NÖVEKEDNI KRISZTUSBAN❣️

„💞Mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus 4,15)

Némely keresztyén fejletlen és törpe marad a lelki dolgokban, úgy hogy évről-évre ugyanazt az állapotot lehet rajta észlelni.
Ők abban maradnak, de mégsem „növekednek Abban, aki a fej”.
De hát „fű” maradjunk, holott „fejet” is hozhatunk és talán érett „gabonát” is „a főben”?
Vagy ne feszegessük tovább a dolgot.

Elég, hogy Krisztusban hittünk és azt mondjuk:

 „El vagyok rejtve” s ne kívánjunk többet tudni saját tapasztalatunk alapján a Benne található bőségről?
Semmi esetre sem, hanem mint okos kereskedők iparkodjunk meggazdagodni a mennyei piacon Jézus Krisztus ismeretével.

Az egész helyes és jó dolog, ha az ember mások szőlőjét őrizi, csakhogy amellett nem szabad elhanyagolni saját lelki növekedésünket és érettségünk előmozdítását sem.
Miért legyen hát szívünkben sivár tél?
Vetési időnek lenni kell, ez eddig jól van, de, bár jönne a tavasz, sőt még több, egy termékeny nyár, mely gazdag és korai aratást ígér!

Ha a kegyelem terén akarunk megérni, úgy Jézushoz kell jönnünk és az Ő jelenlétében kell megérlelődnünk nyájas mosolyának napfénye mellett.
A Vele való kedves közösséget ápolnunk kell.

Arcának távolról való megtekintésével fel kell hagynunk és közel kell lépni Hozzá, mint János.
Simuljunk fejünkkel mellére, majd akkor tapasztalni fogjuk, hogy növekedünk a szentségben, a szeretetben, hitben, reménységben és minden drága ajándékokban.

Miképpen a nap először csak a magas hegyek csúcsain tűnik fel és megaranyozva azokat sugaraival, hasonlíthatatlan látványt szerez a vándornak: azonképpen gyönyörűséges tapasztalat az e világon, ha valamely szent fejét a lélek világosságának tüzes hevétől megdicsőülve lehet látni.

Ki lelki alakra Pálhoz hasonló, minden társain felülemelkedve, mígnem, mint egy hatalmas, hóborította alpesi óriás az igazság napjának sugarait sugározza vissza hittársai előtt és fényének csillogását magasan ragyogtatja, hogy mindenek lássák és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

VÁLASZTOTT VAGY KRISZTUSBAN❣️

„💞Mint a Krisztusban kisdedeknek.” (1 Korintus 3,1)

,,💞..örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.,,

Jeremiás 31:3 

Búsulsz, kedves hívő lélek, hogy gyenge vagy az isteni életben? Hogy hited oly kicsiny és szereteted oly lehangolt? Légy vidám, mert sok okod van, hogy hálás légy.
Gondold meg, hogy több dologban tökéletesen egyenrangú vagy a felnövekedett és érett keresztyénnel.
Te éppen úgy véren vásároltattál, mint az. Éppen úgy Isten kedves gyermeke vagy, mint minden más hívő.
Egy csecsemő éppen úgy valóságos gyermeke az ő szüleinek, mint egy felnőtt ember.
Te éppen oly teljesen megigazíttattál, mert megigazulásod nem fokozat szerint megy, mert kicsiny hited téged teljességgel megtisztított. 

Éppen olyan jogod van a testamentum dicső javaihoz, mint a legelőhaladottabb keresztyénnek, mert a szövetséges kegyelemhez való jogod nem fejlődésedtől függ, hanem a szövetségtől és a testamentumtól és nem az Úr Jézusban vetett hited az irányadó, hanem csak az Őhozzá való tulajdonjogod záloga.
Éppen oly gazdag vagy, mint a leggazdagabb, ha nem is élvezetben, de valósággal birtoklod.

 
A legkisebb csillag is, mely fent sugárzik, az égen áll.
A fény leggyöngébb sugara is rokon a nagy nappali csillagzattal.
A dicsőség családkönyvébe a nagyok és a kicsinyek egy és ugyanazon tollal lettek bejegyezve. Atyád szíve ép annyira becsül téged, mint a család legidősebb tagját. 

Az Úr Jézus teljes szeretettel és gyöngédséggel viseltetik irántad.

 
Olyan vagy, mint a füstölgő gyertyabél. Egy gyöngédtelen szív kíméletlenül azt kívánná: 

„Oltsátok el ezt a füstölgő gyertyabelet, mert csak kellemetlen bűzzel tölti meg a levegőt!” 

De ő a füstölgő gyertyabelet nem oltja el.

