MEGÚJÚLÁS❣️

„💞Az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsoltárok 51,12)

Az a hűtlen, kiben még maradt csak egyetlen életszikra is, sóvárog és eped az újbóli megújulás után.
E megújuláshoz a kegyelemnek ugyanazon működése és ereje szükséges megtérésünk alkalmával.
Bűneinket szívből meg kellett bánni. Itt is arra van szükség. 

Hitre volt szükségünk, hogy azzal Krisztushoz juthattunk: s most is éppen ez a kegyelem vezethet vissza Ő hozzá.

A magasságos biztosítására volt szükségünk, a szerető Isten szájából származó igére, hogy akkor félelmünknek vége szakadjon. Hamarosan tapasztaljuk, ha a jelenvaló bűnök nyomása alatt állunk, hogy olyan biztosításra van most is újból szükségünk. 

Senki sem újulhat meg a Szentlélek hatalmának ugyanolyan igaz és valódi tanúbizonysága nélkül, mint amit először érzett, mert a munka éppen olyan nagy, és a test és vér épp oly nagyon útban van most is, mint valaha. Személyes gyengeséged, oh, keresztyén, arra utal téged, hogy teljes komolysággal kiálts a te Istenedhez segítségért.

Gondolj arra, hogy Dávid nem tette össze kezeit és nem csukta be száját, mikor magát tehetetlennek érezte, hanem a kegyelem trónjához sietett ezzel a kérelemmel:
„Az erős lelket újítsd meg én bennem”.

Ne ringasson álomba az a képzelődés, hogy semmit se tehetsz, mert el vagy hagyatva, hanem tövis gyanánt legyen az a te oldaladban, mely félelmetes komolysággal űzzön Izráel hatalmas segítőjéhez.

Bár kegyelmet nyernél, s tudnál úgy küzdeni, mintha életedért kellene fohászkodni: „Uram, az erős lelket újítsd meg én bennem”. 

Aki komolyan és őszintén imádkozik Istenéhez, komolyságát azzal bizonyítja be, hogy az Istentől rendelt kegyelmi eszközöket igénybe veszi. Imádkozz sokat! Keresd buzgón Isten igéjében a táplálékot!

Öldököld meg a testiséget és kívánságokat, melyek elűzték tőled az Urat! Őrködj gondosan a következő bűnök csírája felett. Az Úr a maga útján jár. Ülj le az útfélen, úgy készen vagy, ha az Úr arra megy. Maradj meg az üdvös parancsolatok mellett, melyek elhaló lelki erődet felfrissíthetik és táplálhatják.
S mivel tudod, hogy minden erőnek Tőle kell származni, ne szűnj meg kiáltani:
„Az erős lelket újítsd meg én bennem.
Ne vess el engem a Te arcod elől és a te lelkedet ne vedd el én tőlem”.

A HÁLA ÁLDÁST HOZ❣️

„Dicsérlek Uram teljes szívemmel.” (Zsoltárok 9,2)

Dicséret és hála kísérje imáink meghallgattatását, miképpen a köd a magasba emelkedik a hálás földről, mihelyst az égi szeretet napja felmelegíti a talajt.
Kegyelmes volt az Úr hozzád és lehajtotta fülét könyörgésed szavára? 

Akkor légy halás iránta, amíg élsz.
Hulljanak vissza az érett gyümölcsök a termékeny talajra, melyből táplálékukat nyerték.
Ne vond meg Attól dicsénekedet, ki meghallgatta imádat és megadta szívednek kérését.
Ha Isten kegyelmének nyilvánulását elhallgatod, a hálátlanság bűnébe esel. 

Az éppen olyan hálátlanság volna, mint a kilenc bélpoklos magatartása, kik nem tértek vissza, hogy hálát adjanak az Úrnak, ki őket meggyógyította.
Aki elfelejti Istent dicsérni és hálásan magasztalni, megveti saját üdvét, mert a hála éppen úgy, mint az ima egyike azoknak a hatalmas eszközöknek, melyek által szellemi életünk fejlődése előmozdul. Hozzájárul ahhoz, hogy terhünktől megszabaduljunk, reményünk erősödjön és hitünk növekedjen.

Ez a jótevő és erősítő gyakorlat szívünk dobogását erősebbé teszi és a Mester szolgálatában az újabb munkára megedzi.
Ha Isten iránt hálásak vagyunk az elvett kegyelmi áldásokért, ezen az úton áldás lehetünk embertársainkra nézve is:
„Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek”. 

Mások, kik velünk hasonló viszonyok közt élnek, vigasztalódnak, ha mondhatjuk:

„Magasztaljátok az Urat velem együtt és magasztaljuk az Ő nevét egyetemben. 

Íme, ez a szegény kiáltott: és az Úr meghallgatta őt és minden ő háborúságából megszabadította őt”.
A gyenge lelkek erősödnek, az ingadozó szentek felvidulnak, ha hallják, hogy megmentéssel „dicsekedhetünk” nagy örömmel. Rettegéseik és kételyeik megszégyenülnek, ha egymást tanítjuk és intjük zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, az Úrnak énekelve a mi szíveinkben.
Ők is fognak „énekelni az Úrnak útjai felől”. A hála a legmennyeibb keresztyéni kötelesség.

Az angyalok nem kérnek semmit, de nem szűnnek meg dicséretet mondani éjjel és nappal.
És a megváltottak fehér selyembe öltözve, kezükben pálmaágakkal fáradhatatlanul éneklik az új éneket: „Méltó a Bárány”.

A FIÚSÁG LELKÉVEL IMÁDKOZNI❣️

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” (Máté 6,9)

Ez az ima azzal kezdődik, amivel minden igaz imának kezdődnie kell, t. i. a fiúság lelkével:
„Mi Atyánk”.
Az ima nem kedves Isten előtt, ha nem mondhatjuk:
„Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz”.
Ez a gyermekies lélek gyorsan felfogja a „mennyei” Atya nagyságát és alázatos imádásra buzdul:
„Szenteltessék meg a Te neved”.
Az a gyermek, ki ezt suttogja: „Abba, azaz szerelmes Atya”, hatalmas kérubbá lesz, ki azt kiáltja: „Szent, szent, szent!” Isten elragadó imádásától csak egy lépésnyire van a megtérő szeretet tüzes szelleme, amely kétségtelenül mindig a gyermekies szeretetből és a tiszteletteljes imádásból származik! „Jöjjön el a Te országod: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. 

Erre következik az Istentől való függés és a Belé vetett bizalom kedves kifejezése:
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.
A Szentlélek által jobban megvilágítva, felfedezzük, hogy mi nemcsak Istentől függők, hanem bűnösök is vagyunk.
Azért fohászkodunk kegyelemért: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik mi ellenünk vétkeztek”.
Ha mi megbocsátást nyertünk, ha a Krisztus igazsága nekünk beszámíttatott, ha tudjuk, hogy kedvesekké lettünk ama Szerelmesben, akkor alázattal kérjük a szent megőrzést:
„És ne vígy minket a kísértésbe”. Az az ember, ki valóban a megbocsátásban részesült, szívén viseli, hogy ismét ne vétkezzen. A megigazulás birtoklása a szentség utáni komoly vágyat hozza magával. „Bocsásd meg a mi vétkeinket”, ez megigazulás. „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”, ez szentség, előhaladás a jóban, valamint a gonosztól való megóvás.

 
Mindezekből végül következik egy fenséges, diadalmas dicséret: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen”. Örvendünk, hogy a mi Királyunk kormányoz a gondviselés birodalmában, és hogy uralkodni fog kegyelemben egyik tengertől a másikig, a vizektől a világ másik végéig és az Ő uralkodásának nem lesz vége.
Így emeli fel e rövid mintaima lelkünket, a mi királyi Urunkkal való közösséghez. 

Uram, taníts minket imádkozni!

AZ ÚR VÁLASZTOTTJAI❣️

„Én választottalak ki magamnak titeket e világból.”(János 15,19)

E szavakban elválasztó kegyelem és a megszentelő megőrzés van kifejezve, mert közülük néhányan ezután lettek kiszemelve az isteni szeretet és vonzalom kiváltképpen való tárgyaivá.

Kedves keresztyén, ne félj vizsgáló tekintetedet a kegyelemből való választás magasztos tanára irányítani.
Ha kedélyed nagyon levert és nyomott, tapasztalni fogod, hogy ez az igazság kellemesen erősíti szívedet.
Aki a szabad kegyelem tanában kételkedik, vagy azt árnyékba helyezi, 

Eskol legfenségesebb szőlőfürtjétől fosztja meg önmagát; kövér lakomát, a tiszta bornak, kövérségeknek és seprűjétől megtisztított bornak lakomáját veszíti el.

Nincs ehhez hasonló kenet Gileádban. Ha Jonatán vesszőjén lévő méznek már csak a megízlelése élénkké tette a szemeket, úgy ez a méz, szíved erősíti meg és szeretetre buzdítja, s megtanítja Istennek titkaira. 

Csak egyél, és ne tarts attól, hogy túl sokat eszel. Táplálkozz e drága csemegékkel és ne félj, hogy túlságosan nyalánk táplálkozás lesz ez.

