ÉLI, ÉLI, LAMA SABAKTANI - „ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?”❣️

„💞Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lukács 23,31)

Bár sokféle alkalmazás merül fel e kérdés körül, mégis legközelebb az a gondolat férkőzik hozzánk, hogy Megváltónk ezzel azt akarta mondani:
„Ha nekem, ki ártatlan vagyok, oly sokat kell szenvednem a bűnösökért, mi lesz akkor, ha a bűnös maga – a száraz fa – esik az élő Istennek kezébe?” 

Mikor Isten az Ő Fiát engesztelésül adta a bűnösökért, akkor nem kímélte Őt; mennyivel inkább nem fogja kímélni, a meg nem térteket és újonnan meg nem születetteket, ha azokat Krisztus nélkül találja. Lásd, bűnös, az Úr Jézust elvitték ellenségei, azonképpen elvisznek téged is gonosz ellenségeid arra a helyre, mely számodra lett készítve. 

Jézust elhagyta Isten, s ha Ő, aki csak értünk lett bűnössé, el lett hagyva, te nem sokkal inkább?

Milyen rettentő kiáltás ez: „Éli, Éli, Lama Sabaktani!” De milyen szívszorító lesz majd a te kiáltásod, mikor te fogsz felkiáltani: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Mire ez lesz a felelet: „Mivel hívlak titeket és nem akarjátok, kiterjesztem az én kezeimet és senki nem gondol majd rá, hanem elfordítjátok arcotokat minden tanácsom elől és az én dorgálásomra nem figyeltek; én is a ti nyomorúságaitokon nevetek; megcsúfollak, mikor eljön az, amitől féltek”.

Ha Isten saját Fiát nem kímélte, titeket még kevésbé fog kímélni! Milyen égető ostorcsapásokat fogtok érezni, ha majd a lelkiismeret mardosása fog rettegtetni benneteket! 

Gazdagok, vidámak és önigazultak, ki vágyna veletek hasonló helyzetben lenni, ha majd Isten ezt fogja mondani: „Kelj fel, fegyver, azon férfi ellen, ki engem megvetett, vágjad, hadd érezze annak kínját örökké!”

Jézus megkötöztetett, bűnös, milyen szégyenre számíthatsz te? 

Azokat a fájdalmakat, melyek az értünk megáldoztatott Jézus fejére szálltak, nem vagyok képes szóval kimondani, azért a te lelkedre zúduló nyomorúságnak folyama és tengere még inkább megmondhatatlan, ha jelenlegi állapotodban halsz meg. 

Jézus Krisztus lelki gyötrelmeire, sebeire és vérére kérlek téged, ne vond fejedre a következő haragot!
Bízz Isten Fiában, akkor nem fogsz elkárhozni!

LEGMEGVETETETTEBB❣️

„💞Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják.” (Zsoltárok 22,8)

Urunk szenvedésében nagy része volt a csúfolódásnak és gúnynak. Júdás meggyalázta a kertben, a főpapok és az írástudók kinevették és megcsúfolták; Heródes megvetette, a katonák és a szolgák szidalmazták és felháborító módon kegyetlenkedtek Vele.
Pilátus és katonái mulattak királyságán és a kereszten minden oldalról a legborzasztóbb tréfák és a legcsúnyább gyalázó beszédek megmérgezett nyilai vették Őt körül.
A gúnyolást és csúfolást mindig nehéz elviselni, de ha nagy bajokban vagyunk, még irgalmatlanabbul és kegyetlenebbül hat egész szívünk fenekéig.
Gondoljatok a megfeszíttetett Megváltóra a rettenetes halálgyötrelmektől és testi fájdalmaktól megkínzottra, azután gondoljatok arra a szívtelen tömegre; fejüket hajtogatták és piszkos gúnyjaikkal kínoztak egy szegény, szenvedő áldozatot!
Mindenesetre a Megfeszítettben több valaminek kellett lenni, mint ők szemeikkel láthatták, mert különben az a nagy és eszeveszett tömeg nem tisztelte volna meg Őt oly egyhangúan megvetésével. Nem erős bizonysága e ez a gonosz világ önkárhoztatásának, hogy látszólag legnagyobb diadalának pillanatában sem tudta mással gyalázni a mindent legyőző Jóságot, ki a kereszten trónolt, mint feláldozó szeretete hűségének bebizonyításával?
Ó Jézus, Te „legmegvetettebb és legutálatosabb”, oly megutált, hogy ember előled elrejti arcát, hogyan vagy képes az emberekért meghalni, kik olyan kegyetlenül bánnak el Veled?
Ó, ez rendkívüli, isteni szeretet, mindenek feletti szeretet!
Mi is megutáltunk Téged tudatlanságunk idején és újjászületésünk óta is újból megengedtük, hogy a világ, - a te ellenséged – szívünkben felülkerekedjen – és Te mégis vérzel, hogy sebeinket begyógyítsd és meghalsz, hogy nekünk életet adj!
Ah, bárcsak számodra minden ember szívében készíthetnénk egy fenséges és magasztos trónt!
Mi óhajtanánk dicsőségedet országokon és tengereken át hirdetni mindaddig, míg végre oly egy akarattal imádnának az emberek, mint amilyen egyhangúan megvetettek egykor!
„Ó Istennek szent Fia gúnyt és gyalázatot
Szenvedtél megvetést, szégyent s minden csúfságot!”