 
Olyan vagy, mint a megtört nádszál, s egy durvább kéz, mint a milyen a nagy hárfajátszóé volt, letörne és elvetne téged. De Ő a megtöredezett nádszálat nem töri össze.

 
Ahelyett, hogy szomorkodnál helyzeteden és lehangolt lennél, örvendezned kellene Jézus Krisztusban, a te Üdvözítődben.
Legcsekélyebb vagyok Izráelben? 

Mégis választott vagyok a Krisztusban, hogy a menny térségein trónoljak.

Szegény vagyok a hitben? Mégis minden örökséggel bírok a Jézusban. 

A semminél is kevesebb vagyok, mindamellett dicsekedhetem. 

A jónak csak gyökere van bennem, mégis örülök az Úrban és dicsekedem az én üdvösségemnek Istenében.

AZ IMA LÉLEKEMELŐ ÖSVÉNYE❣️

,,💞A te nyomdokaidon kövérség fakad.”(Zsoltárok 65,12)

Az „Úrnak ösvényei”, melyekből „kövérség fakad”, számosak, de egy egészen különös ösvény az ima ösvénye. 

Egy hívő keresztyén sem kénytelen azt kiáltani - aki gyakran időzik imakamrájában:

 „Miért vagyok ilyen sovány? Miért vagyok ilyen sovány? Jaj nekem!”
Azok a lelkek kénytelenek éhséget szenvedni, akik távol tartják magukat a kegyelem trónjától. 

Ezek olyanokká lesznek, mint az felperzselt mező az aszály idején.

Az Istennel való kitartó küzdés az imában erősíti a hívőt, igen, az boldogítja őt. 

A menny kapujához legközelebb eső hely az égi kegyelem trónja. 

Ha sokat vagy a magányban, úgy sok belső bizonyossághoz jutsz. 

Ha ritkán vagy Jézusoddal egyedül, úgy gyenge lábon áll keresztyénséged.

Sokféle kétely és félelem szennyezi azt és nem ragyoghat az Úrnak örömében. 

De az ima lélekemelő ösvénye a leggyengébb szenteket is előrehaladásra hívogatja, mivel nem kívántatnak kiváló képességek.

Neked, mint előrehaladottabb keresztyénnek nem ajánltatik a jövetel, mivel a meghívás nyíltan neked szól, mihelyt magad szívből Jézusénak vallod. 

Ügyelj arra, kedves keresztyén, hogy gyakran járj a csendes önerősödés és magányos ima ösvényén. 

Hullj gyakran térdeidre, mert azáltal Illés esőt kapott Izrael kiaszott mezőségeire.

Az Úrnak még egy másik ösvényén is kövérség fakad azoknak, akik azon járnak. 

Ez az Úrral való közösségben elrejtett élet. Óh, milyen gyönyörűséget nyújt Jézus társasága! 

E földön nincsenek szavak, melyekkel ecsetelni lehetne azon lélek szent nyugalmát, ki Jézus keblén nyugszik.

Kevés keresztyén tudja, hogy mi az. Mélyedésben élnek és csak ritkán hágnak fel a Nébó magaslatára.
A külső tornácban laknak és nem mennek be a szenthelybe, a papi hivatal felséges kiváltságait sem sajátítják el.

Távolról nézik az áldozatot, de nem ülnek le a papokkal a szentek lakomájához és nem örülnek az égőáldozat kövérségének. De te, kedves lélek, ülj le Jézus árnyékába. 

Gyere fel e pálmához és fogd meg annak ágait.

Olyan barátod legyen neked, mint az almafa a vad fák között, azután megelégedhetsz kövérséggel.
Óh, Úr Jézus, látogass meg minket üdvöddel!

NEM ILLET VESZEDELEM❣️

„💞És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt.” (1 Sámuel 27,1)

Az a gondolat, melyet akkor Dávid szívében forgatott, helytelen gondolat volt, mert bizonyára nem volt oka azt hinni, hogy Ő, kit Isten Sámuel által felkenetett, hiába lett felkent. 

Egyetlenegy alkalommal sem hagyta el Isten az Ő szolgáját.
Gyakran jutott veszélyes helyzetbe, de egyetlen eset sem fordult elő, amikor Isten csodás vezérlete kegyelmesen ki nem szabadította volna. 

Azon próbáltatások és szenvedések, melyeknek ki volt téve, sokfélék voltak; nem egyforma módon, hanem a legkülönfélébb alakban jöttek.
Mindazáltal Az, aki azokat rá bocsátotta, minden egyes esetben gondoskodott különös menekülő útról is.

Dávid egyszer sem mutathatott ujjával naplójának valamely lapjára:

 „Ekkor e napon el akart engem hagyni az Úr”, mert elmúlt életének lefolyása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. 