A király asztalának étkeitől udvaroncainak egyike se undorodik. Törekedj arra és viseld szíveden, hogy lelki erődet kifejleszd, hogy Istennek örök, el nem múló, megszentelő szeretetét mind inkább-inkább felfoghasd és megérthesd.

Ha a kegyelemből való választás magaslatait egyszer megmásztad, úgy időzz annak testvérhegyén mely a kegyelem szövetsége. 

A szövetségi ígéretek képezik azon hatalmas vár erősségeit, amely mögött el vagyunk sáncolva. 

A szövetségi ígéretek a mi Megmentőnk és megváltó Jézus Krisztusunk kezességével együtt a reszkető lélek csendes nyughelyei.

Ha Jézus kötelezte magát, hogy bevisz a dicsőségbe, és ha az Atya megígérte, hogy Fiának ajándékoz, mint lelki szenvedéseinek végtelen jutalmának járulékát, akkor biztonságban vagy kedves lélek, amíg Isten hű lesz, amíg Jézus meg nem szűnik út, élet és igazság lenni.
Mikor Dávid a szövetség ládája előtt táncolt, azt mondta Mikálnak, hogy elválasztatása okozza vidámságát.
Jöjj, lelkem, szívednek örömében ujjongj Isten kegyelme előtt.

IGAZ BIZONYSÁGOK❣️

„Igaz beszéd ez.” (2 Timóteus 2,11)

Pál négy helyen erősíti: „Igaz beszéd ez”.
Az első helyet a Timóteushoz írt első levél első rész tizenötödik versében találjuk:

 „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket”.

A következő hely 1 Timóteus 4,8-9: „Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk”.

A harmadik hely 2 Timóteus 2, 11, mely így szól: „Igaz beszéd ez. 

Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is”.

A negyedik helyet a Titushoz írt levél 3,8-ban találjuk: „Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni azok, akik Istenben hívőkké lettek”.
Belső összefüggést fedezhetünk fel e négy nyomatékosan erősített igazság között.
Az első Isten szabados kegyelmében vetett örök megváltásunk alapját veti meg, mely a nagy Közbenjáró elküldésében nyilvánul.

A következő e megváltás által nyert kétszeres áldást bizonyítja. 

Azt az áldást, melyet a mennyből kapunk, és azt, amely a testi életből fakad, t. i. az időleges és az örökkévalóság áldásait.
A harmadik hely rámutat arra a kötelességre, melyre a választottak hívattattak.
Mi arra rendeltettünk, hogy Krisztusért szenvedjünk, melyhez ez az ígéret fűződik:

 „Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is”. Az utolsó hely keresztyénségünk tevékeny oldalát tárja szemeink elé és megkívánja tőlünk, hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni. 

Így hát itt találjuk: a szabados kegyelemből fakadó megváltás gyökerét.

Azután e megváltás áldásait ebben és az elkövetkező életben. 

Továbbá itt találjuk a Krisztussal való szenvedés és a Krisztussal való járás két nagy ágát, a lélek gyümölcseivel megrakva.
Gyűjtsd össze magadnak ezeket az igaz bizonyságokat kincs gyanánt. 

Válasszuk ezeket életünk, vigaszunk és bíztatásunk vezéréül.

A pogányok apostola bizonyítja, hogy ezek a bizonyságok igazak, még mindig igazak.  

A legkisebb szócska sem esik a földre.

Drága értékes igék ezek, azért fogadjuk el azokat most és erősítsük azok bizonyosságát és 

csalhatatlanságát.

A GONDVISELÉS MENETE❣️

,,Sokat vártatok, de íme, kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! 

Mi okért? Azt mondja a Seregeknek Ura.
Az én házamért, amely ilyen romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához.” (Aggeus 1,9)

A fösvények az Úr ügyére az Ő helybeli gyülekezetüknek és a pogány világban levő kiküldöttek szükségletére szánt adományaikat gondosan kiszámítgatják, s azt jótékony és bölcs háztartásnak nevezik, de meg sem álmodják, hogy az olyan fösvénységgel magukat teszik szegénnyé.
Azzal mentegetőznek, hogy kötelesek gondot viselni saját családjukról és elfelejtik, hogy az Úr házának elhanyagolása a legbiztosabb útja annak, hogy saját házukat romba döntsék.
A gondviselés menete annyira Isten kezében van, hogy munkánkat várakozásunkon felül megáldhatja, vagy pedig keresztülhúzhatja tervünket, úgy hogy szégyennel és kárvallottan kell azt abbahagynunk. Kezének egyetlen intésével a szerencse útjára fordíthatja járművünket, vagy pedig hajónkat a szegénység és nyomor mélységébe taszíthatja. 

Az írás tanítja, hogy az Úr a szíves adakozót meggazdagítja, a fösvénynek pedig tapasztalni kell, hogy aki a részvétet visszafojtja, szükségbe jut.
Széleskörű tapasztalataim folytán nyertem azon meggyőződést, hogy akik a legszívesebben adakoznak, azok egyszersmind a legboldogabb keresztyének is és azoknak jólétük szemmel láthatóan felvirágzik.
Láttam, hogy a jókedvű adakozó olyan gazdagsághoz jutott, amit álmában sem remélt volna soha.
S éppen oly gyakran láttam, hogy a kopott, részvétnélküli fösvény szegénységbe jutott, azon zsugoriság következtében, melynek véleménye szerint elő kellett volna segíteni.
Az emberek a jó sáfárra mindig nagyobb és nagyobb összeget bíznak, az Úr is úgy tesz gyakran.
Egész gabonarakományt ad azoknak vissza, kik egy kévét ajándékoztak el.
Ahol nem ad gazdagságot, megszaporítja a keveset a megelégedés által.
Ezt érzi az istenfélő szív, ha a tizedet Úrnak szenteli abból, amiben őt részesítette.
Az önzés először a maga házára tekint, de az isteni félelem először az Istennek országát és annak igazságát keresi.
Az önzés idővel kárt hoz, az istenfélelem pedig gazdag nyereséget.
Hit kívántatik ahhoz, hogy Istennek megnyissuk kezünket, de tény, hogy megérdemli azt tőlünk.

AZ ISTENI IGAZSÁG❣️

„Az igazságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké.” (2 János 2)

Ha az isteni igazság egyszer bejutott az emberi szívbe és az egész embert alárendeltjévé tette, úgy sem emberi, sem ördögi hatalom nem képes arra, hogy azt kiirtsa belőlünk.

Nem mint vendég marad nálunk, hanem mint isteni uralkodó. Ez a keresztyénnek múlhatatlanul szükséges, aki ezt nem hiszi, az nem keresztyén.
Aki az evangéliumnak megelevenítő erejét érzi és a Szentlélek hatalmát ismeri, ki az Úrnak beszédét megnyitja, működni engedi és megpecsételi, az inkább engedi magát széttépetni, mintsem engedné magától elrabolni megváltásának evangéliumát.

Hány ezer kegyelmi mondás biztosítja azt, hogy az igazság megmarad mi bennünk és velünk lesz mindörökké, hogy az az életben reménységünk, a halálban vigasztalásunk, a feltámadáskor diadalénekünk, az örökkévalóságban megdicsőülésünk lesz.

Ez a keresztyén előnye, e nélkül hitünk kevés értékkel bír. Némely igazságon felnövekedünk és mögöttünk hagyjuk, mivel azok csak előgyakorlatok és bevezetések a kezdők részére. 

De az isteni igazsággal nem bánhatunk hasonló módon, mert: jóllehet a kis gyermekeknek édes és kedves, mint a tej, de egyszersmind erős étel az erőseknek a szó legteljesebb értelmében.

Az az igazság, hogy bűnösök vagyunk, kínos nekünk is, megaláz és vigyázóvá tesz.
Az a felséges igazság, hogy aki a Jézus Krisztusban hisz, üdvözül, reményünk és örömünk lesz minden időben.
A belső tapasztalat, nem hogy meglazítaná a kegyelem tanaihoz való ragaszkodásunkat, hanem minél tovább, annál inkább hozzá bilincsel.

Most bizonyosabban és rendíthetetlenebbül hiszünk, mint ezelőtt és számosabb okunk van az e hithez való ragaszkodáshoz, mint valaha.
Reméljük biztosan, hogy ez így fog maradni, mígnem a halálban karjainkba zárhatjuk Megváltónkat.

Valahányszor ez a maradandó szeretet valóban láthatóvá lesz, kötelességünk szeretetet gyakorolni. Részvétünk ne szorítkozzon csak valami szűk körre, szívközösségünk legyen széleskörű, mint a választott szeretete. Így habár tévedéssel küzdünk, mindazáltal szeressük a testvért ama igazság mértékéért, melyet nála tapasztalunk.

AZ ÉLETERŐ❣️

„💞Megelégíttetnek az Úrnak fái.” (Zsoltár 104, 16)

Nedv nélkül a fa nem zöldülhet, és nem virágozhat.
Az életerő egy keresztyén részére valami elengedhetetlen és lényeges. Életnek kell benne lenni, éltető erőnek, melyet a Szentlélek Isten önt belénk, egyébként nem lehetünk az Úrnak fái. Az üres keresztyén név holt dolog.
Az isteni élet szellemének kell minket betölteni.
Ez az élet egy titokteljes erő. Nem értjük egyáltalán, hogy miként végzi a nedv körútját a növényekben, milyen erő által szívódik felfelé és milyen hatalom űzi ismét lefelé.
Így a mi benső életünk is egy titok.

