TÉRJETEK MEG❣️

„💞Mit ülünk itt, amíg meghalunk?” (2 Királyok 7,3)

Kedves olvasó, ennek a könyvecskének főképpen a hívők épülésére kellene szolgálni, de ha még nem vagy megtérve és megmentve, az én lelkem aggódik miattad és szeretnék neked valamit mondani, ami áldásul szolgálhat számodra.
Nyisd fel bibliádat, olvasd el a bélpoklosok történetét és elmélkedjél állapotuk felett, mert az teljesen hasonlít a tiédhez. Ha maradsz, ahol vagy, el kell veszned, de ha az Úr Jézushoz jössz, akkor is legfeljebb meghalhatsz.
Egy régi közmondás az mondja: „Aki nem mer, az nem nyer”. A te esetedben a kockázat sem valami nagy.
Ha dohos merengésben tespedsz, senki nem sajnálhat meg, ha romlásod bekövetkezik; de ha megmentetlenül kellene meghalnod, jóllehet kerested a kegyelmet – tegyük fel, hogy ez lehetséges volna – akkor a legáltalánosabb és legjogosultabb sajnálat tárgyává lennél.
Senki sem menekülhet meg, ha vonakodik Jézusra tekinteni. Tudod jól, hogy akik benne hittek, meg lettek mentve, miért ne volna az részedre is lehetséges?
A niniveiek ezt mondták: „Ki tudja?” Legyen legalább hasonló reményed és tedd próbára az Úr irgalmasságát.
Ó, de rettenetes a kárhozatba hullani!
Ha csak egy szál szalma létezne is, amibe kapaszkodhatnál, mégis utána kellene kezedet nyújtani, az önfenntartás ösztönétől kényszeríttetve.
Amit eddig neked mondtam, az mind a te kételyedre vonatkozott, most már bizonyságot teszek az Úr nevében: ha keresed Őt, megtalálhatod. Jézus senkit sem vet ki, aki hozzá jön. 

Nem kárhozol el, ha benne bízol, sőt ellenkezőleg, sokkal több kincset fogsz találni, mint amennyit a bélpoklosok a siriaiaktól elhagyott táborban találtak.
Bátorítson fel téged a Szentlélek az azonnal való jövetelre, nem fogsz hiába hinni. 

Ha pedig üdvöt nyertél, menj és hirdesd másoknak is az örömhírt.
Ne titkold el békédet, add tudtul üdvödet az égi Király házának és lépj közösségbe az övéivel. 

Mondd meg a város kapujában álló őröknek és a hivatalnokoknak észrevételeidet, add tudtul mindenkinek az örömhírt.
Tegyen boldoggá az Úr még ma, mielőtt a nap lenyugodna!

SZERES FELEBARÁTODAT❣️

,,💞Szeresd felebarátodat.” (Máté 5,43)

Szeresd felebarátodat. Az lehet gazdag, te pedig szegény vagy, fényes palotája mellett alacsony hajlékban élsz. Naponta látod pompáját, drága ruháját és ízletes lakomáit; Isten adta neki ezt az ajándékot, ne irigyeld jó állapotát és ne táplálj ellene gonosz gondolatokat.

Elégedj meg sorsoddal, ha nem sikerül jobbhoz jutnod, de ne nézd rossz érzéssel felebarátodat, ne kívánd, hogy hozzád hasonló legyen. Szeresd, akkor nem fogsz rá irigykedni.

Vagy fordítva, te vagy gazdag és melletted lakik egy szegény. Ne szégyelld őt felebarátodnak nevezni.
Tartsd szemed előtt, hogy köteles vagy őt szeretni. A világ azt mondja: alacsony rangú hozzád mérve.
Miben kevesebb nálad? Sokkal nagyobb a hasonlat, mint a rang és állás által való alárendeltség, mert „Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette, kik a földnek színén lakoznak és Ő nincs messze egyikünktől sem”.
Persze, ruhád jobb az övénél, de magad egy hajszállal sem vagy különb nála? 

Ő ember, te mivel vagy több annál?
Ne felejtsd el felebarátodat szeretni, még ha rongyokkal fedezi is magát, vagy nagy szegénységben sínylődik.

Hanem te ezt mondod: „Nem szerethetem felebarátomat, mert minden jóságomért hálátlansággal és megvetéssel fizet”. Úgy, akkor szereteted nagylelkűségének megnyilatkozására annál nagyobb alkalom van. Ugyebár, inkább lennél otthon ülő katona, mint olyan harcos, aki a szeretet nehéz harcát vívja? 