Sőt inkább azokból, amit Isten már érte cselekedett, levonhatta azt, hogy Isten továbbra is megvédi őt. Részünkről talán jogos volna az, ha Isten segítségében és támogatásában kételkednénk?
Óh, az annyit jelentene, mint kételyt és bizalmatlanságot tanúsítani minden alap nélkül. 

Volt-e csak árnyéka is valaha az arra vezető oknak, hogy Atyánk jóságában kételkedhettünk volna? 

Nem volt-e csodálatosan nagy az Ő szeretete és nyájassága? 

Elmulasztotta-e csak egyszer is bizalmunkat igazolni? Óh, nem! 

Istenünk még soha se hagyott el minket egy szempillantásig sem. 

Homályos éjjeleket éltünk át, de a szeretet csillaga gyöngülés nélkül világított a sötétségen keresztül.
Nehéz küzdelemben voltunk, de oltalmának pajzsát mozdulatlanul tartotta fejünk fölött.
Sok nyomurúságon mentünk keresztül, de az soha se szolgált hátrányunkra, hanem mindenkor áldást hozott.
S a végeredmény, melyet elmúlt életünkből levonhatunk, az, hogy aki hat esetben velünk volt a nyomorban, a hetedik esetben sem fog elhagyni.

„Hat esetben megszabadít téged a nyomorúságból és a hetedik esetben sem illet a veszedelem.”
Jób 5:19

Mindaz, amit hű Istenünktől tapasztaltunk, azt bizonyítja, hogy mindvégig meg fog őrizni bennünket.

ÉN VAGYOK az ÉLŐ KENYÉR❣️

„💞Mondta nekik Jézus: Gyertek, ebédeljetek.”(János 21,12)

A hívő ezekkel a szavakkal lesz meghívva Jézus szentséges közelébe: „Gyertek, ebédeljetek”, ami annyit tesz, mint asztalához ülni, ebédjében osztozkodni.
Némelykor annyit jelent ez, mint mellé ülni és fejünket a Megváltó mellére hajtani. 

Meghívattunk borospincéjébe és ünnepi termébe, hol a kiengesztelő szeretet zászlaja leng fölöttünk.

„Gyertek, ebédeljetek.” Ezek a szavak egy pillantást engednek vetni Jézussal való egyesülésünkre, mert Ő maga az az egyetlen eledel, melyet élvezhetünk, ha Jézussal ebédelünk. Óh, mily boldog egyesülés!

Oly mélység rejlik abban, hogy így Jézussal ehetünk, amit az ész nem képes megérteni. 

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem marad és én is abban.”
Ez egyúttal meghívás, a szentek közösségének élvezésére is. 

A keresztyének különböző véleménnyel lehetnek sok pontra nézve, de szellemi éhsége mindegyiknek ugyanaz.

S ha nem is tudunk mindnyájan egyenlően érezni, mégis élvezhetjük ugyanazt az életkenyeret, mely a mennyből jön. Jézus közösségének asztalánál egy poharunk és egy kenyerünk van. 

Ha a szeretet pohara körüljár, átkaroljuk egymást mindnyájan szívbeli szeretettel és imádkozunk azért a szeretetért.

Gyertek közelebb Jézushoz, úgy minél tovább, annál bensőbben egybekötve fogjátok magatokat érezni mindazokkal, kik ugyanazt a mannát élvezik, mint mi. Ugyanúgy látjuk itt az erő forrását is.

Krisztusra nézni annyit tesz, mint élni, de a szolgálatához való erőt akkor nyerjük, ha „eljövünk és ebédelünk” Vele.
Sokféle szükségtelen gyengeségben szenvedünk, mivel Mesterünk e felszólítását elhanyagoljuk.

Egyikünk sem kénytelen sovány ellátásra szorítkozni. 

Ellenkezőleg, az evangélium velejétől és kövérségétől kell fejlődnünk, hogy azok által erőt nyerve, az Úr szolgálatához való képességek mindegyike a legmagasabb fokig kifejlődjön bennünk.

Ha tehát Krisztus közellétét és a Vele való egyesülést akarjátok teljesen élvezni, ha az Övéit akarjátok szeretni és az Úr Jézustól nyerni erőt, „gyertek, ebédeljetek” Vele hit által.