Az újjászületést a Szentlélek hozza létre, ki az emberbe bevonul és az embernek új élete lesz, s ez az isteni élet az emberben azután Krisztus testével és vérével táplálkozik és isteni táplálék által tartódik fenn. 

De ki mondhatja és magyarázhatja meg, honnan jön és hová megy?

Milyen elrejlett valami ez a nedv! A gyökerek finom rostjaikkal kutatva nyomulnak a talajon keresztül, de nem láthatjuk, miként szívják fel a különböző légnemű anyagokat és a nedvességet, vagy miként alakítják át a föld anyagát növényi elemmé. Ez a munka homályban és elrejtve megy végbe.

A mi gyökerünk Krisztus Jézus, életünk Őbenne van elrejtve. Ez az Úrnak titka.
A keresztyéni élet alapja éppen olyan nagy titok, mint maga az élet. 

Mily szakadatlanul működik a nedv a cédrusokban! A keresztyénben az isteni élet mindig tevékenynek és erősnek mutatkozik, nem mindig érlel gyümölcsöket, de a belső növekedés mindig halad előre.

Hát a keresztyén kegyelmi erényei: nincs-e azok mindegyike állandóan mozgásban?
Élete nem szűnik meg benne uralkodni és működni. 

Nem dolgozik mindig Istenért, de szíve mindig Istenből él. 

Miképpen a nedv a fa gyümölcsének képződésében nyilvánul, azonképpen van ez az egészséges keresztyéni élet megnyilvánulásával is: a benne működő kegyelem járásában és beszédében nyilatkozik meg külsőleg. 

Ha vele beszélnek, ő nem tehet mást, neki Jézusról kell beszélni. 

Ha tetteit figyelik meg, látják, hogy ő is Jézussal volt.

SEM HALÁL, SEM ÉLET..,

„Vajon ti is el akartok-e menni?” (János 6,67)

Sokan elfelejtették Krisztust és felhagytak követésével.
Tehát mit hozhatsz fel okul, hogy el akarod Őt hagyni?

Valami elmúlt dolog az, ami téged erre késztet? Nem bizonyult be előtted Jézus olyannak, ki neked mindenben minden lehet és akar lenni, ki szerfölött való szeretetét és hűségét irántad megmutatta? 

Saját bizonyságtételedre hivatkozva, kérdezd önmagadat: „Pusztává lettem én neked?”
Megszégyenültél-e valaha csak egyszer is, ha lelked együgyűséggel az Úr Jézusba vetette bizalmát?
Nem tapasztaltad-e eddig a pillanatig, hogy Urad kegyelmes és irgalmas barátod volt? 

Tudnál magadnak jobb barátot képzelni tőle? Akkor ne cseréld fel a régit és kipróbáltat valami új ellenében, amit nem ismersz! És ha a jelenre gondolsz, mi indíthatna téged a cserére? 

Ha e világon nehéz küzdelembe jutunk, vagy ha a küzdő gyülekezet még nehezebb harcába bevonatunk, úgy valami boldogítónak fogjuk tapasztalni, ha fejünk Jézus keblén pihenhet meg.

Az a mi örömünk, hogy tudjuk ma: Benne boldogok és mentve vagyunk. S ha ez az öröm úgy üdít és boldogít bennünket, miért jusson eszünkbe a változtatás?
Ki cserélne be salakot arany gyanánt? Nem akarjuk a napot eltávolíttatni addig, míg jobb szövétneket nem találunk.
Nem hagyjuk el Urunkat, míg fenségesebb és szeretetteljesebb barát nem mutatkozik.
Mivel ez soha sem lehetséges, így lankadatlan erővel ragaszkodunk Őhozzá és nevét jegyként nyomjuk karjainkra. És ha a jövőbe tekintesz, gyaníthatsz-e olyan eseményt, mely téged cserére kényszerítene, vagy okot adhatna arra nézve, hogy a régi zászlóhoz hűtlenné válj és valamely új fejedelmet kövess? 

Nem gondoljuk. S ha az élet még oly hosszú: Ő nem változik.

Szegények vagyunk, kit birtokolhatnánk Krisztusnál jobbat, ki gazdaggá tehetne minket?
Betegek vagyunk, mi kell nekünk több mint Krisztus, ki felüdít betegágyunkon? 

**S ha meg is kellene halnunk, az van mondva: „Sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem következendők el nem szakíthatnak minket az Istennek szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusunkban van!”**

AZ ISTENI ÚT❣️

„Szeretem őket ingyen kegyelemből.” (Hóseás 14,5)

Ez a mondás az isteni bölcsesség egész könyve kicsiben.
Aki annak értelmét felfogja, az az Isten tanítványa, s aki jelentőségének teljességébe bemerülhet, az mester Izráelben.
Ez az üdv felséges üzenetének összefoglalója, melyben a Krisztus Jézusban, a mi Megváltónkban való hit által részesültünk.
Az értelem e szócskától függ: „ingyen”.
Ez az a felséges, áldott isteni út, melyen a szeretet az égből a földre ömlik.
Valami önkéntes szeretet, mely azokra ömlik, kik azt soha meg nem érdemelték, soha nem keresték és soha meg nem vásárolták. Tényleg ez az az egyetlen mód, ahogyan Isten olyan embereket, mint mi, szeretni tud. Ezen igénk halálos döfés az érdem és önválasztotta méltóság minden neme ellen.
„Szeretem őket ingyen kegyelemből.”
Lássátok, ha a mi részünkről valamely érdemre lenne szükség, akkor nem „ingyen” szeretne minket, legalább is a szeretet készségének meggyengülése és visszatartása volna az.
De ezt mondja az Úr: „szeretem őket ingyen kegyelemből”.
Mi panaszkodunk: „Uram az én szívem nagyon meg van keményedve”. 

„Szeretem őket ingyen kegyelemből.”
„De azt, hogy Krisztusra szükségem van, nem érzem úgy, mint ahogy szeretném?”
„Nem azért szeretlek, hogy szükségeidet érezzed, ingyen kegyelemmel szeretlek”.
„De én nem érzem szívemet oly lágynak, lelkemet oly készségesnek és fogékonynak, mint amilyennek szeretném.”
Gondolj arra, hogy a szív lágysága és fogékonysága nem feltétel, mert feltétel egyáltalán nem létezik.
A kegyelem szövetsége semmiféle feltételtől nem függ.
Úgy, hogy bármilyen érdem nélkül bátran számíthatunk Isten ígéretére, melyet nekünk a Krisztus Jézusban adott e szavakkal: „Aki Őbenne hisz, el nem kárhozik”.
Oly boldog ismeret azt tudnunk, hogy Istennek kegyelme részünkre mindig szabad, minden előkészület és jóravalóságunk nélkül ingyen, és pénz nélkül!
„Szeretem őket ingyen kegyelemből.”
Ezek a szavak visszatérésre serkentik az elszakadt embert.
Ez az ige éppen olyanok részére íratott:
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből”. Hűtlen!
Ezen ígéret nagylelkűsége valóban össze kell, hogy törje szívedet egy csapással.
Megtérsz és újból keresni fogod megsértett Atyádnak arcát.

TEGYÉL VALAMIT❣️

„💞Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” (2 Korintus 5,14)

Mennyit köszönhetsz az én Uramnak? Tett érted valaha valamit? Megbocsátotta bűneidet? 

Felöltöztetett az igazság ruhájába? Magas sziklára helyezte lábaidat?
Biztossá tette lábaidon járásodat? Készített számodra lakást a mennyben?
Felkészített téged a mennyre? Beírta nevedet az élet könyvébe?
Elárasztott téged számtalan jótéteményeivel?
Megőrizte számodra a kegyelem gazdagságát, melyet szem nem látott és fül nem hallott?

Akkor tegyél te is valamit, ami szeretetére méltó.
Ne hozd haldokló Megváltódnak csupán ajkad üres áldozatát.
Mit kell érezned, ha mestered jön és be kell vallanod, hogy semmit sem tettél érte, hanem magadba tartottad elzárva szeretetét, mint valami álló vizet, úgy hogy az sem szegény testvéreid sem az az Ő munkája részére nem folyt?
El az ilyen szeretettel! Mit tartanak az emberek az olyan szeretetről, mely sohasem bizonyul és nyilvánul tettekben?

Azt mondják: „Jobb a nyilvános fenyítés a titkos szeretetnél”.
Ki tudhat valamit az oly szeretetről, mely olyan, hogy egyszer sem ösztönöz téged az önmegtagadás, a nagylelkűség, a hősiesség vagy a lelkesedés egyetlen tettére sem!
Gondold meg, mennyire szeretett Ő téged és odaadta önmagát érted! Ismered e szeretet hatalmát?
Akkor hadd legyen az a te lelked részére egy hatalmasan zúgó szél, mely világi szereteted felhőit elsöpri és bűneid porát elűzi.

