VÁNDORKÉNT ÉLVE❣️

„💞Mert jövevény vagyok nálad” (Zsoltárok 39,13)

Ó Uram, jövevény vagyok és zsellér Te előtted, de nem vagyok Tőled mégsem elidegenedve.
Tőled való természetes idegenségemet kegyelmed hatékonyan eltávolította; most már társaságodban haladok keresztül e bűnös világon, mint a jövevény az idegen földön. 

Te jövevény s idegen vagy saját (világodban) teremtményeid között. 

Az emberek elfelednek, megvetnek, törvényt és erkölcsöt cserélnek, és nem ismernek Téged.
Drága fiad sajátjába jött, de az övéi Őt be nem fogadták.
E világon volt és e világ általa teremtetett, de a világ Őt nem ismerte meg. 

Sohasem volt egy tarka tollazatú madár a honi madarak között olyan idegen, mint szerető fiad anyjának testvérei között. Miért volna tehát az előttem idegen dolog, ha mint Jézus tanítványa és követője ismeretlen és idegen vagyok e földön? 

Ó Istenem, nem akarok ott polgárjoggal rendelkezni, ahol az én Uram Jézusom jövevény volt.

Az Ő átfúrt keze meglazította azt a kötelet, mely engem egykor e földhöz kötött, így jövevénnyé lettem ezen a világon. Beszédem a babilóniaiaknak, kik között lakom, külföldi szólásnak tűnik fel, erkölcsöm feltűnő előttük, tetteim idegenek nekik. A hottentotta kényelmesebben érezné magát az én házamban, mint én érezném magamat a hitetlenek társaságában. 

Sorsomat az enyhíti, hogy a Tied vagyok, bár jövevény és zsellér vagyok e földön.

Vándortársam vagy és társam a nyomorúságban.
Ó milyen élvezet ilyen üdvös társaságban zarándokolni! Nem gerjedez-e a szívem, ha velem beszélget az úton? Bár zarándok vagyok, mégis boldogabbnak érzem magam, mint akik trónon ülnek és otthonosabban érzem magam Jézussal, mint akik kinccsel megrakott pompás házakban laknak.

„Az életem csak vándorlás,
Szép hazám felé utazás,
A szent s dicső Jeruzsálembe.
Az Istennek szent városa,
Melyet Megváltóm alkota;
Hol dicsérem Őt majd örömébe.
Az életem csak vándorlás
Szép hazám felé utazás.”

TARTS MEG ENGEM❣️

,,💞Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”(1 Korintus 10,12)

Figyelemreméltó tény, hogy vannak emberek, kik képesek büszkék lenni az isteni kegyelemre. 

Az egyik azt mondja: „Erős hitem van, tehát nem fogok elesni. Egy szegény kishitű nincs biztosítva az eséstől, de én nem fogok soha ingadozni.” 

A másik ezt mondja: „Buzgó szeretetem van, tehát képes vagyok megállni, nem forgok veszélyben, nem tévedek el.”
Aki a kegyelemmel dicsekszik, az kevés kegyelemmel bír. 

Némelyek, kik így tesznek, beképzelik maguknak, hogy a nyert kegyelmi adományok képesek őket jó állapotban megtartani, s nem gondolják meg, hogy a folyamnak szakadatlanul vizet kell kapni a forrásból, különben hamar kiszárad a medre. 

Ha a lámpát nem töltik meg rendesen, úgy eddigi ragyogó fénye dacára, holnap már csak füstölögni fog, nemsokára pedig csak ártalmas bűzt fog maga körül terjeszteni. 

Óvd magad attól, hogy öntetszelgésből erényeiddel felfuvalkodj, hanem dicsekedésedet és bizalmadat teljesen Krisztusba, az Ő erejébe helyezd, mert csak úgy menekülhetsz meg a biztos bukástól.
Többet törődj az imával. Több időt fordíts a szent összejövetelekre és az áhítatra. 

Isten igéjét buzgóbban és kitartóbban olvasd. Jobban vigyázz tetteidre és magaviseletedre.

Élj bensőbb közösségben Isteneddel. A legjobb példaképet kövesd. 

Beszéded kedves és égi illattal fűszerezett legyen. Szívedet az emberi lelkek iránt való szeretet ragadja el.
Úgy élj, hogy az emberek rád ismerjenek, hogy te is Jézussal voltál és Tőle tanultál. 

Egykor pedig, ha az a boldog nap elérkezik, amikor Az, aki lelkedet szereti, azt mondja neked: „Lépj be”, téged boldog elragadtatással töltsön be, amikor Tőle hallani fogod: 

„A nemes harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, végezetre eltétetett neked igazságnak fonnyadhatatlan koronája”.