Ő A LEGNAGYOBB GAZDAGSÁGUNK❣️

„💞Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.” (Énekek Éneke 1,13)

A mirha drágasága, jó illata, kedvessége, gyógyereje, tisztító és romlástól óvó hatása és az áldozatnál való alkalmazása miatt nagyon szép képlet gyanánt érvényesülhet az Úr Jézusra vonatkozólag. 

De miért hasonlítjuk „egy köteg mirhához”? Először is azért, hogy azzal a teljesség legyen ábrázolva. 

Ő nem valami kevés, hanem egészen telt doboz. Nem csak egy levelecske vagy virág, hanem egész csokor. Krisztusban teljes elégség van szükségeink fedezésére.
Azért nem vonakodom, hanem elfogadom Tőle, amire szükségem van. 

Barátunk „egy köteg”–hez hasonlít sokfélesége miatt, mert a Krisztusban nem csak egy szükséges dolog van, hanem „Ő benne lakozik az Istenségnek minden teljessége valóságosan”.
Amit csak kívánhatunk, Nála megvan. Vedd Jézust az Ő különböző tulajdonságai szerint, s megnyílik előtted lényének csodálatos gazdagsága: Ő próféta, pap, király, vőlegény, barát, pásztor.
Figyeld meg életét, halálát, feltámadását, mennybemenetelét, második eljövetelét. 

Nézd meg Őt erényeiben: szelídségében, önmegtagadásában, állhatatosságában, szeretetében, hűségében, igazságában, jogosságában. Ő mindig és mindenütt kincsek halmaza. 

Ő egy „köteg mirha”, megőrzésre méltó. Itt nem egyes, földre hullott, megtaposott levelek vannak, hanem összekötött mirha, melyet dobozban őriznek. Őt legnagyobb gazdagságunknak kell tekintenünk.
Szavát, akaratát nagyra kell becsülnünk. Rá vonatkozó gondolatainkat és Tőle nyert akaratunkat zár és lakat alatt kell tartanunk, nehogy az ördög eljőve, megraboljon bennünket.

Az Úr Jézus „egy köteg mirha” az Ő feltűnő kiválósága folytán is.
A hasonlat magába foglalja egy különös és kiszemelt kegyelem feltételezését. 

A világ fundamentumának lefektetése előtt el lett különítve Ő az övéi számára.
Jó illatát azok részére tartotta fent, akik képesek a Vele való legbensőbb társaságra. 

Boldog nép az, melyet az Úr bevont kegyelmi titkaiba, és amelynek adta és szentelte magát mindenekelőtt. 

Óh, milyen túláradóan boldog és szerencsés, aki mondhatja: „Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.” (Énekek Éneke 1,13)

AZ Ő SZERETETE HATALMAS ÁRJA❣️

„💞Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.” (Zsoltárok 22,15)

A mi dicsőséges Urunk az Ő lelkének rettenetes gondoskodása és felolvadása miatt szenvedett.
Akinek öröm van szívében, az ki tud tartani szenvedéseiben, de ha a bátorság elszáll, ki bírja azt elviselni?
A lélek nagy levertsége legnehezebb a szenvedések között, minden más semmi ahhoz képest. 

Méltán kiáltott a szenvedő Megváltó az Ő Istenéhez:

 „Ne távozz messze tőlem, mert a nyomorúság közel van és senki sincs, ki nekem segítene.” 

Sokkal nagyobb szüksége van az embernek Istenre akkor, ha szíve olvadozik testében a csüggedéstől, mint bármely más időben.

Kedves testvér, gyere most velem a kereszthez és imádd alázatosan a dicsőség királyát, ki mélyebben merült bele a lelki nyomorba és a belső gyötrelmekbe, mint bárki közülünk.