„A Krisztusért”, ez legyen az a tüzes nyelv, mely fejedre szálljon.
„A Krisztusért”, ez legyen az isteni elragadtatás, a mennyei lehelet, mely téged a föld fölé emel.
Ez legyen az isteni szellem, mely neked oroszlán bátorságot ad és az Úr szolgálatában oly gyorssá tesz, mint a sas repülése.

A szeretet kell, hogy kölcsönözzön szárnyakat az Istent szolgáló tettek lábainak és erőt a működés karjainak. Istenre tekintve, el vagyunk tökélve Őt tisztelni, még pedig olyan állhatatossággal, melyet semmi nem rendíthet; határozottsággal, mely meg nem tántorítható és sohase lankadó előre törekvő buzgalommal fogjuk Jézus iránti szeretetünket bebizonyítani és megerősíteni.
Az isteni mérleg súlya emeljen minket a menny felé Jézushoz!

NÖVEKEDNI KRISZTUSBAN❣️

„Mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus 4,15)

Némely keresztyén fejletlen és törpe marad a lelki dolgokban, úgy hogy évről-évre ugyanazt az állapotot lehet rajta észlelni.
Ők abban maradnak, de mégsem „növekednek Abban, aki a fej”.
De hát „fű” maradjunk, holott „fejet” is hozhatunk és talán érett „gabonát” is „a főben”?
Vagy ne feszegessük tovább a dolgot.

Elég, hogy Krisztusban hittünk és azt mondjuk:

 „El vagyok rejtve” s ne kívánjunk többet tudni saját tapasztalatunk alapján a Benne található bőségről?
Semmi esetre sem, hanem mint okos kereskedők iparkodjunk meggazdagodni a mennyei piacon Jézus Krisztus ismeretével.

Az egész helyes és jó dolog, ha az ember mások szőlőjét őrizi, csakhogy amellett nem szabad elhanyagolni saját lelki növekedésünket és érettségünk előmozdítását sem.
Miért legyen hát szívünkben sivár tél?
Vetési időnek lenni kell, ez eddig jól van, de, bár jönne a tavasz, sőt még több, egy termékeny nyár, mely gazdag és korai aratást ígér!

Ha a kegyelem terén akarunk megérni, úgy Jézushoz kell jönnünk és az Ő jelenlétében kell megérlelődnünk nyájas mosolyának napfénye mellett.
A Vele való kedves közösséget ápolnunk kell.

Arcának távolról való megtekintésével fel kell hagynunk és közel kell lépni Hozzá, mint János.
Simuljunk fejünkkel mellére, majd akkor tapasztalni fogjuk, hogy növekedünk a szentségben, a szeretetben, hitben, reménységben és minden drága ajándékokban.

Miképpen a nap először csak a magas hegyek csúcsain tűnik fel és megaranyozva azokat sugaraival, hasonlíthatatlan látványt szerez a vándornak: azonképpen gyönyörűséges tapasztalat az e világon, ha valamely szent fejét a lélek világosságának tüzes hevétől megdicsőülve lehet látni.

Ki lelki alakra Pálhoz hasonló, minden társain felülemelkedve, mígnem, mint egy hatalmas, hóborította alpesi óriás az igazság napjának sugarait sugározza vissza hittársai előtt és fényének csillogását magasan ragyogtatja, hogy mindenek lássák és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

VÁLASZTOTT VAGY KRISZTUSBAN❣️

„Mint a Krisztusban kisdedeknek.” (1 Korintus 3,1)

Jeremiás 31:3 HUNK
,,💞..örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.,,

Búsulsz, kedves hívő lélek, hogy gyenge vagy az isteni életben? Hogy hited oly kicsiny és szereteted oly lehangolt? Légy vidám, mert sok okod van, hogy hálás légy.
Gondold meg, hogy több dologban tökéletesen egyenrangú vagy a felnövekedett és érett keresztyénnel.
Te éppen úgy véren vásároltattál, mint az. Éppen úgy Isten kedves gyermeke vagy, mint minden más hívő.
Egy csecsemő éppen úgy valóságos gyermeke az ő szüleinek, mint egy felnőtt ember.
Te éppen oly teljesen megigazíttattál, mert megigazulásod nem fokozat szerint megy, mert kicsiny hited téged teljességgel megtisztított. 

Éppen olyan jogod van a testamentum dicső javaihoz, mint a legelőhaladottabb keresztyénnek, mert a szövetséges kegyelemhez való jogod nem fejlődésedtől függ, hanem a szövetségtől és a testamentumtól és nem az Úr Jézusban vetett hited az irányadó, hanem csak az Őhozzá való tulajdonjogod záloga.
Éppen oly gazdag vagy, mint a leggazdagabb, ha nem is élvezetben, de valósággal birtoklod.

 
A legkisebb csillag is, mely fent sugárzik, az égen áll.
A fény leggyöngébb sugara is rokon a nagy nappali csillagzattal.
A dicsőség családkönyvébe a nagyok és a kicsinyek egy és ugyanazon tollal lettek bejegyezve. Atyád szíve ép annyira becsül téged, mint a család legidősebb tagját. 

Az Úr Jézus teljes szeretettel és gyöngédséggel viseltetik irántad.

 
Olyan vagy, mint a füstölgő gyertyabél. Egy gyöngédtelen szív kíméletlenül azt kívánná: 

„Oltsátok el ezt a füstölgő gyertyabelet, mert csak kellemetlen bűzzel tölti meg a levegőt!” 

De ő a füstölgő gyertyabelet nem oltja el.

 
Olyan vagy, mint a megtört nádszál, s egy durvább kéz, mint a milyen a nagy hárfajátszóé volt, letörne és elvetne téged. De Ő a megtöredezett nádszálat nem töri össze.

 
Ahelyett, hogy szomorkodnál helyzeteden és lehangolt lennél, örvendezned kellene Jézus Krisztusban, a te Üdvözítődben.
Legcsekélyebb vagyok Izráelben? 

Mégis választott vagyok a Krisztusban, hogy a menny térségein trónoljak.

Szegény vagyok a hitben? Mégis minden örökséggel bírok a Jézusban. 

A semminél is kevesebb vagyok, mindamellett dicsekedhetem. 

A jónak csak gyökere van bennem, mégis örülök az Úrban és dicsekedem az én üdvösségemnek Istenében.

AZ IMA LÉLEKEMELŐ ÖSVÉNYE❣️

,,A te nyomdokaidon kövérség fakad.”(Zsoltárok 65,12)

Az „Úrnak ösvényei”, melyekből „kövérség fakad”, számosak, de egy egészen különös ösvény az ima ösvénye. 

Egy hívő keresztyén sem kénytelen azt kiáltani - aki gyakran időzik imakamrájában:

 „Miért vagyok ilyen sovány? Miért vagyok ilyen sovány? Jaj nekem!”
Azok a lelkek kénytelenek éhséget szenvedni, akik távol tartják magukat a kegyelem trónjától. 

Ezek olyanokká lesznek, mint az felperzselt mező az aszály idején.

Az Istennel való kitartó küzdés az imában erősíti a hívőt, igen, az boldogítja őt. 

A menny kapujához legközelebb eső hely az égi kegyelem trónja. 

Ha sokat vagy a magányban, úgy sok belső bizonyossághoz jutsz. 

Ha ritkán vagy Jézusoddal egyedül, úgy gyenge lábon áll keresztyénséged.

Sokféle kétely és félelem szennyezi azt és nem ragyoghat az Úrnak örömében. 

De az ima lélekemelő ösvénye a leggyengébb szenteket is előrehaladásra hívogatja, mivel nem kívántatnak kiváló képességek.

Neked, mint előrehaladottabb keresztyénnek nem ajánltatik a jövetel, mivel a meghívás nyíltan neked szól, mihelyt magad szívből Jézusénak vallod. 

Ügyelj arra, kedves keresztyén, hogy gyakran járj a csendes önerősödés és magányos ima ösvényén. 

Hullj gyakran térdeidre, mert azáltal Illés esőt kapott Izrael kiaszott mezőségeire.

Az Úrnak még egy másik ösvényén is kövérség fakad azoknak, akik azon járnak. 

Ez az Úrral való közösségben elrejtett élet. Óh, milyen gyönyörűséget nyújt Jézus társasága! 

E földön nincsenek szavak, melyekkel ecsetelni lehetne azon lélek szent nyugalmát, ki Jézus keblén nyugszik.

Kevés keresztyén tudja, hogy mi az. Mélyedésben élnek és csak ritkán hágnak fel a Nébó magaslatára.
A külső tornácban laknak és nem mennek be a szenthelybe, a papi hivatal felséges kiváltságait sem sajátítják el.

Távolról nézik az áldozatot, de nem ülnek le a papokkal a szentek lakomájához és nem örülnek az égőáldozat kövérségének. De te, kedves lélek, ülj le Jézus árnyékába. 

Gyere fel e pálmához és fogd meg annak ágait.

Olyan barátod legyen neked, mint az almafa a vad fák között, azután megelégedhetsz kövérséggel.
Óh, Úr Jézus, látogass meg minket üdvöddel!

NEM ILLET VESZEDELEM❣️

„És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt.” (1 Sámuel 27,1)

Az a gondolat, melyet akkor Dávid szívében forgatott, helytelen gondolat volt, mert bizonyára nem volt oka azt hinni, hogy Ő, kit Isten Sámuel által felkenetett, hiába lett felkent. 

