindenkor érezhessük: „Isten lát engem”.
Az Úr legyen nekünk örömmel, vigasszal és bizonysággal telt kútfőnk, mely az örök életbe ömlik.
A teremtmény vedre kimerül és törékeny, de a Teremtő kútforrása sohasem apad ki.

Boldog, ki az élő forrás mellett lakik és gazdag, meg nem szűnő üdülést és szabadulást élvez.
Az Úr az igazi segítő, az Ő neve: csodálatos, tanácsos, erős hős, örök Atya, békefejedelem.
Szívünk gyakran felüdült már Nála, Általa megtalálta lelkünk dicső vőlegényét, Jézus Krisztust.
Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk, vele óhajtunk a legbensőbb közösségben maradni. 

Dicsőség Ura, ne hagyj soha minket eltávozni Tőled, hadd lakjunk az Élőnek forrásánál!

„Forrás, melyből élet fakad;
Kútfő, mely nekünk üdvöt ad,
Neved dicső és kedves.”

ELÉGEDETTSÉG❣️

„💞Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4,11)

E szavak azt igazolják, hogy a megelégedés nem természetes tulajdonsága az embernek.
A gyom gyorsan nő. A fösvénység, a rosszindulat és az elégedetlenség olyan hamar növekednek az ember szívében, mint a bogáncs és a tövis a szántóföldön. Csalánt és ebszőlőt nem kell vetni, maguktól fejlődnek, mert az a talaj természetében van.
Így az elégedetlenséget sem szükséges tanulni az embernek, azt eléggé érti minden oktatás nélkül is.
A föld értékes plántáit azonban ápolni kell.
Ha búzát akarunk aratni, akkor szántani és vetni kell.
Ha virágokban akarunk gyönyörködni, szükségünk van kertre és a kertészet gondos munkájára. Mivel a megelégedés mennyei virág, ápolást kíván. Csak gondolkozás árán jutunk hozzá, mert az nem növekszik magától bennünk. Egyedül az új természet szülheti azt, de még ekkor is nagyon gondosnak és óvatosnak kell lennünk, ha az Istentől nekünk adott kegyelmet meg akarjuk őrizni és ápolni.
Pál apostol mondja: „Én megtanultam, hogy … meg kell elégednem” ezzel azt fejezi ki, hogy volt idő, amikor még ezt nem tudta. Nem kevés fáradtságba kerül e nagy igazság titkaiba behatolni. Bizonyára többször azt gondolta, hogy már megtanulta, de mégis hiányosan tudta.
Végre, amikor már oda jutott, hogy azt mondhatta:
„Mert én megtanultam, hogy amikben vagyok, azokkal meg kell elégednem”, akkor már öreg, ezüst fürtös aggastyán volt, aki a sír szájánál állt, mint szegény fogoly Rómában, 

Néró börtönében.
Mi is könnyedén elviselhetnénk azokat a szenvedéseket, amelyeket Pál elhordozott és megoszthatnánk vele a hideg börtönt, ha valahogyan arra a magaslatra jutnánk, amelyre ő jutott. 

Ne képzeljétek be magatoknak, hogy ti megelégedettek tudtok lenni tanulás nélkül is, vagy, hogy meg tudjátok ezt tanulni oktatás nélkül is.
A megelégedés nem magától értendő művészet, hanem tudomány, amelyet időről időre lehet csak elsajátítani.
Ezt eléggé tapasztalhatjuk.
Kedves testvér fojtsd vissza zúgolódásodat, ha még olyan természetesnek látszik is az. Törekedj szorgalmas tanuló lenni a megelégedés iskolájában.
Mindenekfölött pedig ez legyen állandó imád:
„Add, hogy megelégedjek kegyelmeddel!”

MOST és MINDÖRÖKKÉ❣️

💞Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Péter 3,18)

A mennyet Jézus szakadatlan dicsérete és magasztalása tölti be. Örökkévalóság! 

Éveid örök folyama bármilyen gyorsan halad tova, mégis ez hangzik örökké:

 „Neki legyen dicsőség, magasztalás és hálaadás”. Vagy nem „örökkévaló pap Ő a Melkisédek rendje szerint?”.„Neki legyen dicsőség”. 

Nem örökkévaló király-e? Örök Atya, királyoknak Királya és uraknak Ura.

 „Neki legyen dicsőség, az örökkévaló időben”. Dicsérete soha sem ér véget. 

Ami vérrel lett megvásárolva, méltó, hogy addig tartson, amíg a halhatatlanság tart. 

A kereszt dicsősége soha sem fog megszűnni. 

A sír és a feltámadás ragyogása soha sem fog elhalványulni. Ó Jézus, legyen neked dicséret örökké. 

Ameddig a halhatatlan szellemek élnek, amíg az Atya trónja áll, örökké, örökké legyen neked dicsőség. 

Hívő lélek, te olyan idő előtt állsz, amelyben a szentek közösségében odafenn minden dicsőséget egyedül Jézusnak fogsz tulajdonítani. De vajon dicsőíted-e Őt már most is? 

Az apostol szava így mondja: „Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban”. 

Akarsz-e ma így könyörögni: „Uram segíts, hogy téged dicsőíthesselek. 

Mivel szegény vagyok, adj erőt, hogy megelégedés által tiszteljelek meg. 

Beteg vagyok, azért türelmem által vágylak téged segítséged folytán magasztalni. 

Talentumokat kaptam tőled, ó add, hogy azokat neked szentelve, áldjalak téged. 

Engedd, hogy szabadidőmet szolgálatodra használjam fel. 