Előre, kedves keresztyén, óvatossággal és megfontolással!
Előre szent félelemmel és rettegéssel!
Előre, egyedül Jézusban vetett hittel és bizalommal!
Folytonos könyörgésed legyen: „Tarts meg engem a te beszéded által”. 

Egyedül csak Ő óvhat meg titeket minden szennytől és állíthat „örömmel az Ő dicsőségének színe elé fedhetetlenül”.

TÉRJETEK MEG❣️

„💞Mit ülünk itt, amíg meghalunk?” (2 Királyok 7,3)

Kedves olvasó, ennek a könyvecskének főképpen a hívők épülésére kellene szolgálni, de ha még nem vagy megtérve és megmentve, az én lelkem aggódik miattad és szeretnék neked valamit mondani, ami áldásul szolgálhat számodra.
Nyisd fel bibliádat, olvasd el a bélpoklosok történetét és elmélkedjél állapotuk felett, mert az teljesen hasonlít a tiédhez. Ha maradsz, ahol vagy, el kell veszned, de ha az Úr Jézushoz jössz, akkor is legfeljebb meghalhatsz.
Egy régi közmondás az mondja: „Aki nem mer, az nem nyer”. A te esetedben a kockázat sem valami nagy.
Ha dohos merengésben tespedsz, senki nem sajnálhat meg, ha romlásod bekövetkezik; de ha megmentetlenül kellene meghalnod, jóllehet kerested a kegyelmet – tegyük fel, hogy ez lehetséges volna – akkor a legáltalánosabb és legjogosultabb sajnálat tárgyává lennél.
Senki sem menekülhet meg, ha vonakodik Jézusra tekinteni. Tudod jól, hogy akik benne hittek, meg lettek mentve, miért ne volna az részedre is lehetséges?
A niniveiek ezt mondták: „Ki tudja?” Legyen legalább hasonló reményed és tedd próbára az Úr irgalmasságát.
Ó, de rettenetes a kárhozatba hullani!
Ha csak egy szál szalma létezne is, amibe kapaszkodhatnál, mégis utána kellene kezedet nyújtani, az önfenntartás ösztönétől kényszeríttetve.
Amit eddig neked mondtam, az mind a te kételyedre vonatkozott, most már bizonyságot teszek az Úr nevében: ha keresed Őt, megtalálhatod. Jézus senkit sem vet ki, aki hozzá jön. 

Nem kárhozol el, ha benne bízol, sőt ellenkezőleg, sokkal több kincset fogsz találni, mint amennyit a bélpoklosok a siriaiaktól elhagyott táborban találtak.
Bátorítson fel téged a Szentlélek az azonnal való jövetelre, nem fogsz hiába hinni. 

Ha pedig üdvöt nyertél, menj és hirdesd másoknak is az örömhírt.
Ne titkold el békédet, add tudtul üdvödet az égi Király házának és lépj közösségbe az övéivel. 

Mondd meg a város kapujában álló őröknek és a hivatalnokoknak észrevételeidet, add tudtul mindenkinek az örömhírt.
Tegyen boldoggá az Úr még ma, mielőtt a nap lenyugodna!

SZERES FELEBARÁTODAT❣️

,,💞Szeresd felebarátodat.” (Máté 5,43)

Szeresd felebarátodat. Az lehet gazdag, te pedig szegény vagy, fényes palotája mellett alacsony hajlékban élsz. Naponta látod pompáját, drága ruháját és ízletes lakomáit; Isten adta neki ezt az ajándékot, ne irigyeld jó állapotát és ne táplálj ellene gonosz gondolatokat.

Elégedj meg sorsoddal, ha nem sikerül jobbhoz jutnod, de ne nézd rossz érzéssel felebarátodat, ne kívánd, hogy hozzád hasonló legyen. Szeresd, akkor nem fogsz rá irigykedni.

Vagy fordítva, te vagy gazdag és melletted lakik egy szegény. Ne szégyelld őt felebarátodnak nevezni.
Tartsd szemed előtt, hogy köteles vagy őt szeretni. A világ azt mondja: alacsony rangú hozzád mérve.
Miben kevesebb nálad? Sokkal nagyobb a hasonlat, mint a rang és állás által való alárendeltség, mert „Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette, kik a földnek színén lakoznak és Ő nincs messze egyikünktől sem”.
Persze, ruhád jobb az övénél, de magad egy hajszállal sem vagy különb nála? 

Ő ember, te mivel vagy több annál?
Ne felejtsd el felebarátodat szeretni, még ha rongyokkal fedezi is magát, vagy nagy szegénységben sínylődik.