Aki mer, az nyer. Szereteted útja bár töretlen, mindaz által lépj rá vidáman és szeresd felebarátodat bensőleg és odaadóan minden jó és balsorsban.
Gyűjts eleven szenet a fejére, ha nincs esetleg mindaz megelégedésére, gondolj arra, hogy aki szeretetedet megveti, Megváltódat veti meg, aki őt még soha sem vetette meg. 

Tetted Jézus előtt éppen olyan kedves, mintha felebarátaid hálás elismeréssel fogadnák. 

Szeresd felebarátodat, mert azáltal Urad és Mestered lábnyomába lépsz. 

„A szeretet Istentől van. Valaki szereti atyjafiát, Istentől született és ismeri az Istent”.

KERESZTÉNY VIGYÁZZ❣️

„💞Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált.” (Róma 7,13)

A legcsekélyebb bűnös gondolattól is őrizkedj.
Megtérésünk idején a lelkiismeret oly gyöngéd, hogy a legkisebb bűntől is iszonnyal fordulunk el. 

De a zajos világ durva kezei alatt az új élet első gyümölcsének gyöngéd illata mihamar elenyészik. 

Az ifjú istenfélelem érzékeny plántája később burjánzó fűvé válik, mely mindenfelől enged, jobbra-balra hajlik és magán mindenféle sérelmet elvisel. Fájdalom, ez nagyon igaz. 

A keresztyén lassan-lassan úgy eltompulhat, hogy az a bűn, mely valamikor neki aggodalmat és rémületet okozott, többé a legkevésbé sem nyugtalanítja.

Az ember lassanként megbarátkozik a bűnnel.
Az ágyúdörgéstől megsüketült fül a hárfa szelíd hangját nem veszi többé észre.
Eleinte a kicsiny bűn is fájdalmat okoz, később azt mondjuk: „Ó, ez ugyebár csekélység?”

Azután jön egy nagyobb, azután ismét jön másik, míg végre oda jutunk, hogy a bűnt egyáltalán csak kis hibának tekintjük. Végül pedig jön ez a kárhozatos kijelentés:
„Mi nem estünk bele nyilvános bűnökbe”. Így gyengül el a bűn iránti iszony, fátyolt vetünk a bűnre és enyhe neveket adunk neki. Keresztyén, vigyázz, ne vedd könnyen a bűnt!

Vigyázz, mert végül romlásba visz! A bűn csekélység?
Nem halálos méreg az? Mit tudsz te annak öldöklő erejéről?
A bűn csekélység? Avagy nem rókafiak-e azok, melyek a szőlőhegyet pusztítják?
Nem építenek-e sziklát a tenger mélységéből a láthatatlan korallállatkák, melyeken nagy hajók törnek össze?
Kis csapások nem döntik-e le a legnagyobb tölgyeket? Nem koptatja-e el a folyton csepegő víz a legkeményebb követ is? A bűn csekély dolog?

A Megváltó fejét tövissel koronázta és oldalát átfúrta! Szenvedést, halálfélelmet, keserűséget és fájdalmat szerzett Neki. 

Ha az örökkévalóság mérlegében mérnétek meg a legkisebb bűnöket is, akkor futnátok tőle, mint a kígyótól és a gonosznak a legcsekélyebb látszatát is kerülnétek és utálnátok. 

Minden bűnt tekintsetek úgy, mint amik a Megváltót a keresztre szegezték, akkor ismeritek fel a bűn halálos voltát.

ÓVATOS LÉGY❣️

„💞Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.” (Zsoltárok 30,7)

Moáb nyugodtan hevert cserepében, mert soha sem öntetett ki egyik edényből a másikba.
Adj valamely embernek gazdagságot, hadd jöjjenek járművei mindig bőségesen megrakodva haza; hagyd a szelet és habokat úgy tombolni, mintha azok szolgái volnának, hogy hajóját a nagy világtenger feneketlen mélysége fölött tovavigye. Szántóföldje hadd hozzon dús termést, vetései szépen fejlődjenek a kedvező időjárás mellett; szakadatlanul vágyai szerint sikerüljön minden.

A nép előtt tekintélynek örvendjen, legyen virágzó egészsége, acélidegzettel és tündöklő szemekkel élje világát boldogan, legyen vidám és kedélyes, áradjon belőle a tréfa, folytonosan öröméneket énekeljen. Hagyd, hogy csillogjanak szemei újabb gyönyörök miatt, mindez nem hoz jót, mert a jóllét ezen állapotának természetes következménye minden embernél, legyen bár a legjobb keresztyén is, ki valaha lélegzett a földön, az elbizakodottság.

Sőt Dávid is azt mondta: „Soha meg nem változik az én állapotom,” már pedig mi sem vagyunk jobbak Dávidnál, sőt fél annyira sem. 