Érző szívet adtál Uram, ó add, hogy szeretettől égjen és semmi mást ne érezzen, mint az irántad való szeretet szorongatását. 

Gondolkodó értelmemet irányítsd csak magadra. Mivel nem hiába helyeztél e világba, mutasd meg nekem, mit kell tennem és segíts meg életfeladatom betöltésében. 

Nem sokat tehetek, de mint a szegény özvegy, ki két fillérét – minden megélhetését – tette az Isten ládájába, én pedig egész életemet és örök létemet adom neked. 

Egészen tied vagyok, fogadj el engemet és add, hogy megdicsőítselek téged beszédemben, tetteimben és mindazokkal, amiket kaptam”.

„Vedd e szegény hálaimát,
Melyet néped Hozzád bocsát”.

A MINDENNAPI SZERETET KENYÉR❣️

„💞Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.”

 (2 Királyok 25,30)

Jóákin nem kapott egész hónapra elegendő készletet a király palotájából, hanem naponként juttatták kezéhez a szükségeseket. Ez találó képe az Isten népe boldog állapotának. 

Egy napra való készlet az, amire az embernek tényleg szüksége van. A holnapi napról nem kell gondoskodnunk. 

A holnap még a jövőben van, tehát terhei még el vannak rejtve. Azt a szomjúságot, amelyet majd a forró nyáron fogunk szenvedni, nem kell már tavasszal eloltani, mert még nem is érezzük. 

Ha minden nap megvan az, amire szükségünk van, akkor sose fogunk hiányt érezni. 

Minden napra elég annyi, amennyit fel tudunk használni. Nem tudunk úgysem többet enni, inni és elkölteni, mint amennyit a naponkénti táplálkozás és ruházat megkíván. 

A fölösleg a megőrzés gondjait és a tolvajtól való védekezés szükségességét hozza magával. 

A vándornak egy bot támasz gyanánt szolgál, de egy egész csomó bot már terhére válna. 

A megelégedés nemcsak hogy felér egy lakomával, hanem annál is több mint amennyit a legnagyobb tékozló elkölthet. A mindennapi szükséglet az, amit kívánhatunk és elvárhatunk. 

Aki többet kíván, az hálátlan. Hogy ha Atyánk nem bocsát többet rendelkezésünkre, elégedjünk meg ezekkel a naponként nyújtott adományaival. Jóákinnak sem volt jobb dolga, mint nekünk. 

Mi is kapunk egy bizonyos részt, amely mindenkor megadatik nekünk a királytól. 

Olyan kegyelmi adományt, amely soha meg nem szűnik. Ez nagy okot szolgáltat a hálára. 

Kedves keresztyén olvasó, a lelkiekben is csak egy napra való táplálékra van szükséged. 

Nem kell neked fölösleges erő. Napról napra a felülről jövő segítségre vagy utalva. 

Milyen üdvös bizonyosság az, hogy naponként megvan a te részed. 

Folyton újabb erőt merítesz Isten igéjéből, prédikációból, a csendes imaórák áldásaiból és az Úrba vetett bizalomból. Szíved összes szükségleteit megnyered Megváltódtól. 

Üdítsd fel tehát magadat naponkénti részedből. Ne éhezz, míg számodra Isten jóságának mindennapi kenyere a kegyelem asztalán készen vár.

ISTEN GYERMEKEI VAGYUNK❣️

„💞Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.”(1 János 3,1-2)

Lássátok, milyen szeretetet adott nekünk az Atya! Gondoljatok arra, mik voltunk és mi minden fordul elő nálunk még most is, ha a bűn minket izgat és hatalmat akar rajtunk venni. 

Azért csodáljátok azt, hogy Isten nektek megkegyelmezett! „Isten fiainak” hívattattunk. 

Milyen benső rokonság van a fiúságban és milyen magasztos kiváltsággal jár az! 

Milyen gondviselést és gyöngédséget élvez a fiú az Ő Atyjánál és milyen szeretettel van az Atya az Ő fiához!

Mi mindazt, sőt még többet nyerünk a Jézus Krisztusban. Első szülött szenvedő testvérünk ideig tartó megaláztatása és gyalázata dicsőségünkre szolgál.
„Azért nem ismer minket e világ, mert nem ismeri Őt”.
Mi szívesen leszünk lenézettek, vele együtt az Ő megalázkodásában, hogy aztán majd vele fel legyünk magasztalva. „Szerelmeseim, most Isten fiai vagyunk”.
Ezt könnyű elolvasni, de nem olyan könnyű érezni.

Milyen a te szíved ma? Talán az aggodalom sötét éjében botorkálsz? 

A romlás terjed szívedben, a kegyelem pedig már csak pislog lelkedben, mint az összetiport szikra?
Hited kezd elfogyni? Ne félj, mert belső életed forrása úgysem a te tapasztalataidból és érzelmeidből fakad.

Csupán a Krisztusban vetett bizodalom táplálhat téged. Habár minden ellenünk tör, - a legmélyebb gyász közepette, úgy a völgyben, mint a hegyen – mégis csak „Isten fiai vagyunk”. 

„Ó”, mondod, „nézd, hogyan vagyok öltözve!
Erény nem ékesít engem. Igazságom sem ragyog szép pompában.” 

De azért, csak olvasd a következőket:
„Még nem tudjuk, hogy mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor Ő megjelenik, hasonlatosak leszünk Őhozzá.”
A Szentlélek meg fogja világosítani elménket és Istennek ereje megdicsőíti testünket; s akkor „meglátjuk Őt, ahogy van.”

„Istenfiak, ott örökösök,
Mint Jézus tulajdonai.
Ó segíts e kincset megnyerni!”