Figyeld meg, hogy Ő milyen alkalmas arra, hogy hű főpap legyen, ki részvéttel tud lenni gyengeségeinkben. Mindenekelőtt mindazok közöttünk, kiknek szomorúsága az Atya szeretete megvonásának érzésén alapszik, lépjenek bizalmas és benső közösségbe az Úr Jézussal.

Ne adjatok helyet a kételkedésnek, mert Mesterünk részünkre minden homályon áthaladt már előttünk.
Jóllehet lelkünket néha türelmetlenség és félelem kínozza, és majdnem elalél az Úr ábrázata fényének látása után való vágyódástól, de felüdülünk attól a kedves bizonyosságtól, hogy a mi nagy Főpapunk részvéttel van irántunk. Nyomorúságunk cseppjének el kell tűnni az Ő szenvedéseinek tengere elől.

Épp ezért mennyivel magasabb fokra kellene emelkednie szeretetünknek!
Törj elő, Jézus erős és mély szeretete, mint a tenger felemelkedik dagály idején, áraszd el minden erőmet, fullaszd bele bűneimet, sodord el gondjaimat, emeld fel földhöz bilincselt lelkemet és vidd Uram lábához.

  
Hagyj ott engem, mint egy szegény, megtört csigát, melyet szeretete a tenger fenekéből sodort ki, mint érdemtelent és méltatlant, - csak azt szeretném Neki megsúgni, hogy vegye figyelembe hallgató füle az Ő szeretete hatalmas árjának gyenge visszhangját bennem, mely engem szeretett lábaihoz helyez, az én örök boldogságomra és üdvömre.

OLY FÁJDALMAS KÍN és LÁTVÁNY❣️

„Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim.” (Zsoltárok 22,15)

Látott-e valaha a menny és föld oly fájdalmas látványt? Lélekben és testben oly gyöngének érezte magát az Úr, mint a földre öntött víz. A kereszt felállítása és annak beerősítése a földbe, gyenge testét erősen megrázta, valamennyi izma elszakadt egymástól, idegei rettenetesen fel lettek izgatva, összes csontjai többé-kevésbé kificamodtak.
Saját testének súlyától kínoztatva érezte, hogy hat hosszú és gyötrelmes órán át a kín minden pillanatban fokozódott.

A kimerülés és testi gyengeség érzete roppant nagy volt.
Saját maga előtt nem volt semmi más többé, mint merő nyomorúság és tehetetlen sínylődés.
Mikor Dániel azt a nagy látást látta, így írja le érzéseit: „Elfogyatkozik az én lelkem…az én testemben…és az én fejem látásai megháborítanak engem”.
Mennyivel inkább oka volt reszketni és rettegni a mi nagy Prófétánknak, mikor Isten haragjának rettenetességét látta és azt a haragot saját testében dühöngni érezte!

Azokat az érzéseket, melyeket az Úrnak kóstolni és ízlelni kellett, mi nem volnánk képesek elviselni, a jótékony eszméletlenség könyörületére szorulnánk hasonló esetben; Ő azonban, mikor megsebeztetett, érezte teljes öntudattal a befúródó fegyvert; kiitta a poharat, megízlelte annak minden keserű cseppjét.

„Ah, azt a mi bűneink
És vétkeink okozták,
Amit tűrve értünk
Te helyettünk elhordoztál”

Ha most a mi felmagasztalt Megváltónk trónja előtt vagyunk, emlékezzünk meg arról, hogy Ő részünkre ezt a trónt a kegyelem zsámolyává tette.
Igyunk poharából lélekben, hogy erőt nyerjünk a ránk várakozó nyomorúságok idejére.
Természeti testében minden tag szenvedett, azonképpen lelki teste – az Ő gyülekezete – minden egyes tagjának szintén részt kell venni szenvedéseiben.

De valamint az Ő teste fájdalomból és szenvedésből sértetlenül jutott dicsőségre és hatalomra, szellemi teste is éppen úgy megy át sértetlenül a tüzes kemencén, a tűznek még szaga sem lesz rajta érezhető.

GOLGOTA FELÉ❣️

„A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.”

(Lukács 23,27)

A gyülevész nép között, amely Urunkat és Megváltónkat zajosan kísérte az igazságszolgáltatás helyére, volt néhány kegyelemben részesült lélek, akiknek keserű fájdalma jajgatásban és sírásban nyert némi könnyebbülést, - igen alkalmas gyászinduló volt a fájdalom ezen útján.

