ABBA, KEDVES ATYA❣️

„💞..a ti mennyei Atyátok,,(Máté 6,26)

Isten gyermekei, kétféleképpen gyermekek.
Először: Isten gyermeke a teremtés által.

Másodszor: Isten gyermekeivé lettek a Krisztusban lett váltság által. Azért jogunk van Hozzá, így imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. Atya!

Milyen szépen hangzik ez!
Ebben méltóság rejlik: „Ha én Atya vagyok, hol az én tisztességem?” 

Fiai vagytok, hol van engedelmességetek? 

Ebben szeretet is rejlik, egybekötve méltósággal; méltóság, mely nem kelt ellenszenvet; az elvárt engedelmesség örömmel lesz teljesítve.
Azon engedelmesség, melyet Isten gyermekei Istennel szemben gyakorolnak, szeretetből eredjen.
Ne úgy járjatok Isten házába, mint valami rabszolga, ki kényszerből veti alá magát a munkának, hanem azért haladjatok parancsainak útján, mert az Atyátok útja.

Adjátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, mert az igazság Atyátok akarat, s az Ő akarata legyen gyermekeinek is akarata. Atya! 

Ebben királyi tekintély rejlik, de oly gyöngéden burkolva a szeretetbe, hogy a király ábrázatja a koronát elfeledteti, királyi pálcája pedig ezüst kegyelem pálcájává válik; ez a kormánypálca a valóságban, nem vasvessző, mert annak szerető kezében, aki azt tartja, alig vehető észre. Atya! 

Ebben tisztesség és szeretet van.
Milyen nagy is egy atyának szeretete gyermekeihez!
Amire képtelen a barátság vagy rokonság, amire nem vállalkozik a jóakarat, azt gyakorolja az atyai szív és kéz fiaival szemben. 

Ők az Ő húsa és vére, meg is áldja őket, hogy ők az Ő gyermekei, azt Tőle telhetőleg érezteti is velük.
Ha a földi Atya ilyen fáradhatatlan szeretettel és gondoskodással őrködik gyermekei felett, mennyivel inkább a mi mennyei Atyánk? Abba, kedves Atya! 

Aki ezt mondhatja, fenségesebb dicséneket énekel, mint valamennyi kerub és szeráf.
Az egész menny e szóban van: Atya!
Mindazt magában rejti, amit kívánhatok; minden szükségem kielégíttetik, minden kívánságom betölttetik, csak kérnem kell azt.
Mindent birtoklok most és örökké, ha csak dadogni is tudom: Atyám!

„Dicsőségedből nézz le rám,
Nézz gyermekedre ó, Atyám,
Kit neked adott szent Fiad,
Hallgasd meg hő imáimat.”

DÍCSÉREM AZ ÚR HŰSÉGÉT❣️

„💞Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk” 

(Ézsaiás 63,7)

Avagy te nem tehetnéd ezt? Talán nem nyerted kegyelmének bizonyítékát? 

Bármennyire meghomályosodott utad e szempillantásban, mégsem vagy képes elfelejteni azon boldog órát, amikor az Úr Jézus eléd jött és ezt mondta:
„Jöjj hozzám”.
Nem emlékszel azon elragadó élvezetre, amely akkor hatott át, amikor az Úr béklyóidat feltörte és láncaidat elszaggatta és megvigasztalt: „Jövök, hogy köteleidet eloldozzam, és téged szabaddá tegyelek!”
Vagy ha az első szeretetet elfelejtetted, akkor életutad mentén létezni fog még valahol egy becses távolságjelző oszlop, amelyet a moha még nem nőtt be egészen, amelyen olvashatod irántad való szeretetének és kegyelmének boldog emlékét. 

Nem sírtál még soha úgy fájdalmaid között, mint most, s nem segített ki téged abból? 

Nem voltál még soha szükségben, amelyből kimentett volna?
Amidőn kellemetlenségek közé jutottál, nem mentett meg abból? Kelj fel és menj le tapasztalataid Nílus folyamához, szedj össze néhány gyékényszálat, és fonj abból kosarat, fektesd bele hited kis fiacskáját, hadd úszkáljon ezen a vízen. Ne feledd el, amit Isten érted tett, forgasd jótéteményeinek emléklapjait és tekints vissza az elmúlt napokra.
Emlékszel a Jordán mellett levő országban egy kis hegyre? Nem közeledett az Úr soha még feléd a Hermónnál? Felemeled a szemeidet a hegyekre, ahonnan a segítség jön? 