Hanem te ezt mondod: „Nem szerethetem felebarátomat, mert minden jóságomért hálátlansággal és megvetéssel fizet”. Úgy, akkor szereteted nagylelkűségének megnyilatkozására annál nagyobb alkalom van. Ugyebár, inkább lennél otthon ülő katona, mint olyan harcos, aki a szeretet nehéz harcát vívja? 

Aki mer, az nyer. Szereteted útja bár töretlen, mindaz által lépj rá vidáman és szeresd felebarátodat bensőleg és odaadóan minden jó és balsorsban.
Gyűjts eleven szenet a fejére, ha nincs esetleg mindaz megelégedésére, gondolj arra, hogy aki szeretetedet megveti, Megváltódat veti meg, aki őt még soha sem vetette meg. 

Tetted Jézus előtt éppen olyan kedves, mintha felebarátaid hálás elismeréssel fogadnák. 

Szeresd felebarátodat, mert azáltal Urad és Mestered lábnyomába lépsz. 

„A szeretet Istentől van. Valaki szereti atyjafiát, Istentől született és ismeri az Istent”.

KERESZTÉNY VIGYÁZZ❣️

„💞Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált.” (Róma 7,13)

A legcsekélyebb bűnös gondolattól is őrizkedj.
Megtérésünk idején a lelkiismeret oly gyöngéd, hogy a legkisebb bűntől is iszonnyal fordulunk el. 

De a zajos világ durva kezei alatt az új élet első gyümölcsének gyöngéd illata mihamar elenyészik. 

Az ifjú istenfélelem érzékeny plántája később burjánzó fűvé válik, mely mindenfelől enged, jobbra-balra hajlik és magán mindenféle sérelmet elvisel. Fájdalom, ez nagyon igaz. 

A keresztyén lassan-lassan úgy eltompulhat, hogy az a bűn, mely valamikor neki aggodalmat és rémületet okozott, többé a legkevésbé sem nyugtalanítja.

Az ember lassanként megbarátkozik a bűnnel.
Az ágyúdörgéstől megsüketült fül a hárfa szelíd hangját nem veszi többé észre.
Eleinte a kicsiny bűn is fájdalmat okoz, később azt mondjuk: „Ó, ez ugyebár csekélység?”

Azután jön egy nagyobb, azután ismét jön másik, míg végre oda jutunk, hogy a bűnt egyáltalán csak kis hibának tekintjük. Végül pedig jön ez a kárhozatos kijelentés:
„Mi nem estünk bele nyilvános bűnökbe”. Így gyengül el a bűn iránti iszony, fátyolt vetünk a bűnre és enyhe neveket adunk neki. Keresztyén, vigyázz, ne vedd könnyen a bűnt!

Vigyázz, mert végül romlásba visz! A bűn csekélység?
Nem halálos méreg az? Mit tudsz te annak öldöklő erejéről?
A bűn csekélység? Avagy nem rókafiak-e azok, melyek a szőlőhegyet pusztítják?
Nem építenek-e sziklát a tenger mélységéből a láthatatlan korallállatkák, melyeken nagy hajók törnek össze?
Kis csapások nem döntik-e le a legnagyobb tölgyeket? Nem koptatja-e el a folyton csepegő víz a legkeményebb követ is? A bűn csekély dolog?

A Megváltó fejét tövissel koronázta és oldalát átfúrta! Szenvedést, halálfélelmet, keserűséget és fájdalmat szerzett Neki. 

Ha az örökkévalóság mérlegében mérnétek meg a legkisebb bűnöket is, akkor futnátok tőle, mint a kígyótól és a gonosznak a legcsekélyebb látszatát is kerülnétek és utálnátok. 

Minden bűnt tekintsetek úgy, mint amik a Megváltót a keresztre szegezték, akkor ismeritek fel a bűn halálos voltát.

ÓVATOS LÉGY❣️

„💞Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.” (Zsoltárok 30,7)

Moáb nyugodtan hevert cserepében, mert soha sem öntetett ki egyik edényből a másikba.
Adj valamely embernek gazdagságot, hadd jöjjenek járművei mindig bőségesen megrakodva haza; hagyd a szelet és habokat úgy tombolni, mintha azok szolgái volnának, hogy hajóját a nagy világtenger feneketlen mélysége fölött tovavigye. Szántóföldje hadd hozzon dús termést, vetései szépen fejlődjenek a kedvező időjárás mellett; szakadatlanul vágyai szerint sikerüljön minden.