Egyetlenegy alkalommal sem hagyta el Isten az Ő szolgáját.
Gyakran jutott veszélyes helyzetbe, de egyetlen eset sem fordult elő, amikor Isten csodás vezérlete kegyelmesen ki nem szabadította volna. 

Azon próbáltatások és szenvedések, melyeknek ki volt téve, sokfélék voltak; nem egyforma módon, hanem a legkülönfélébb alakban jöttek.
Mindazáltal Az, aki azokat rá bocsátotta, minden egyes esetben gondoskodott különös menekülő útról is.

Dávid egyszer sem mutathatott ujjával naplójának valamely lapjára:

 „Ekkor e napon el akart engem hagyni az Úr”, mert elmúlt életének lefolyása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. 

Sőt inkább azokból, amit Isten már érte cselekedett, levonhatta azt, hogy Isten továbbra is megvédi őt. Részünkről talán jogos volna az, ha Isten segítségében és támogatásában kételkednénk?
Óh, az annyit jelentene, mint kételyt és bizalmatlanságot tanúsítani minden alap nélkül. 

Volt-e csak árnyéka is valaha az arra vezető oknak, hogy Atyánk jóságában kételkedhettünk volna? 

Nem volt-e csodálatosan nagy az Ő szeretete és nyájassága? 

Elmulasztotta-e csak egyszer is bizalmunkat igazolni? Óh, nem! Istenünk még soha se hagyott el minket egy szempillantásig sem. 

Homályos éjjeleket éltünk át, de a szeretet csillaga gyöngülés nélkül világított a sötétségen keresztül.
Nehéz küzdelemben voltunk, de oltalmának pajzsát mozdulatlanul tartotta fejünk fölött.
Sok nyomurúságon mentünk keresztül, de az soha se szolgált hátrányunkra, hanem mindenkor áldást hozott.
S a végeredmény, melyet elmúlt életünkből levonhatunk, az, hogy aki hat esetben velünk volt a nyomorban, a hetedik esetben sem fog elhagyni.

„Hat esetben megszabadít téged a nyomorúságból és a hetedik esetben sem illet a veszedelem.”
Jób 5:19

Mindaz, amit hű Istenünktől tapasztaltunk, azt bizonyítja, hogy mindvégig meg fog őrizni bennünket.

ÉN VAGYOK az ÉLŐ KENYÉR❣️

„Mondta nekik Jézus: Gyertek, ebédeljetek.”(János 21,12)

A hívő ezekkel a szavakkal lesz meghívva Jézus szentséges közelébe: „Gyertek, ebédeljetek”, ami annyit tesz, mint asztalához ülni, ebédjében osztozkodni.
Némelykor annyit jelent ez, mint mellé ülni és fejünket a Megváltó mellére hajtani. 

Meghívattunk borospincéjébe és ünnepi termébe, hol a kiengesztelő szeretet zászlaja leng fölöttünk.

„Gyertek, ebédeljetek.” Ezek a szavak egy pillantást engednek vetni Jézussal való egyesülésünkre, mert Ő maga az az egyetlen eledel, melyet élvezhetünk, ha Jézussal ebédelünk. Óh, mily boldog egyesülés!

Oly mélység rejlik abban, hogy így Jézussal ehetünk, amit az ész nem képes megérteni. 

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem marad és én is abban.”
Ez egyúttal meghívás, a szentek közösségének élvezésére is. 

A keresztyének különböző véleménnyel lehetnek sok pontra nézve, de szellemi éhsége mindegyiknek ugyanaz.

S ha nem is tudunk mindnyájan egyenlően érezni, mégis élvezhetjük ugyanazt az életkenyeret, mely a mennyből jön. Jézus közösségének asztalánál egy poharunk és egy kenyerünk van. 

Ha a szeretet pohara körüljár, átkaroljuk egymást mindnyájan szívbeli szeretettel és imádkozunk azért a szeretetért.

Gyertek közelebb Jézushoz, úgy minél tovább, annál bensőbben egybekötve fogjátok magatokat érezni mindazokkal, kik ugyanazt a mannát élvezik, mint mi. Ugyanúgy látjuk itt az erő forrását is.

Krisztusra nézni annyit tesz, mint élni, de a szolgálatához való erőt akkor nyerjük, ha „eljövünk és ebédelünk” Vele.
Sokféle szükségtelen gyengeségben szenvedünk, mivel Mesterünk e felszólítását elhanyagoljuk.

Egyikünk sem kénytelen sovány ellátásra szorítkozni. 

Ellenkezőleg, az evangélium velejétől és kövérségétől kell fejlődnünk, hogy azok által erőt nyerve, az Úr szolgálatához való képességek mindegyike a legmagasabb fokig kifejlődjön bennünk.

Ha tehát Krisztus közellétét és a Vele való egyesülést akarjátok teljesen élvezni, ha az Övéit akarjátok szeretni és az Úr Jézustól nyerni erőt, „gyertek, ebédeljetek” Vele hit által.

ELJÖN AZ Ő TEMPLOMÁBA AZ ÚR❣️

,,De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját?” (Malakiás 3,2)

Első eljövetele minden külső pompa és hatalom megnyilvánulása nélkül történt a valóságban, mégis kevesen állhattak ellene tanúskodása hatalmának.
Heródes az egész Jeruzsálemmel egybe megrémült és csodálatos születésének hírére mindnyájan megdöbbentek.
Éppen azok, kik azt vélték, hogy várták Őt, bebizonyították, hogy nagyon csalódtak vallomásukban, mert mikor tényleg eljött, megvetették.
Földi élete szórólapát volt, mely megtisztította az Istent vallók nagy halmazát és csak kevesen állták ki a próbát.
De milyen lesz az Ő második eljövetele? Melyik bűnös hordozhatja el annak gondolatát?
„Szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent.”
Mikor megalázkodásában, csak annyit mondott a katonáknak és szolgáknak: „Én, vagyok az” hanyatt estek a földre.
Mennyire meg fognak hát rémülni ellenségei, ha még tökéletesebben kinyilvánítja magát, mint Az, „aki jelen van”.
Halála megrázta a földet és éjbe borította az eget, mennyivel borzasztóbb lesz annak a napnak a fényessége, melyen, mint élő Üdvözítő maga elé gyűjti az élőket és a holtakat?
Óh, bárcsak a halál borzalma arra indítaná az embereket, hogy elhagyják bűneiket és csókolgatnák a Fiút, hogy meg ne haragudjon!
Ő jóllehet Bárány, de egyúttal Júda törzsének Oroszlánja is, ki zsákmányát darabokra szaggatja.
S habár a megrepedt nádszálat nem töri el, mindazáltal ellenségeit megrontja vasvesszővel, és mint a cserépedényt összetöri őket.
Ellenségei közül egy sem állhat meg haragjának szélvésze előtt és meg nem menekülhet bosszújának mindent elsöprő áramlata elől, hanem csak egyedül véren vásárolt szeretett gyermekei nézhetnek boldog várakozással eljövetele elé, remélve, hogy félelem nélkül állnak meg Előtte: megolvasztja és megtisztítja azokat, akik hisznek, s miután őket megtisztította, tiszta aranyként jönnek elő.
Próbáljuk meg ma magunkat és erősítsük meg a mi hivatásunkat és választásunkat.
Óh, Uram, adj nékünk kegyelmet, szabadíts meg minden képmutatástól, hogy őszintéknek találtassunk Előtted a Te megjelenésed napján!

KÁRNAK ÍTÉLVE❣️

,,Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.” (Filippi 3,8)

Jézus Krisztus szellemi ismerete személyes ismeret.
Az Úr Jézust nem ismerhetem valaki más által, ki Őt ismeri. Nem, nekem kell Vele megismerkednem: színről-színre és személyesen kell megismernem. Ez az ismeret tudatos legyen: nem úgy kell megismernem, ahogy az álmodozó álmában látja Őt, hanem az ige kinyilatkoztatása szerint. 

Mindkét természetét ismernem kell, úgy az emberi, mint az isteni természetet. Ismernem kell hivatalait, sajátságait, működését, gyalázatát és dicsőségét.

Elmélkednem és tudakoznom kell felőle, hogy „megtudhassam minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. 

És megismerhessem a Krisztusnak minden ismeretet feljebb való szeretetét.” 

Krisztusnak ismerete szeretetre buzdító legyen. Ha Krisztust általában megismerem, akkor meg kell szeretnem Őt. Az Ő lényének porszemnyi szívismerete többet ér fejbölcselettel telt hajórakományoknál. Az Ő személye felőli tudásunk, olyan ismeret, mely minden vágyunkat kielégíti.

Ha Megváltómat ismerem, színig megtelik érzületem.
Érzem, hogy Benne birtoklom azt, ami után lelkem eped. Ő „az Istennek ama kenyere, mely a mennyországból jött alá és életet ad e világnak. 

Ő az életnek kenyere, aki Hozzá jön, nem éhezik meg”. Egyúttal ez buzdító ismeret. 