ELJÖN AZ Ő TEMPLOMÁBA AZ ÚR❣️

,,💞De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját?” (Malakiás 3,2)

Első eljövetele minden külső pompa és hatalom megnyilvánulása nélkül történt a valóságban, mégis kevesen állhattak ellene tanúskodása hatalmának.
Heródes az egész Jeruzsálemmel egybe megrémült és csodálatos születésének hírére mindnyájan megdöbbentek.
Éppen azok, kik azt vélték, hogy várták Őt, bebizonyították, hogy nagyon csalódtak vallomásukban, mert mikor tényleg eljött, megvetették.
Földi élete szórólapát volt, mely megtisztította az Istent vallók nagy halmazát és csak kevesen állták ki a próbát.
De milyen lesz az Ő második eljövetele? Melyik bűnös hordozhatja el annak gondolatát?
„Szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent.”
Mikor megalázkodásában, csak annyit mondott a katonáknak és szolgáknak: 

„Én, vagyok az” hanyatt estek a földre.
Mennyire meg fognak hát rémülni ellenségei, ha még tökéletesebben kinyilvánítja magát, 

mint Az, „aki jelen van”.
Halála megrázta a földet és éjbe borította az eget, mennyivel borzasztóbb lesz annak a napnak a fényessége, melyen, mint élő Üdvözítő maga elé gyűjti az élőket és a holtakat?
Óh, bárcsak a halál borzalma arra indítaná az embereket, hogy elhagyják bűneiket és csókolgatnák a Fiút, hogy meg ne haragudjon!
Ő jóllehet Bárány, de egyúttal Júda törzsének Oroszlánja is, ki zsákmányát darabokra szaggatja.
S habár a megrepedt nádszálat nem töri el, mindazáltal ellenségeit megrontja vasvesszővel, és mint a cserépedényt összetöri őket.
Ellenségei közül egy sem állhat meg haragjának szélvésze előtt és meg nem menekülhet bosszújának mindent elsöprő áramlata elől, hanem csak egyedül véren vásárolt szeretett gyermekei nézhetnek boldog várakozással eljövetele elé, remélve, hogy félelem nélkül állnak meg Előtte: megolvasztja és megtisztítja azokat, akik hisznek, s miután őket megtisztította, tiszta aranyként jönnek elő.
Próbáljuk meg ma magunkat és erősítsük meg a mi hivatásunkat és választásunkat.

Óh, Uram, adj nékünk kegyelmet, szabadíts meg minden képmutatástól, hogy őszintéknek találtassunk Előtted a Te megjelenésed napján!

KÁRNAK ÍTÉLVE❣️

,,💞Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.” (Filippi 3,8)

Jézus Krisztus szellemi ismerete személyes ismeret.
Az Úr Jézust nem ismerhetem valaki más által, ki Őt ismeri. 

Nem, nekem kell Vele megismerkednem: színről-színre és személyesen kell megismernem. 

Ez az ismeret tudatos legyen: nem úgy kell megismernem, ahogy az álmodozó álmában látja Őt, hanem az ige kinyilatkoztatása szerint. 

Mindkét természetét ismernem kell, úgy az emberi, mint az isteni természetet. 

Ismernem kell hivatalait, sajátságait, működését, gyalázatát és dicsőségét.

Elmélkednem és tudakoznom kell felőle, hogy „megtudhassam minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. 

És megismerhessem a Krisztusnak minden ismeretet feljebb való szeretetét.” 

Krisztusnak ismerete szeretetre buzdító legyen. Ha Krisztust általában megismerem, akkor meg kell szeretnem Őt. Az Ő lényének porszemnyi szívismerete többet ér fejbölcselettel telt hajórakományoknál. Az Ő személye felőli tudásunk, olyan ismeret, mely minden vágyunkat kielégíti.

Ha Megváltómat ismerem, színig megtelik érzületem.
Érzem, hogy Benne birtoklom azt, ami után lelkem eped. Ő „az Istennek ama kenyere, mely a mennyországból jött alá és életet ad e világnak. 

Ő az életnek kenyere, aki Hozzá jön, nem éhezik meg”. Egyúttal ez buzdító ismeret. 

Minél jobban ismerem Barátomat, annál többet szeretnék felőle tudni.
Minél feljebb hágok, annál inkább vágyódik tekintetem a csúcs után, mely fejem felett a felhőkbe nyúlik, és annál hatalmasabban igyekeznek lépteim fel a magasba.
Minél többet kapok, annál többet szeretnék birtokolni. 

Mint a fösvényt az ő kincse, engem is folyton nagyobb vágy fog el Aranyom után.

Jézus Krisztus ilyen ismerete mindenekfelett boldogító ismeret. 

Valóban olyan emelő, hogy sokszor messze felülemel minden nyomorúságon, kételyen és szenvedésen, mert az örökké élő Megváltó halhatatlanságával karol át engem és körülövez az örökkévaló öröm aranyövével. Jöjj kedves lélek, ülj Jézus lábaihoz, tanulj ma Tőle.