Még soha sem kaptál segítséget a szükség idején?
De igen, egész bizonyosan. Azért térj vissza egy kissé azon kegyelemhez, melyet tegnap élveztél, s hogyha most minden homályba borult, gyújtsd meg a múlt lámpásait, azok megvilágítják az éjt és te bízni fogsz az Úrban, mígnem a nap feljön és elmúlik az éj.
„Emlékezzél meg Uram, a te irgalmasságodról és kegyelmességedről, mely öröktől fogva van”

„Óh, szenvedők menedéke!
Tőled vajon ki ne nyerne
Áldást, segélyt, nyugtot, üdvöt,
Hozzád, ha bűnbánólag jött.”

AKI A FELSÉGESNEK...❣️

,,💞Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.,,
(Zsoltárok 91,1- 3)

Isten kétféle értelemben menti meg az övéit a madarász csapdájától. A csapdától és a csapdából. 

Megszabadítja a csapdától, mert nem engedi, hogy belejussanak; azonban, ha már belekerültek, megszabadítja őket belőle. 

Némelyeknek az első ígéret becsesebb, másoknak pedig a második bír nagyobb értékkel.
„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”. Hogyan? 

Gyakran a nyomorúság azon eszköz, amellyel Isten megszabadít bennünket. Isten tudja, hogy esésünk mihamarabb romlásba dönt, azért bocsátja ránk kegyelmesen nevelő vesszejét.

 
Kérdezzük: „Uram, miért teszed ezt?” De nem tudjuk, hogy nyomorúságainknak egy nagyobb veszélytől kellett megóvni bennünket. Sokan megszabadultak már a fájdalom és kereszt által az örök veszedelemtől; azok riasztották el a madarakat a csapdából.
Más esetben meg azáltal őrzi Isten az övéit a madarász csapdájától, hogy lelki erőt ad nekik, melynek következtében, ha a gonosz kísérti őket, ezt mondhatják:
„Mi módon művelném e nagy gonoszságot, vétkezve az én Istenem ellen?”
Ó, de mily üdvös dolog az, hogy – ha a hívő valamely vigyázatlan pillanatban a hálóba kerül – Isten őt megszabadítja belőle!

 
Ó, könnyelmű, rettegj, de ne csüggedj el.
Ha el is tévedtél, halld, amit Megváltód mond:
„Térjetek vissza hűtlen fiak és kegyelmes leszek hozzátok”.
De te azt mondod, hogy nem térhetsz vissza, mert meg vagy fogva a hálóban. 

Akkor hallgasd meg ezt az ígéretet:„Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától”.
Megszabadít mindazon gonosztól, amelybe jutottál és ha nem szűnsz meg tévelygésed fölött gyászolni és bánkódni, akkor nem hagy el Az, aki téged szeretett.
Dicsőséggel vesz körül, örömöt és boldogságot ad olyannyira, hogy megrontott tetemed is örülni fog. 

A paradicsom madarai közül egy sem fog elveszni a madarász csapdájában.

„Jézus, életforrás, Te segíts győzni!
Lásd, sok veszély s nyomor vesz körül!
Erőm gyenge, én nem bírok küzdeni,
Ellenem fenyeget kegyetlenül!
Ha nem állsz mellettem folyton segítve,
Úgy a harc részemre el van veszítve!”

TÖVISES ÖSVÉNYT MEGSZENTELTE❣️

„💞Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.”
(Zsoltárok 89,20)

Miért kellett Krisztusnak a nép közül választottnak lenni? 

Szólj, szívem; a szív gondolatai a legjobb gondolatok.
Nem azért történt-e ez, hogy ezáltal testvérünkké lehessen a vérkötelék folytán?
Ah, milyen csodás rokonság van Krisztus és a hívők között!
Aki hisz, az mondhatja: „Nekem van egy testvérem a mennyben, jóllehet és szegény vagyok, de testvérem gazdag és király; vajon elviselhetné, hogy én szükséget szenvedjek, holott Ő trónon ül? 