Kedves testvér, óvatos légy utad egyengetett helyein; hálát adhatsz Istennek, ha olyan helyre találsz;

 de akkor se légy kevésbé hálás, ha kemény és göröngyös úton kell haladnod. 

Ha Isten minket folyton a jólét bölcsőjében ringatna, ha mindig a szerencse ölében ülnénk, ha folyton a földi élvezetek térdein lennénk is ringatva, házunk alabástrom oszlopain sohasem látnánk foltot, egünket nem homályosítaná felhő, életünk borába soha nem vegyülne egy csepp üröm sem, akkor megkábulnánk a jóllét teljességétől és elhitetnénk magunkat azt gondolva, milyen jól „állunk!”

Igaz, valóban állnánk, de ingatag, keskeny és veszélyes hegyormon, minden pillanatban a legnagyobb veszélyben forognánk, mint az árbocfa tetején a hajóskosárban ülő ember.
Azért hálával tartozunk Istennek a megpróbáltatásokért és köszönettel fogadjuk a szerencse változatosságát, magasztaljuk nevét a vagyon és földi javak elvesztése esetén is, mivelhogy tapasztaljuk, ha így nem fenyítene Isten bennünket, könnyen biztonságba helyezkednénk és közönyösek lennénk. 

E változatlan földön a boldogság kemény tűzpróba.

A LEGSZERETETREMÉLTÓBB LÉNY❣️

„💞Ő mindenestől fogva kívánatos… ez az én barátom”(Énekek éneke 5,16)

Az Úr Jézus kimondhatatlan szeretetreméltósága és szépsége mindenkit meggyőz. 

Ami nem annyira csodálkozásra, mint inkább szeretetre irányul. Ő több mint szép és fenséges. 

Ő kedves, kívánatos. Ó igen, az Isten népe a legteljesebben igazolhatja e drága igék használatának helyességét, mivel ez a nép Jézus legforróbb szeretetének tárgya, annak a szeretetnek, amely az Ő benső lényének nagyságán és elbűvölő tökéletességén alapszik. 

Jézus tanítványa, nézz Urad ajkára és mondd: „Nem kedves az Ő ajka?”

„Nem gerjed a mi szívünk, ha velünk beszél az úton?”. Immánuelem imádói, tekintsetek az Ő fejére, amely a legfinomabb arany s mondjátok, nem becsesek e nektek az Ő gondolatai? 

Nem olvad át tiszteletetek szeretetbeli boldogságba, ha alázatban leborultok alakja előtt, kinek alakja olyan, mint a Libánon és mint a kiválogatott cédrus?

Nem bűvöl-e testének minden tagja és nem illatozik-e egész lénye nemes kenetének jó illatától? Hiányzik-e fenséges testének valamelyik tagjáról a szépség?
Létezne olyan része szent Személyének, amely mágnesként ne hatna ránk? Van-e egyetlen mozzanata, melynek kelleme ne fűzné szorosabban szívünket hozzá?

Szeretetünk nem csak szerető szívére nyom pecsétet, hanem mindenható karjára is. 

Nincs Benne olyan rész, amely minket iránta való szeretettel be ne töltene.
Buzgó szerelmünk kedves kenetével egész alakját megkenjük. Egész életét szeretnénk magunkban kifejezni, egész lelkét kívánnánk lelkünkben kiábrázolni.

Minden más lényben találunk valami hibát; Ő egészen tökéletes, benne minden teljesen megvan.
A legkiválóbb szentek ruháján is van szenny és homlokán ránc, de Ő merő kedvesség, csupa kedvesség!
A földi teremtmények valamennyi napjának megvan a maga foltja; e szép világnak is vannak pusztái és vadonjai.

A legszeretetreméltóbb lényt szerethetjük igazán, de íme, Jézus Krisztus tiszta arany, homály nélküli világosság, árny nélküli fény, felhő nélkül való dicsőség, „mindenestől fogva kívánatos: ez az én barátom”. 

„Ó, hogy szeresselek, hőn és igazán!”

NYOMORUSÁGOK KEMENCÉJE❣️

,,💞Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (Apostolok cselekedetei 14,22)

Isten gyermekeinek sok nehézséggel kell megküzdeni. Amikor Isten az övéit kiválasztotta, nem az volt a szándéka, hogy azok soha se legyenek nyomorúságokkal meglátogatva.
A nyomorúság kemencéjében választattak el, s ez az elválasztás nem azért történt, hogy földi örömöt és békességet nyerjenek.
A halálos ágytól és a halandó test szenvedéseitől való megszabadulásra vonatkozólag nem nyertek ígéretet, de mikor az Úr kiváltságaikról szóló levelüket megírta, egyben azt is elrendelte, hogy az okvetlen bekövetkező áldások mellől a fenyítékeknek sem szabad hiányozni.