Ha lelkem képes a Megváltóra gondolni, keresztjét ahogy cipeli a Golgota felé, akkor azokhoz az istenfélő nőkhöz csatlakozik és velük sír. Itt alapos ok van a sírásra.
Olyan ok, amely jóval nagyobb, mint ahogy azt a gyászoló nők gondolták. 

Ők gyászolták a bántalmazott Ártatlanságot, az üldözött Lélekjóságot, a vérző Szeretetet, a halálra adott Szelídséget; de az én szívemnek még mélyebb és fájdalmasabb oka van a sírásra.

Bűneim voltak a hóhérsegédek, amelyek a szent hátat megszaggatták és a vértől csepegő homlokot tövissel koronázták. Bűneim kiáltották: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” és adták fel drága vállára a keresztfát.
Az Ő halálra adása bőséges ok az örökkévaló gyászra és fájdalomra, de, hogy én voltam az Ő gyilkosa, ezt több, végtelenül több mint hogy azt bármennyi szegény könnyzápor valaha kifejezhetné.

Hogy azok a nők miért szerették és miért siratták az Úr Jézust, az nagyon világos, de nekik sem lehetett nagyobb okuk a szeretetre és fájdalomra, mint az én tulajdon lelkemnek. 

A naini özvegyasszony a sírból kapta vissza fiát – én az új életre lettem feltámasztva.
Péter anyósa lázból gyógyult meg – én pedig a bűn nehéz nyomorából. 

Mária Magdolnából hét ördögöt űzött ki – belőlem egész légiót.
Mária és Márta gyakran fogadták szállásra – Ő most bennem lakik. 

Anyja hordozta Őt, bennem pedig alakot öltött a dicsőség reménységére.
Tartozás tekintetében nem állok hátrébb a szent asszonyoknál, tehát a hálás gyászolásban sem akarok mögöttük maradni.

„Tőled el nem szakaszt többé semmi sem;
Tied leszek, mígnem ott örvend lelkem,
Hol szerelmedről örökké zengnek
Angyalseregek”.

AZ Ő DICSŐSÉGE❣️

,,💞Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet?” (Zsoltárok 4,3)

Egyszer valaki feljegyezte, hogy Izrael megvakult népe rég óhajtott Messiásával szemben milyen megtiszteltetést tanúsított. Ó, egy szomorú jegyzék!

1. Díszkíséretet adtak neki, melyben római katonák, zsidó papok, férfiak és nők vettek részt, Ő pedig keresztjét cipelte. Ez az a diadalmenet, melyet a világ Annak készített, aki azért jött, hogy az emberek legrettenetesebb ellenségét legyőzze. Pokoli gúnykacaj hangzik felé üdvözlés gyanánt és sátáni csúfolás a dicshimnusz, mely Őt fogadja.
2. Nyújtottak neki búcsúpoharat (megtisztelő italt).
A legnemesebb borral telített aranykehely helyett, az aljas gonosztevők kábító halálitalával kínálják meg; de visszautasítja, mert a halál leplezetlen keserűségét a maga egész rettenetességében akarja megízlelni.
S mikor később felkiált: „Szomjúhozom!” epével vegyített ecetet adnak neki, melyet nádszálra erősített szivacsban nyújtottak szájához. Ó, milyen megrendítő, iszonyú felüdülésben volt itt része a király fiának!
3. Adtak neki díszőrséget, mely iránta való tiszteletét azzal bizonyította, hogy köntösére sorsot vetett és ruháját, mint zsákmányt vitte el. Ilyen volt Annak testőrsége, kit az egész menny imád; vakmerő játékosok csapata volt ez.
4. Tiszteletbeli trónja volt a véres kereszt. A lázadó emberiség nem adott puhább nyugvóhelyet tulajdonképpeni Urának. A kereszt tényleg teljes kifejezése volt annak, amit a világ iránta érzett. 

Mintha ezt mondanák: „Látod, Magasságos fia, mit várhatna még maga az Isten tőlünk, ha kezünkbe kerülne”.
5. Tisztelet címe volt betű szerint: „Zsidók királya”, de a megvakult nép elvetette ezt a nevet és a valóságban „latorkirály”-nak nevezte el Őt, mert Barabbásnak szabadon bocsátást kértek, Jézusnak pedig a legcsúfosabb helyet adták a két gonosztevő között.

Így lett az Ő dicsősége az emberek fiaitól minden tekintetben gyalázatra fordítva, de az Ő dicsősége mégis elbűvöli a szenteknek és a dicső angyaloknak szemeit öröktől fogva mindörökké.