Nem! Ő szeret engem; Ő az én testvérem”.
Hívő lélek, viseld e dicső gondolatokat, mint valami gyémánt ékszert, a te emlékezeted nyakán; húzd fel, mint egy aranygyűrűt emlékezeted ujjára és használd azt, mint királyi pecsétet, mivel kérvényedet pecsételed le, hogy a meghallgattatás bizonyos legyen. Ő olyan testvér, ki a nyomorban is hű marad testvéréhez, fogadd el Őt, mint olyant.

„Ki Jézussal megy, biztonságban halad,
Szenvedések között is épen marad.
Kit e testvér véd, azt nem éri vész,
Isten oltalma számára mindig kész”.

Krisztusnak azért kellett a község közül választottnak lenni, hogy megismerje erőtlenségeinket és meg tudjon szánni minket. „Megkísértetett mindenekben hasonlóképen, a bűntől megválva”. 

Minden szükségünkben velünk érez.
Kísértést, fájdalmat, kellemetlenséget, gyengeséget, kimerülést, a szegénységet Ő ismeri, mert mindazokat átélte. Gondolj erre kedves keresztyén és szolgáljon vigasztalásodra. Bármilyen rögös és fárasztó is az utad, meg van az szentelve Megváltód lábnyomaival; ha mindjárt a halál árnyékának völgyében járnál is vagy a büszke Jordán árjában, még ott is megtalálnád lábnyomát.
Bárhova menjünk, mindenütt járt előttünk, minden teher, amit hordoznunk kell, egykor Immánuel vállait nyomta.

Útja keményebb volt, igája nehezebb, miért ne tűrnék hát én, ha Ő így szenvedett?
Legyen bátorságod, a király lábai vérrel jelezték meg az utat és a tövises ösvényt örökre megszentelték.

EMBERFIA❣️

„💞Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül?” (Ezékiel 15,2)

Ezen szavak az Isten gyermekei megalázására szolgálnak; őket Isten szőlőjének nevezik, de mivel különbek ők természet szerint másoknál? Isten jósága folytán váltak termékennyé, mert jó talajba plántálta őket; a szentség kőfalán nevelte őket az Úr; s gyümölcseiket az Ő dicsőségére hozzák, de mit érnének Istenünk nélkül? 

Mit érnének a Szentlélek állandó befolyása nélkül, aki a termékenysége adományozza nekik? 

Ó, hívő ember, tanuld meg itt minden büszkeségedet levetni, mert be kell ismerned, hogy arra semmi okod sincs. Bárki is légy, nincs semmid, amivel kérkedhetnél. 

Minél több mindened van, annál inkább adós vagy Istennek; és nincs miért büszkének lenni arra, ami téged adóssá tesz. Nézz vissza múltodra, figyeld meg mi voltál. 

Gondold meg, mi volnál most az isteni kegyelem nélkül. 

És gondolj arra, hogy mi vagy még most is. Nem bánt-e a lelkiismereted? 

Nem áll-e lelked előtt ezerféle tévelygésed és nem mondja-e, hogy nem vagy méltó fiának hívattatni? 

És ha mégis valamit csinált belőled, nem arra mutat-e az, hogy kegyelme változtatott meg téged? 

Te, akinek nagy hited van, még nagy bűnös volnál, ha Isten meg nem térített volna. 

Te, aki az igazságért buzgólkodsz, éppen úgy harcolnál a tévelygések mellett is, ha a kegyelem át nem hatott volna. 

Azért ne légy gőgös, még habár nagy jónak és a kegyelem bőséges gazdagságának birtokában vagy is, még azon esetben sem mondhatod magadénak bűneiden és nyomorodon kívül a legcsekélyebbet is. 

Ó, mily sajátságos önámítás, hogy te, ki mindent ajándékba kaptál, azt gondolod, hogy felfuvalkodhatsz, szegény koldus, aki Megváltód jóságából élsz, olyan vagy, akinek élete kialszik, ha Jézusból új életerőt nem kapsz – és mégis gőgös vagy! Ó, te balga szív!

„Ti vesszők, Hozzá vagytok kötve!
Mélyen Belé nőttetek?
Sebeibe vagytok temetve?
Benne boldogok lettetek?
Kössön Hozzá a hit s szeretet!
El ne vegye senki e kincset!”

