BÍZOK BENNED URAM❣️

„💞Bízom Isten kegyelmében.” (Zsoltárok 52,10)

Elmélkedj egy kissé az Úrnak erről a jó voltáról, mert ez irgalmasságból fakadó kegyelem. 

Gyöngéd és szeretetteljes kézrátétellel gyógyítja a töredelmes szíveket és kötözi be azokak sebeit. Éppen oly irgalmas az Ő jóságának nyilvánításában, mint annak nagyságában. 

Igen nagy jóság ez. Semmi sem kicsiny, ami isteni. Kegyelme végtelen, mint Ő maga. 

Azt megmérni nem lehet. 

Az Ő kegyelme oly nagy, hogy a nagy bűnösöknek nagy bűnt bocsát meg, nagy békességet és nagy örömöt nyújt és a nagy Isten nagy egébe emel minket nagy gyönyörűségre.
Ez ki nem érdemelt kegyelem. A kegyelem valóságban nem is lehet más, mert megérdemelt kegyelem csak az igazságnak meg nem felelő elnevezés lenne.
A bűnös részéről nem lehetett jogot tartani a Magasságos szívélyes részvétére, ha a lázadó rögtön a pokol tüzére ítéltetett volna, a kárhozatot bőségesen kiérdemelte volna. 

De mivel a haragtól fel lett mentve, az egyedül a könyörülő szeretet műve, mert a bűnösben nincs arra nézve semmi alap.
Ez gazdag kegyelem.

Vannak nagy dolgok, melyek mindazáltal kevésre képesek, de ez a kegyelem megkeseredett lelkünk kedves vigasza, aranyedényből vett olaj vérző sebünkre, megtört csontjainknak mennyei gyógyulás, megfáradt lábainknak királyi kocsi és szerető kebel remegő szívünk számára.
Ez sokszoros kegyelem.
Mint Bunyan mondta egyszer: „Isten kertjében minden virág megvan”. Ez nem felaprózott kegyelem.
Azt gondoljátok talán, hogy csak egy kegyelmet nyertek, de tapasztalnotok kell, hogy az a kegyelem egész felhőzete. Ez egy bőséges kegyelem. Milliók élvezték azt, de kimeríthetetlen.

Mindenkor ugyanolyan friss, szabados és teljes.
Ez egy maradandó kegyelem. Ez sohasem szűnik meg.
Ha Isten kegyelme a te barátod, úgy veled lesz minden kísértésben és megóv az eleséstől.
Veled lesz a nyomorúságban, hogy el ne merülj.
Veled lesz az életben, mint arcod világossága.
Veled lesz a halálban, mint lelked napja, amikor minden földi vigasz eltűnik.
„A te hatalmadról éneklek és a te kegyelmességedet hirdetem minden reggel!”

AZ URNAK ADJATOK DICSŐSÉGET❣️

„💞Adjátok az Úrnak neve tiszteletét.” (Zsoltárok 29,2)

Isten dicsősége az Ő lényéből és tetteiből származik.
Ő dicsőséges lényében, mert benne mindaz oly teljességben megvan, ami szent, kedves és jó, 

hogy Neki telve kell lenni dicsőséggel.
Tetteinek, melyeket cselekszik, szintén fenségesnek kell lenni, mert azok az Ő lényéből folynak.
S minthogy azt akarja, hogy tetteiben jósága, kegyelme s igazsága nyilvánuljon meg teremtményei előtt, gondosan őrködik afölött, hogy azzal egybekötött dicsőség egyedül Neki adassék.
Nincs bennünk semmi, amivel dicsekedhetnénk, mert ki az, aki minket mások fölé emel?

 
Ugyan mink van, amit nem a kegyelem Istenétől vettünk volna? Azért nagy gondot kell arra fordítanunk, hogy alázatosan járjunk az Úr előtt. Mihelyst magunkat dicsérjük és magasztaljuk, 

a Magasságos ellen lázadunk fel, mint olyanok, kik Vele hasonló dicsőségre számítunk, holott a mindenségben csak egy dicsőségnek van helye.
Fellázadhat-e a nap ellen az a féreg, mely egy óráig él, melyet a nap melegít sugaraival, attól kelt életre?
Fellázadhat-e a cserépedény a fazekas ellen, ki korongján alakította azt? 

Perelhet-e a pusztának homokja a vihar szelével?
Vagy ellenállhat-e a sivító orkánnak az óceánon egy vízcsepp?

„Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.” No de, alighanem az a legnehezebb küzdelmek egyike a keresztyén életében, míg megtanulja ezt a mondást:
„Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget.”
Ezt a tant az Úr folyton ismétli nekünk és gyakran fájdalmas fenyíték által vési emlékünkbe.

Ha a keresztyén dicsekedni kezd: „Mindent cselekedhetek” és nem teszi hozzá:

 „Azáltal, ki engem megerősít”, akkor rövid idő múlva sóhajtozni fog:
„Semmit sem tehetek” és porig alázza magát.
„Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”
Ha teszünk valamit az Úrért, melyet Ő kedvesen vesz, tegyük lábához koronánkat és mondjuk:

 „Nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme!”

ENGEDJ SZÍVEDNEK KIMENŐT❣️

 „💞És kiment Izsák estefelé elmélkedni a mezőre.” (1 Mózes 24,63)

Izsák foglalkozása nagybecsű foglalkozás volt.
Ha a balgatagok tudnának bölcsességet tanulni, úgy az imában és az isteni dolgok fölött való elmélkedésben nemesebb társalgást, méltóbb és lekötőbb foglalkozást találnánk, mint azokban a hiúságokban, melyek most oly ellenállhatatlan varázserőt gyakorolnak rájuk.

Ha többet volnánk a magány csendjében, előrehaladottabbak volnánk a tudásban, gazdagabbak a kegyelemben, boldogabbak az Istennel való társalgásban, mint a magányba vonulás nélkül.
Az érzelmek összegyűlése feldolgozta a lelki táplálékot bennünk, melyet kívülről nyertünk és átviszi azt belső életünk húsába és vérébe.
Oly édes az elmélkedés, ha Jézus képezi megfigyelésünk tárgyát.

Izsák Rebekával találkozott, amikor imádkozott.
Sokan találták már meg éppen az imádkozás alkalmával legdrágább szerettüket.
A hely megválasztása fenséges volt.

 
Imakamránk a mezőn Isten mondásaival van ékesítve, hogy azokra emlékezzünk.
A cédrustól az izsópig, a suhogó szárnyú sastól az éneklő tücsökig, a kék égbolttól a harmatcseppig minden bölcsességre tanít.
S ha Isten megvilágosította szemeinket, akkor ezen oktatás által a lélek sokkal élénkebben indul meg, mint az írott könyvek által.
Szűk szobáink nem olyan egészségesek, derültek, kellemesek és meghatók, mint a szabad természet.
Semmit se tekintsünk közönségesnek vagy tisztátalannak, hanem gondoljuk meg, hogy minden teremtmény a Teremtőr utal és a mezőt szent hellyé varázsolja.

Nem kevésbé volt kedves az idő megválasztása.
A nap leáldozásának idején, amikor fátyol húzódik a világra, oly nyugalmat nyújt a léleknek, miközben a földi gondok helyet adnak a mennyei közösség örömeinek.
A nap lementének dicsősége csodálkozást kelt bennünk és az ünnepélyesen beálló éjszaka tiszteletre serkent.

Ha napi munkád megengedi kedves olvasó, akkor jó, ha este egy órányit a szabadban tartózkodsz, de ha az nem lehetséges, Isten a városban is, csendes magányodban, vagy a zajló tömeg zűrzavarában szintén közel van hozzád.

Engedj szívednek kimenőt, hadd keresse fel Őt!

SZÁNJÁTOK ODA❣️

„💞A te kezednek műveiben örvendezem.” (Zsoltárok 92,5)

Hiszed, hogy bűneid megbocsáttattak és hogy Krisztus azokért teljes kiengesztelést hozott? 

Ugyancsak vidám keresztyénnek kell tehát lenned! 

Egészen át kell érezned, hogy felülemelkedtél e világ minden szomorúságán és nyomorúságán! 

Vajon mit árthatna neked más egyéb?
Jöhet bármi, ha bűneid megbocsáttattak.
Luther mondta: „Verj Uram, verj, mert bűneim megbocsáttattak. 

Csakhogy megbocsátottál nekem, most már verj, ahogy neked tetszik”. 

Hasonló értelemben mondhatod: küldj betegséget, szegénységet, veszteséget, keresztet, üldözést vagy bármit. 

Megbocsátottál nekem, azért vidám az én lelkem. 

Kedves keresztyén, mivel megmentettél és boldoggá lettél, légy hálás teljes szeretettel. 

Ragaszkodj a kereszthez, melyre bűneid felfeszítettek! 

Szolgálj Annak, ki neked szolgált! 

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.”