Minél jobban ismerem Barátomat, annál többet szeretnék felőle tudni.
Minél feljebb hágok, annál inkább vágyódik tekintetem a csúcs után, mely fejem felett a felhőkbe nyúlik, és annál hatalmasabban igyekeznek lépteim fel a magasba.
Minél többet kapok, annál többet szeretnék birtokolni. Mint a fösvényt az ő kincse, engem is folyton nagyobb vágy fog el Aranyom után.

Jézus Krisztus ilyen ismerete mindenekfelett boldogító ismeret. Valóban olyan emelő, hogy sokszor messze felülemel minden nyomorúságon, kételyen és szenvedésen, mert az örökké élő Megváltó halhatatlanságával karol át engem és körülövez az örökkévaló öröm aranyövével.
Jöjj kedves lélek, ülj Jézus lábaihoz, tanulj ma Tőle.

ISTEN SZERINTI SZOMORÚSÁG❣️

,,Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.” 

(2 Korintus 7,10)

Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve.
A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne. 

A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem.
„Ami testtől születtetett, test az.”
A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz. 

Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat.
A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár.
Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él.
A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől.
Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól.
A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk.
Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk.
Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt.
A valóságos és őszinte bánat folyton tart.
Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart.
Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.

EGYEDÜL AZ ÚRRAL❣️

„Szívembe rejtettem a te beszédedet.” (Zsoltárok 119,11)

Van idő, amikor a magány elviselhetőbb a társaságnál és a hallgatás jobb a beszédnél.
Jobb keresztyének volnánk, ha gyakrabban egyedül lennénk az Úrra várakozva és az Ő igéjének megfigyelése által szellemi erőt gyűjtenénk az Ő szolgálatában való munkához.
Már csak azért is kellene az isteni dolgokon elmélkednünk, mert csak ezen az úton meríthetünk abból igazi táplálékot. Az igazság hasonló a szőlőfürthöz. Ha bort akarunk belőle készíteni, össze kell azt zúzni; ki kell taposni és ismételten kipréselni.
A taposó lábainak keményen meg kell nyomni a szőlőszemeket, egyébként nem folyik ki a must. 

Jól össze kell zúzni a fürtöket, másként sok veszne kárba a felséges italból. Így kell kinyomni az igazság szőlőfürtjeit is tudakozó megfigyelésünkkel, ha a vigasz borát akarjuk abból nyerni.

Testünk nemcsak abból él, hogy eledelt vesz szájába, hanem csakis az emésztés által erősödnek meg az izmok és az inak, az idegek és a csontok.
Csak az emésztés által válik a külső táplálék a belső élet fenntartó eszközévé. 

Lelkünk nem tápláltatik csupán azáltal, hogy egy ideig ezt, majd meg amazt hallja, ami vonatkozással van az isteni igazságra.

Hanem a hallás és olvasás, a figyelem és tanulás belső feldolgozást kíván, hogy azáltal áldásos hatását teljes mértékben kifejthesse. Az igazság e belső feldolgozása főként azon alapszik, hogy azokat szívünkben forgatjuk.
Mi az oka, hogy némely keresztyén a sok prédikáció dacára, melyeket hallott, olyan lassan halad előre az isteni életben? Mivel a magányban végzendő imát elhanyagolják, és nem adják neki magukat komolysággal és buzgósággal az Isten igéjén való elmélkedésnek.
Szeretik a búzát, de nem tisztítják meg.

Szeretnék, ha volna gabonájuk, de nem mennek ki a mezőre, hogy gabonát arassanak. 

A gyümölcs a fán függ, de ők nem akarják leszakítani.

 A víz lábaiknál folyik, de nem akarnak lehajolni, hogy abból igyanak. 

Az ilyen balgatagságtól ments meg, óh, Urunk!

Legyen ez mai elhatározásunk: „Szívembe rejtettem a te beszédedet”.

ISTEN ÁLTAL❣️

,,💞Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.” (Jeremiás siralmai 3,41)

Már imáink végzése is mutatja nekünk méltatlanságunkat és ez igen üdvös tudat az olyan gőgös lényeknek, mint mi vagyunk.
Ha Isten anélkül részesítene kegyében, hogy kénytelenek volnánk azért imádkozni, úgy soha sem tapasztalnánk szegénységünket, mivel a valódi ima az elrejtett szegénység nyilvánulása.
Mivel az isteni gazdagsághoz folyamodik, tehát az emberi szűkölködés megvallása az.

A keresztyén legegészségesebb állapota abban áll, hogy saját énjében mindig ürességet érez és folyton az Úrtól függ szükségeit illetőleg, hogy lelkében mindenkor szegény, Jézusban pedig gazdag; saját lénye bágyadt, mint a víz, de Isten által erős, nagy dolgok véghezvitelére.

Az ima áldása onnan ered, hogy Isten tisztelete által a teremtmény az őt megillető helyre áll, t.i. a porba. Az ima már magában véve, eltekintve a meghallgattatástól, melyben része lesz, nagy jótétemény a keresztyén számára. Miként a futó naponkénti gyakorlat által edzi magát a versenyfutásra, akként nyerünk mi új erőt az ima megszentelt munkája által.

Az ima megtollasítja az ifjú sasok szárnyait, hogy megtanuljanak a felhőkön felülemelkedni.
Az ima felövezi Isten vitézeinek derekát és magukat küldi a harcba megedzett inakkal és fokozott bátorsággal. A buzgó imádkozó úgy jön elő imakamrájából, miképpen feljön a nap az ő ágyasházából a világ végéről, mint egy hős és örömmel futja meg útját.

Az ima Mózes felemelt keze, mely érzékenyebben veri meg az amálekitákat, mint Józsué fegyvere. 

Ez az a nyíl, melyet a király a próféta parancsára kelet felé lő, az Úr üdvének nyila, az üdvösség nyila az asszírok ellen.

Az ima isteni erővel övezi fel az emberi gyengeséget, az emberi balgatagságot mennyei bölcsességgé változtatja, és Isten békességét adományozza a megpróbált halandónak.
Nem tudunk olyasmit, amire az ima nem volna képes!

Hála Neked nagy Isten a Te kegyelmi trónodért, mert az csodálatos jóságod és nyájasságod gyönyörű bizonyítéka. Állj mellettünk e napon, hogy azt az egész napon valóban magunkévá tehessük.

FEDDHETELENSÉG❣️

„És az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.” (Júdás 24)

Forgassátok szívetekben ezt a csodálatos szót: ,,feddhetetlenségben”!
Most még nagyon messze vagyunk attól, de mivel az Úr, a mi Üdvözítőnk, szünet nélkül folytatja tökéletesedésünknek szeretetből fakadó munkáját, valamikor majd el fogjuk azt érni.
Az Üdvözítő, aki az övéit mindvégig meg akarja őrizni, végül ,, dicsőségessé teszi magának az egyházat, úgy hogy azon ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”.

A Megváltó koronájában lévő drágakövek a legtisztább vízből, a legkisebb hibától is mentesen kerülnek ki.
A Bárány jegyesének kíséretében levő összes szüzek, szennyfolt és ránc nélkül való, tiszta szüzek.
De miként fog minket az Úr Jézus feddhetetlenekké tenni?
Megmos szent vérével bűneinktől, mígnem olyan fenségesek és fényesek leszünk, mint Isten legtisztább angyalai.

 
Fel fogunk öltözni az Ő igazságába, amely igazság, az abban megjelenő szenteket, egészen és teljesen ártatlannak ábrázolja; igen, egészen tökéletesnek Isten színe előtt.
Megrovás nélküliekké és feddhetetlenekké leszünk az Ő szemei előtt. 

A Szentlélek munkája bennünk tökéletessé lesz. Annyira megszentel bennünket, hogy többé a legcsekélyebb hajlamot sem érezzük a gonoszra.

Ész, érzelem, akarat: minden erő és tulajdonság megszabadul a bűn rabszolgaságából. Szentekké leszünk, miképpen Isten szent és az Ő jelenlétében lakhatunk örökké.
A szentek többé nem lesznek jövevények a mennyben, szépségük akkora lesz, mint a számukra készített helynek dicsősége.

Óh, milyen elragadtatás lesz az, mikor majd feltárulnak az örökkévalóság kapui és bemehetünk a megígért örökségbe, hol együtt lakhatunk a szentekkel a világosságban!
A bűnnek vége van, a sátán kizáratott, a kísértések örökre megszűntek és mi „feddhetetlenségben” leszünk Isten előtt, — ez valóban a menny!

Örülhetünk és vigadhatunk, ha elképzeljük most magunknak azt a dicséneket, mely nemsokára teljes és dús összhangban átrezgi az étert a véren vásárolt sereg ajkáról.
Dávid „Hozsánna" kiáltását ismételjük és örvendezünk vele a szövetség ládája előtt a trón előtti elragadtatásunk előjátéka gyanánt.

HŰ AZ, AKI EZT MEGÍGÉRTE❣️

„Aki titeket a bűntől megőrizhet.” (Júdás 24)

A mennybe vezető út bizonyos értelemben nagyon biztos és veszély nélküli, de más tekintetben nincsen fáradalmasabb és veszélyesebb ösvény ennél. Akadályokkal és botrányokkal van behintve.

Egyetlen ballépéssel (ami könnyen megesik, ha nem az isteni kegyelem igazgatja lábainkat) a legborzasztóbb mélységbe zuhanhatunk.