És így üdvözülni fog az egész Izráel”

 (Róma 11,25)

Ahogyan egykor Mózes a Vörös tengernél az Úrnak éneket mondott, annak a hálaéneknek az alapja, hogy az egész Izráel megmenekült. A védő vízfalakról egyetlen habcsepp sem esett le mindaddig, míg Isten Izráele közül a legutolsó is a hullámokon túl száraz talajra nem lépett. Alighogy ez megtörtént, a habzó hullámok ismét visszatértek régi helyükre, de egy szempillantással sem hamarabb. „Irgalmasságodból hordoztad népedet, megszabadítottál.” Az idők végén, amikor az elválasztottak fogják énekelni Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét, akkor ez lesz Jézus legnagyobb diadala. „Akiket nekem adtál, én megőriztem és egy sem veszett el azok közül.”
A mennyben nincs üres hely.
„Isten trónja körül állnak,
Mind a megváltottak,
Hálát, magasztalást hoznak
Hogy kegyhez juthattak.”
Amennyit Isten elválasztott, amennyit Krisztus kibékített, amennyit a Szentlélek elhívott, amennyi az Úr Jézusban hívővé lett, azok mind szerencsésen át fognak jutni a nyomorúság tengerén. Még nem érte el mind a biztos kikötőt:
„Némely szív már odafenn,
Némely még utazik.”
A sereg elővédje már elérte a partot. Mi most megyünk át a mélységen, ma követjük vezérünket, nyomába lépve a tenger közepébe. De legyünk nyugodtak, az utóvég is mihamarabb oda jut, ahol most az elővéd van; nemsokára az elválasztottak közül az utolsó is átjut a mélységen, s akkor felzendül a messze hangzó győzelmi ének, amikor valamennyi biztonságban lesz. De mi lenne, ha csak egy is elveszne a kiválasztottak közül! Az a megváltottak énekében egy örökös rossz hang lenne, a paradicsom hárfája húrjainak el kellene pattanniuk, hogy soha többé hangot nem adhatnának!
„Hogyha minden össze is dől,
Bírom az Úr nagy kegyét,
Ki tartja ígéretét.”

A MEGVÁLTOTTAK ÉNEKE❣️

„💞És így üdvözülni fog az egész Izráel” (Róma 11,25)

Ahogyan egykor Mózes a Vörös tengernél az Úrnak éneket mondott, annak a hálaéneknek az alapja, hogy az egész Izráel megmenekült. 

A védő vízfalakról egyetlen habcsepp sem esett le mindaddig, míg Isten Izráele közül a legutolsó is a hullámokon túl száraz talajra nem lépett. 

Alighogy ez megtörtént, a habzó hullámok ismét visszatértek régi helyükre, de egy szempillantással sem hamarabb. „Irgalmasságodból hordoztad népedet, megszabadítottál.” 

Az idők végén, amikor az elválasztottak fogják énekelni Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét, akkor ez lesz Jézus legnagyobb diadala.

 „Akiket nekem adtál, én megőriztem és egy sem veszett el azok közül.” 

A mennyben nincs üres hely.

„Isten trónja körül állnak,
Mind a megváltottak,
Hálát, magasztalást hoznak
Hogy kegyhez juthattak.”

Amennyit Isten elválasztott, amennyit Krisztus kibékített, amennyit a Szentlélek elhívott, amennyi az Úr Jézusban hívővé lett, azok mind szerencsésen át fognak jutni a nyomorúság tengerén. 

Még nem érte el mind a biztos kikötőt:
„Némely szív már odafenn,
Némely még utazik.”

A sereg elővédje már elérte a partot. Mi most megyünk át a mélységen, ma követjük vezérünket, nyomába lépve a tenger közepébe. 

De legyünk nyugodtak, az utóvég is mihamarabb oda jut, ahol most az elővéd van; nemsokára az elválasztottak közül az utolsó is átjut a mélységen, s akkor felzendül a messze hangzó győzelmi ének, amikor valamennyi biztonságban lesz. 

De mi lenne, ha csak egy is elveszne a kiválasztottak közül! 

A megváltottak énekében egy örökös rossz hang lenne, a paradicsom hárfája húrjainak el kellene pattanniuk, hogy soha többé hangot nem adhatnának!

„Hogyha minden össze is dől,
Bírom az Úr nagy kegyét,
Ki tartja ígéretét.”