Ne hagyd, hogy buzgóságod elpárologjon és elenyésszen a dicséret és hálaadás üres és múlandó hullámzásában, hanem mutasd meg szereteted az Iránta való odaadás szívélyes és mélységes jelével. 

Szeresd Annak testvéreit, aki téged szeretett. Ha van valahol egy sánta és béna Méfibóset, fogd fel annak ügyét Jonatánért. 

Ha van valahol egy szegény, súlyosan megpróbált hívő testvér, sírj vele és viseld annak keresztjét Azért, aki fölötted sírt és bűneidet hordozta.
Mivel te Krisztusért olyan szabad megbocsátásban részesültél, menj és hirdesd másoknak a megbocsátó szeretetről szóló örömhírt.
Ne elégedj meg azzal, hogy csak a tied ez a kimondhatatlan kegyelem, hirdesd messze el a keresztről szóló igét. 

A szent öröm és az üdvös szabadság jó prédikátorává tesznek téged s az egész világ az a hely lehet a részedre, ahol az isteni kegyelmet hirdetheted.
A vidám és szent érzelem a leghatásosabb prédikáció, de ezt egyedül az Úr adhatja neked ajándékul. Imádkozz ma azért, mielőtt kimész világi foglalkozásodba. 

Ha csak az Úrnak rajtunk végzett munkáján örvendezünk, akkor nem nagyon örvendhetünk.

ISTEN ÁLTAL PLÁNTÁLTATOTT❣️

„💞A Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált.” (Zsoltárok 104,16)

A Libánon cédrusai a keresztyén nép képlete, mert életüket és növekedésüket egészen az Úrnak köszönhetik, ki őket plántálta. Ez vonatkozik Isten mindegyik gyermekére.
Ő sem embertől, sem önmagától, hanem Isten által plántáltatott. 

A Szentlélek titokteljes keze szórja a szívbe az élő magot, miután azt magának a vetéshez előkészítette.

A mennynek valamennyi valódi örököse elismeri azt, hogy őt a nagy Vincellér plántálta. 

Azonkívül a Libánon cédrusai nem szűkölködnek ember nélkül, ki őket megöntözze.
Magas sziklákon állnak, hol emberi kéz sohasem öntözgette őket, mindazáltal a ti mennyei Atyátok gondoskodik azokról. Így van az a keresztyén is, aki megtanult hite szerint élni.
Ő független az emberektől, az ideiglenes dolgoktól.
Az Úrra, az ő Isteniére néz egyedül, ki megtartja őt kegyelme által mindenkor.

Az égnek harmatja az ő üdve és a mennynek Istene az ő kútja. 

Továbbá a Libánon cédrusait nem védelmezi semmiféle múlandó hatalom. 

Nem köszönhetik a legcsekélyebb mértékben sem embernek a vihar zúgása és az idők viszontagságai között való megtartatásukat és tenyészésüket. 

Isten fái, ki őket fenntartja és őrzi, egyes egyedül.

Éppen így van ez a keresztyénnel is. Ő nem üvegházi növény, mely védelmezve volna az idő viszontagságaitól.
Ki van ő téve szélnek és viharnak, nincs védelme, sem oltalma, kivéve azt, hogy az örök Isten kiterjesztett szárnyai fedezik be a cédrusokat, melyeket plántált.

A cédrushoz hasonlóan, a hívők elegendő nedvességgel és életerővel bírnak még a téli hó és dermesztő fagy közepette is a folytonos zöldellésre.
Végül a cédrusok vidám, erőteljes tenyészése és méltóságos fejlődése egyedül Isten dicsőségére történik.

Az Úr, igen, egyedül az Úr, mindene a cédrusnak, azért mondja Dávod oly szépen zsoltárainak egyikében: „Dicsérjétek az Urat, termő fák és minden cédrusok”. 

Nincs semmi a hívőben, mi az embert dicsőítené. Az Úr keze plántálja, táplálja és oltalmazza őt.

Az Úrtól van az, „hogy az Úrnak fái megelégíttetnek, a Libánusnak cédrusai, melyeket plántált”.
Azért áldjad én lelkem az Urat és egyedül Neki adj tisztességet!

AZ ÚR URALKODIK❣️

„💞Az Úr uralkodik, örüljön a föld.” (Zsoltárok 97,1)

Míg ez a dicső kifejezés igaz marad, nincs ok a nyugtalankodásra.
A földön az Úr hatalma éppen olyan gyorsan lecsendesíti az istentelenek gonoszságát, 

mint a tenger dühöngését.