Mily gyakran kell mondanunk a zsoltáríróval:
„Csaknem meghanyatlottak az én lábaim; és kis híja, hogy az én lábaim el nem iszamodtak”.
Ha biztos lépésű és szédüléstől mentes látású erős hegymászók volnánk, akkor sem érnénk vele sokat, mert ha saját erőnkben akarunk bízni, arra a tapasztalatra kell rájönnünk, hogy gyengék vagyunk!

A legsimább úton is hamar megbotlunk, a legkellemesebb ösvényen is könnyen elesünk.
Reszkető térdeink alig bírják hordozni testünk ingadozó súlyát.
Egy szalmaszálba eleshetünk, és egy kavicsszem megsebezhet.

Olyanok vagyunk, mint a kis gyermekek, kik a hitéletben remegve kísérlik meg az első lépést.
Mennyei Atyánk kezünknél fogva tart bennünket, mert egyébként mihamar elesnénk.
Ah, ha az eséstől meg leszünk óvva, imádnunk kell azt a türelmes hatalmat, mely napról-napra felettünk őrködik!

 
Gondoljátok meg, milyen serények vagyunk a bűnre, milyen gondatlanok a veszély elkerülésére és milyen nagy hajlamunk van valamit elhamarkodni.
Ezek a megfigyelések kedvesebb éneket adnak ajkunkra, mint gondoltuk volna:
„Annak pedig, aki titeket megtarthat a bűntől ártatlanul, az egyedül bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom, most és mindörökké!”
Sok ellenségünk van, melyek szeretnének minket elejteni.

Az út darabos és mi gyengék vagyunk, ehhez még ellenségek leselkednek a háttérben és előjönnek, amikor legkevésbé sem számítunk rájuk és azon vannak, hogy bennünket legyőzzenek, vagy a legközelebbi mélységbe taszítsanak.

 
Csak egy mindenható kar óvhat meg e láthatatlan ellenségektől, melyek arra törekszenek, hogy minket megrontsanak. Ilyen kar az, mely minket felvett és meg akar védelmezni. Hű Az, aki ezt megígérte.

Ő megóvhat a bukástól, úgy hogy nagy gyengeségünk mély érzése mellett is örvendezhetünk szilárd hittel tökéletes biztonságunk felett.

AZ EVANGÉLIUM BOLOND PRÉDIKÁLÁSA❣️

„Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.” (Lukács 5,4)

Ez az elbeszélés az ember részéről való közreműködés szükségességét tanítja. A halfogás csodálatos volt.
De sem a halász, sem annak hajója és hálója nem maradt amellett tétlen, hanem mindannak közre kellett működni, hogy halhoz jussanak. Így van ez a lelkek megmentésénél is.

Isten sokféle eszköz által működik, s míg a kegyelem újszövetsége érvényben marad, Istennek tetszeni fog, hogy az evangélium bolond prédikálása (1 Korintus 1, 21) által tartsa meg a hívőket.

Ha Isten a teremtmény közreműködéséről korlátlanul és függetlenül végzi csodáit, kétségtelen, hogy megdicsőültek azok által, de Ő maga bevette az üdvintézkedés tervébe az emberi együttműködést, mint azon eszközt, mely által a legtöbbször megdicsőíttetik ezen a földön.

Az eszközöknek magukban véve nincs semmi érdemük és jelentőségük.
„Mester, ez egész éjjel fárasztottuk magunkat és semmit sem fogtunk.” Mi okozta a fáradozás sikertelenségét? Talán olyan halászok voltak, kik nem teljesítették hűen hivatásukat?
De igen, gyakorlott kezeik voltak. Értették foglalkozásukat. A szorgalom hiányzott belőlük?
Nem, dolgoztak. Nem voltak elég kitartóak?
De igen, hisz egész éjjel dolgoztak. Vagy nem volt hal a tengerben?
Dehogy nem, mert mihelyt ott volt a Mester, seregenként tódultak a hálóba. Mi volt hát a baj?

Az, hogy az eszközökben magukban véve nincs erő, ha Jézus nincs jelen.

 „Nélküle semmit sem cselekedhetünk.”

De Krisztussal mindent tehetünk. Krisztus jelenléte biztosítja az eredményt. 

Jézus Péter hajóján volt és akarata csodálatos befolyása folytán a hálóba vonta a halakat.
Ha az Úr Jézus az Ő gyülekezetében felmagasztaltatik, akkor annak ereje és hatalma az Ő jelenlétében van.
Királyi dicsének hangzik körükből és mindenfelé jelt adnak magukról.
„Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.”
Ha napi munkánkra megyünk, halásszon mindegyikünk emberi lelkeket a maga helyén.

Nézzünk felfelé hitben és tekintsünk magunk köré komoly kívánsággal.
Dolgozzunk, míg eljön az éj. Az, ki a háló kivetését parancsolja, Ő meg is tölti azt halakkal.

A HITÜNK PRÓBÁJA❣️

„Miért nyomorítod meg a te szolgádat?” (4 Mózes 11,11)

Mennyei Atyánk gyakran küld ránk nyomorúságot, hogy hitünket megpróbálja. 

Ha valamire való hitünk van, akkor kiállja a próbát. A salak fél a tűztől, az arany nem. 

A hamis drágakő akármilyen szépen van csiszolva, iszonyodik a próbát megejtő gyémánt érintésétől, de a nemes rubin nem. 

Szegényes hit az, mely csak akkor bízik Istenben, mikor a barátok hűek, ha a test majd kicsattan az egészségtől, az üzlet virágzik és gazdag nyereséget hoz. 

Az a valódi hit, mely az Úr iránt való hűségben akkor is kitart, ha barátai elhagyják, ha a test gyenge és sorvad, ha a kedély nyomott, és ha Atyánk arcának világossága elrejtőzik előle. 

Az a hit, mely a legnagyobb veszélyből is azt kiálthatja: „Íme, meg fog engem ölni, azt én nem várhatom meg. 

Mégis megvallom Előtte az én útjaimat; Ő lesz az én üdvöm”. Ez egy mennyben született hit. 

Az Úr megnyomorítja az Ő szolgáit, az Ő megdicsőítése végett, mert az övéinek erényei által igen meg fog dicsőülni, mert azok az Ő kezének munkái. 

,,Mivelhogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig megkísértést, a megkísértés pedig reménységet, így az Úr tiszteltetik a felvirágzó erények által.,,  Róma 5:3-5

Soha sem hallanánk a hárfa fenséges hangját, ha húrjai érintetlen maradnának. 

Soha sem kóstolnánk meg a szőlőfürt szívet vidámító nedvét, ha nem lenne kinyomkodva a présben. Sohasem éreznénk a fahéj pompás zamatát, ha nem lenne összezúzva és porrá törve. 

A tűz melegét sem éreznénk, ha nem égne hamuvá a fa. 

A nagy Művezető bölcsessége és hatalma meg fog nyilvánulni azokban a háborúságokban, amelyeken engedi átmenni kegyelmének edényeit. 

A jelenlegi szomorúságnak is megvan az a célja, hogy a jövendő örömöt emelje. 

Tudnánk-e a mennyben oly rendkívül boldogok lenni, ha nem tapasztalnánk magunkon a bűn átkát és e föld szenvedéseit? Nem kedvesebb-e a harc után a béke? 

Nem édesebb-e a nyugalom a nehéz és fáradtságos munka után? 

Nem emeli-e a dicsőültek boldogságát a lefolyt nyomorúságra való emlékezet? 

Még nagyon sok értékes felelet van e mai kérdésre. Forgassuk azt szívünkben.

AZ ÉLET VIZE❣️

„💞Valaki pedig iszik abból a vízből, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik”

(János 4,14)

Aki az Úr Jézusban hívővé lett, az teljes megelégedést talál Nála a jelenre nézve és bőséges örömöt az örökkévalóságra nézve. 

A hívő nem az az ember, akinek napjai komorak, a vigasz fogyatékossága miatt; — akinek éjjele nem ér véget, a szívet emelő gondolatok hiánya miatt, mert Megváltójában az örömnek olyan kútfejére és a vigasznak olyan forrására talál, hogy folyton megelégedett és boldog. 

Állítsátok őt egy utálatos szemétdomb közepére, még ott is nemes társra talál. 

Űzzétek ki a sivár pusztaságba, égi mannát eszik, kergessétek ki őt a rokonai közül, a saját házából, ő mindazáltal talál „igaz barátot, ki jobban szeret és szilárdabban támogat a testvérnél.” 

Hervasszátok el valamennyitek indáját, az idők sziklája oltalmazó árnyékot nyújt neki. 

Ássátok alá minden földi reményének alapját, szíve mégis rendíthetetlen marad az Úrban való bizalomban.
A szív telhetetlen sírüreg, míg be nem vonul abba az Úr Jézus, azután pedig egy csordultig teli pohárrá lesz.

A Krisztusban olyan bőség van, hogy Ő egyedül mindene a hívőnek. 

A valóban szent érzelmű, annyira megelégszik a Jézusban található bőséggel, hogy soha sem szomjazik meg, ha csak azért nem, hogy nagyobb kortyokat ihasson az élő kútfőből. 

Ez ne a bágyadtság okozta szomjúság legyen, hanem az édes vágyakozás szülte szomjúság.