A nép előtt tekintélynek örvendjen, legyen virágzó egészsége, acélidegzettel és tündöklő szemekkel élje világát boldogan, legyen vidám és kedélyes, áradjon belőle a tréfa, folytonosan öröméneket énekeljen. Hagyd, hogy csillogjanak szemei újabb gyönyörök miatt, mindez nem hoz jót, mert a jóllét ezen állapotának természetes következménye minden embernél, legyen bár a legjobb keresztyén is, ki valaha lélegzett a földön, az elbizakodottság.

Sőt Dávid is azt mondta: „Soha meg nem változik az én állapotom,” már pedig mi sem vagyunk jobbak Dávidnál, sőt fél annyira sem. 

Kedves testvér, óvatos légy utad egyengetett helyein; hálát adhatsz Istennek, ha olyan helyre találsz;

 de akkor se légy kevésbé hálás, ha kemény és göröngyös úton kell haladnod. 

Ha Isten minket folyton a jólét bölcsőjében ringatna, ha mindig a szerencse ölében ülnénk, ha folyton a földi élvezetek térdein lennénk is ringatva, házunk alabástrom oszlopain sohasem látnánk foltot, egünket nem homályosítaná felhő, életünk borába soha nem vegyülne egy csepp üröm sem, akkor megkábulnánk a jóllét teljességétől és elhitetnénk magunkat azt gondolva, milyen jól „állunk!”

Igaz, valóban állnánk, de ingatag, keskeny és veszélyes hegyormon, minden pillanatban a legnagyobb veszélyben forognánk, mint az árbocfa tetején a hajóskosárban ülő ember.
Azért hálával tartozunk Istennek a megpróbáltatásokért és köszönettel fogadjuk a szerencse változatosságát, magasztaljuk nevét a vagyon és földi javak elvesztése esetén is, mivelhogy tapasztaljuk, ha így nem fenyítene Isten bennünket, könnyen biztonságba helyezkednénk és közönyösek lennénk. 

E változatlan földön a boldogság kemény tűzpróba.

A LEGSZERETETREMÉLTÓBB LÉNY❣️

„💞Ő mindenestől fogva kívánatos… ez az én barátom”(Énekek éneke 5,16)

Az Úr Jézus kimondhatatlan szeretetreméltósága és szépsége mindenkit meggyőz. 

Ami nem annyira csodálkozásra, mint inkább szeretetre irányul. Ő több mint szép és fenséges. 

Ő kedves, kívánatos. Ó igen, az Isten népe a legteljesebben igazolhatja e drága igék használatának helyességét, mivel ez a nép Jézus legforróbb szeretetének tárgya, annak a szeretetnek, amely az Ő benső lényének nagyságán és elbűvölő tökéletességén alapszik. 

Jézus tanítványa, nézz Urad ajkára és mondd: „Nem kedves az Ő ajka?”

„Nem gerjed a mi szívünk, ha velünk beszél az úton?”. Immánuelem imádói, tekintsetek az Ő fejére, amely a legfinomabb arany s mondjátok, nem becsesek e nektek az Ő gondolatai? 

Nem olvad át tiszteletetek szeretetbeli boldogságba, ha alázatban leborultok alakja előtt, kinek alakja olyan, mint a Libánon és mint a kiválogatott cédrus?

Nem bűvöl-e testének minden tagja és nem illatozik-e egész lénye nemes kenetének jó illatától? Hiányzik-e fenséges testének valamelyik tagjáról a szépség?
Létezne olyan része szent Személyének, amely mágnesként ne hatna ránk? Van-e egyetlen mozzanata, melynek kelleme ne fűzné szorosabban szívünket hozzá?

Szeretetünk nem csak szerető szívére nyom pecsétet, hanem mindenható karjára is. 

Nincs Benne olyan rész, amely minket iránta való szeretettel be ne töltene.
Buzgó szerelmünk kedves kenetével egész alakját megkenjük. Egész életét szeretnénk magunkban kifejezni, egész lelkét kívánnánk lelkünkben kiábrázolni.

Minden más lényben találunk valami hibát; Ő egészen tökéletes, benne minden teljesen megvan.
A legkiválóbb szentek ruháján is van szenny és homlokán ránc, de Ő merő kedvesség, csupa kedvesség!
A földi teremtmények valamennyi napjának megvan a maga foltja; e szép világnak is vannak pusztái és vadonjai.

A legszeretetreméltóbb lényt szerethetjük igazán, de íme, Jézus Krisztus tiszta arany, homály nélküli világosság, árny nélküli fény, felhő nélkül való dicsőség, „mindenestől fogva kívánatos: ez az én barátom”. 

„Ó, hogy szeresselek, hőn és igazán!”