Szeretete éppen oly szívesen felüdíti a nyomorultak lelkét, mint az eső a száraz földet.
Magasztosan világítanak alá a borzalmas viharos felhők közül a villám lángjai, s az Úr dicsőségét hirdeti teljes nagyságában a hatalmas birodalmak bukása és a nagy trónok felfordulása.
Az isteni király kezeit felismerjük minden küzdelmünkben és nyomorúságunkban.

„Ím, trónodról rendelkezve
Tekintsz az emberekre;
Isten Fia, nézz szeretve
Megváltott testvéridre.”

A pokolban a bukott szellemek komor kedvtelenséggel elismerik az Ő kétségbevonhatatlan fennhatóságát.
Bár meg van nekik engedve, hogy szertejárhatnak, de lábaik erősen meg vannak kötözve. 

Belzebúb szájába zabola van vetve és a fenevad csak bizonyos korlátok között mozoghat.
A halál lövege az Úr lakatja által van elzárva és isteni hatalom a sírok tömlöceinek őre. 

Az egész világ Bírájának rettenetes bosszúja cselekszi azt, hogy az ellenség sír és fogait csikorgatja, mint az az eb, mely a vadász ostorától retteg.

„Erős kezedbe adta át
Isten a kormánypálcát;
Birtoklod az életet, s halált,
A sír, s pokol kapuját.”

A mennyben senki sem kételkedik az örökkévalóság királya hatalmának tökéletességében, 

hanem mindnyájan lehullnak színe előtt és kifejezik hódolatukat.
Angyalok az Ő udvaroncai, a kiválasztottak az Ő kegyeltjei, kik örömmel kívánnak Neki szolgálni éjjel és nappal. Bárcsak már bemehetnénk a nagy király városába!

„Föld, világ s minden fölött
Uralkodsz Isten jobbján,
Birtokolsz hasonló dicsőséget,
Működsz szentjeid javán.”

KRISZTUS a MI ÉLETÜNK FORRÁSA❣️

„💞Krisztus, a mi életünk.”(Kolossé 3,4)

Pál apostolnak csodálatosan dús és tartalom teljes kifejezése mutatja, hogy Krisztus a mi életünk forrása.
„Kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal”. 

Ugyanaz a hang, mely Lázárt visszahívta a sírból, serkent fel minket az életnek megújulására.
Ő a mi lelki- (szellemi) életünk tartalma. 

Az Ő élete által kaptuk az életet. Ő nekünk a dicsőségnek reménysége, tetteink forrása. 

Ez az alapgondolat minden más gondolatot ébreszt és mozgat. 

Krisztus a mi életünknek megtartója.
Mi más egyébbel élhetne a keresztyén, mint Jézus testével és vérével?

 „Ez ama kenyér, amely a mennyországból jött alá; aki e kenyeret eszi, él mindörökké”.

Ó, ti fáradt zarándokok, kik a bűn pusztájában vándoroltok, 

Ő rajta kívül nem juttok soha egy falathoz sem, ami képes lenne lelketek éhségének csillapítására! Krisztus a mi életűnk vigasza. 

Valódi örömeink mind Tőle származnak; s a nyomorúság idején az Ő jelenléte a mi vigaszunk.

Rajta kívül semmi sem érdemli úgy meg életünk összes erejének odaadását és feláldozását; az Ő jósága jobb az életnél! Krisztus a mi életünk célja. Ahogyan a hajó a kikötőbe siet, úgy siet a hívő Megváltója keblére, a kikötő felé.

Ahogyan a nyíl az ábrán lévő fekete kör felé repül, úgy repül a keresztyén a Krisztus Jézussal való közösségének befejezése felé. 

Ahogyan a harcos az ő hadvezéréért harcol és a hadvezér győzelme által azzal együtt dicsőíttetik, úgy harcol a hívő Krisztusért és diadalának jelvényét Ura és Mestere koszorújából szakítja. 

„Krisztus az ő élete”.

Krisztus a mi életünk mintaképe. Ha ugyanaz az élet lakik bennünk, akkor az is szükséges, hogy legalább nagy részben látható legyen eljárásunknak hasonló fejlődése; s ha az Úr Jézussal benső közösségben élünk, akkor nekünk is növekednünk kell, ahogyan Ő növekedett.

Szemünk előtt kell Őt tartanunk, mint magasztos mintaképünket, mint isteni képmásunkat és törekednünk kell arra, hogy az Ő lábnyomaiba lépjünk, míg végre Ő az örök dicsőségben életünk koronájává lesz.
Óh, milyen elrejtettek, milyen boldogok vagyunk mi keresztyének, mert Krisztus a mi életünk!