A megpróbáltatások örökségünkhöz tartoznak. Isten szent elhatározásában nekünk szánta ezt és Krisztus az Ő utolsó akaratában megerősíti azt. Amilyen bizonyos, hogy a csillagokat kezei alkották és pályájukat Ő megszabta, épp olyan bizonyos, hogy próbáltatásaink Tőle jönnek.

Azok idejét, helyét, nagyságát és az azok által ránk gyakorolt hatást megállapította.

Értelmes emberek soha nem gondolnak arra, hogy a nyomorúság el fogja őket kerülni. 

Ha azt tennék mégis, tévednek, mert elődeik közül egy sem lett megkímélve attól. 

Gondoljatok Jób türelmére, emlékezzetek Ábrahámra, aki megpróbáltatott és a sok nyomorúság között nyilvánult hite folytán „a hívők atyjává”. 

Figyeljétek meg az ősatyák, próféták, apostolok és vértanúk életét: azt fedezitek fel, hogy a kegyelem edényei közül egy sem lett megkímélve a nyomorúságok kemencéjében való megtisztítástól.
Régtől fogva elrendeltetett, hogy a nyomor keresztje ott álljon a kegyelem edényein, mint királyi címer, amely őket, mint a király dicsőségének edényeit ékesítse. 

Jól lehet az Isten gyermekeinek útja a nyomorúság, mindannak dacára vigasztalja őket az a tudat, hogy Mesterük megelőzte őket ezen az úton.

Jelenléte és irgalmassága felüdíti, kegyelme hordozza, példája pedig tanítja őket tűrni.
Ha pedig megnyerik örökség gyanánt azt az „országot”, akkor többet kapnak, mint csupán kárpótlást azon „nyomorúságok” helyett, amelyeken át kellett menniük, hogy dicsőségbe juthassanak.

„A mennyország örömébe,
Nyomor útján juthatunk be.”

HIGGYETEK ISTENBEN❣️

„💞Higgyetek Istenben!” (Márk 11,22)

A hit az a láb, mellyel a lélek a parancsolatok útján lépdel. A szeretet élénkebb járásra ösztönözhet, azonban a hit az, amely a lelket hordozza.

A hit az az olaj, amely által a szent áhítatosság és komoly jámborság kerekei könnyebben forognak.
A kocsi kerekei hit nélkül kiesnek és mi csak nagy nehezen vonszolódunk tovább. 

Hit által mindent tehetek, de hit nélkül nincs kedvem, sem erőm az Úr szolgálatában valamit végezni. 

Ha azt az embert keresed, aki a legjobban szolgál az Istennek, akkor azt az embert kutasd fel, akinek a legtöbb hite van. Kevés hit is üdvözítheti az embert, de a kicsiny nem képes Isten ügyében nagy dolgokra.

Kishitű nem lett volna képes „Apolliont” legyőzni, azt csak Keresztyén tehette. 

Kishitű nem ölhette meg „Kétségbeesés óriást”, „Bátorszívű” karjára volt szükség e szörnyeteg legyőzéséhez. 

A kicsiny hit is eljut a mennybe, minden kétség nélkül, de gyakran dióhéjban kell menekülnie, és majdnem minden ékességét elveszíti.

Kishitű mester szól: „Ez göröngyös út, tele van szúrós tövissel és veszéllyel, félek rátenni lábaimat”. 

Az erős hitű hős azonban megemlékezik az ígéretről: „Vas és érc a te sarúid, erős és hatalmas leszel, míg élsz”, - és bátorságot vesz.

A kicsiny hit kételkedve áll és szaporítja könnyeivel a víz áradatát, az erős hit pedig énekel:

 „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, az ár nem borít el téged” és azonnal átlépked a mélység habjain. Akarsz vidám és boldog lenni?

Vágysz örvendezni jámborságod felett? Ha szeretettel és élvezettel teljes isteni félelmet óhajtasz, nem pedig olyat, amely a bánat komor szürkeségében vész el, akkor „legyen bizodalmad Istenben”.

Ha szereted a homályt és tetszik neked a nyomor és a sínylődés, elégedj meg kevés hittel. 

Ha pedig a napfényt kedveled és örömmel hangoztatod a boldogság énekét, ápold szorgalmasan legjobb és legszükségesebb adományt:
„az erős hitet”.

„A hit mindenható,
Ereje nagy, végtelen,
Istent dicséri szüntelen.”