Valami felségesnek fog előtted tűnni, Jézus szeretetének teljes élvezetéért esedezni.
Egyszer valaki ezt mondta: „Sokszor és gyakran merítgettem vedremmel a forrásból, de most Jézus után való szomjúságom olyan elégedetlenné vált, hogy szeretném magát, a forrást ajkamhoz emelni és megszakítás nélkül kedvemre inni”.
Ez-e a te szíved érzése is, kedves hívő keresztyén?

Érzed, hogy Jézusban minden vágyad teljesült és hogy most nincs más kívánságod, mint többet tudni Őróla és Vele bensőbb közösségben állni?
Akkor jöjj szüntelen e forráshoz és vedd az életnek vizét ingyen. 

Jézus nem fogja soha sem azt gondolni, hogy túl sokat veszel, hanem mindenkor szívélyesen fogad és mondja: „Igyál, igen csak igyál mindig, én szerelmesem és barátom”.

KRISZTUSÉRT ÉLNI❣️

„💞És ő felkelt, és evett és ivott; és ment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel” 

(1 Királyok 19,8)

Minden erő, amit a mi kegyelmes Istenünktől kapunk, az Ő szolgálatára lesz adva, nem pajzánságra, sem dicsekedésre.
Mikor a próféta a szén között sült pogácsát és fejénél a pohár vizet meglátta, mikor a fenyőfa alatt ült, az nem hozott neki kényelmet és azok által nem nyert kellemes nyugalmat, hogy magát felüdítse; hanem inkább parancsot kapott, hogy annak az ételnek erejével negyven nappal és negyven éjjel menjen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Mikor a Mester tanítványait enni hívta ezekkel a szavakkal: „Jöjjetek, ebédeljetek”, az ebéd megtörténte után ezt mondta Péternek: „Legeltesd az én juhaimat”.
Azután még hozzáfűzte: „Kövess engem”.

Így áll a dolog velünk is. Mi mennyei kenyeret eszünk, hogy erőnket az Úr szolgálatában használjuk el. Vacsorázni jövünk és megesszük a húsvéti bárányt, felövezett derékkal és pálcával kezünkben, hogy azonnal felkelhessünk, mihelyst éhségünket lecsillapítottuk. 

Némely keresztyén szeret Krisztus által élni, de arra nem sokat gondol, hogy Krisztusért éljen.

A földnek az előkészület helyének kellene lenni a mennyre, s a menny éppen az a hely, ahol a szentek a legfelségesebben tápláltatnak, és legtöbb teendőt kapnak. Urunk asztalához ülnek és az Ő templomában szolgálnak Neki éjjel és nappal.
Mennyei ételeket élveznek és tökéletességben szolgálnak az Úrnak. 

Kedves hívő keresztyén, azzal az erővel, melyet napról-napra Krisztustól kapsz, dolgozz Neki, a te Uradnak.
Némelyikünknek még sokat kell tanulni Urunk szándékaira vonatkozólag, ami végett kegyelmével ajándékoz meg.
Ne tartsuk vissza az igazság drága magvait, ahogy az egyiptomi múmia megtartotta a búzaszemeket évezredeken át anélkül, hogy alkalmat adott volna azoknak a fejlődésre: nekünk hintetni kell az igazságot és megöntözni.
Mi célból küldi az Úr az esőt a szomjazó földre, miért adja az éltető napfényt?
Nem azért-e, hogy azok a föld gyümölcseinek növekedését előmozdítsák, hogy az emberek dúsan tenyésszenek?
Így táplálja és erősíti az Úr a mi lelkeinket is, hogy azután megújult erőnket az Ő dicsőségének előmozdítására fordítsuk.

FÖLDI ÉDEN❣️

„És világosság lesz az estének idején.” (Zakariás 14,7)

Sokszor nézünk várakozásteljesen a jövőbe, az öregség idejére és elfeledjük, hogy „világosság lesz az estének idején”. A szentek közül némelyiknek élete legkedvesebb része az öreg kor. 

Balzsamos fuvallat érinti a tengerész arcát, amikor a halhatatlanság partjaihoz közeledik, csendesebb hullámok táncolnak hajója körül, gyönyörű vidék mosolyog felé, nyugalom uralkodik körülötte, mély, csendes, ünnepélyes nyugalom. 

Az öregség oltáráról eltűntek az ifjúi tüzesség hevesen lobogó lángjai, de megmaradt a komoly érzelem valódi lángja. 

A zarándokok elérték az „Én gyönyörűségem” földjét, azt a boldog mezőséget, mely a mennyországot képezi e földön. 

Angyalok látogatják, mennyei lég áramlik át rajta, a Paradicsom virágai nőnek benne, a légkört Szeráfok éneke tölti be. 

Némelyek évek hosszáig időznek itt, mások pedig csak néhány órára jönnek ide elköltözésük előtt, ez földi Éden. Szabad vágyódva várnunk azt a pillanatot, mikor az ottani gyönyörű bokrok árnyékában üdülhetünk, és addig megelégszünk a reménységgel, míg megérkezik az élvezet ideje. 

A nap, mikor leáldozik, nagyobbnak tűnik, mint mikor magasan van az égen és pompás fény aranyozza meg a lemenetelét kísérő felhőket. A fáradság nem képes megzavarni az öregség kedves alkonyának nyugalmát.

A szív a drága tapasztalatok érett gyümölcseit gyűjti felüdülésül az élet vacsorájához és a lélek elkészül a nyugalomra.

Az Úr népe világosságnak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg. 

Az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik. 

Óh, nem, kiált a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. 

Megjött a világosság, a halhatatlanság világossága, 

Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozó seregét! Angyalok visznek el téged.

Élj boldogan, szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel.
Óh, most lesz világosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától.
Mi behunyjuk szemeinket, de te látod a láthatatlanokat.
Élj boldogan, testvér, nálad már világosság van estének idején, nálunk még nem.

ISTEN LÁTHATALAN SZOLGÁLÓI❣️

„Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsidók 1,14)!!

Az angyalok Isten szentjeinek láthatatlan szolgái!!

Kezükben hordoznak minket, hogy meg ne üssük lábainkat a kőben.
Urukkal szembe való engedelmességük tanítja őket, hogy benső részvéttel legyenek szeretetének gyermekei iránt.

Örülnek idelent, ha a tékozló fiú visszatér az atyai házba és ujjongva üdvözlik a hívő megérkezését a dicsőség Királyának palotájában odafenn.
Istennek gyermekei ezelőtt részesültek az angyalok látható megjelenésében.

Még ma is, bár előttünk láthatatlan, mindig nyitva a menny és az Istennek angyalai fel és leszállnak az Embernek fiára, hogy meglátogassák a megváltás örököseit.
Még mindig repülnek ide Szeráfok az oltárról vett eleven szénnel, hogy megérintsék azzal egyes kitüntetett és kedves emberek ajakát.

Ha megnyílnának szemeink, akkor láthatnánk, miként vesznek minket körül az Úr szolgái tüzes lovakkal és tüzes szekerekkel, mert a sok ezer angyalok seregéhez jöttünk, kik valamennyien az isteni mag őrei és védelmezői.

„Jóságod magasztalom
És hálás szívvel áldom,
Csoda-műveidért!
Engem veszély nem érhet
Ajkam ezért dicsérhet
Hűn őrködő szolgáidért.”

Milyen méltóságra fognak emeltetni a választottak, hiszen a menny tündöklő szolgái az ő készséges és figyelmes szolgáik! Milyen társasába leszünk felemelve, mert a mennyei, tiszta szellemekkel van közösségünk!
Milyen jól vagyunk védve, mert Istennek sok ezerszer ezernyi szekerei vannak felfegyverezve védelmünkre! Kinek köszönhetjük mindezeket?

Óh, az Úr Jézus legyen nekünk örökké kedves és drága, mert Általa és Érte pihenhetünk a menny térségein, sokkal magasztosabban minden fejedelemség és hatalmasság felett!

Az Ő tábora van az Őt félők körül.
Ő az igazi Mihály, ki lábai alá tapossa a sárkányt.
Óh, Jézus, Isten jelenlétének Angyala, Neked szenteli ez a ház hálás fogadalmait.

KRISZTUSBA VETETT REMÉNYSÉGÜNK❣️

„A mennyekben nektek eltett reménységért.” (Kolossé 1,5)

Krisztusba vetett reménységünk képezi e földön a jövőre nézve örömünk fő forrását és tartalmát. Élénkíti szívünket, úgy, hogy igen gyakran gondolunk a mennyre, mert itt mindaz meg van ígérve, amit csak kívánhatunk.
Itt fáradtak és megterheltek vagyunk, odafent van a nyugalom hona, hol nem verejtékezik többé a munkás homloka a megerőltetés okozta izzadástól, ahonnan a fáradtság és gond száműzve van örökre. Azoknak, kik fáradtak és kimerültek, ez a szó: „nyugalom”, teljes mennyei élvezet. 

Itt mindenkor a harctéren vagyunk. Annyira kísértetünk belülről és annyira szorongattatunk ellenségeinktől kívülről, hogy csak kevés vagy éppen semmi békességünk nincs. 

A mennyben pedig a győzelemnek örülünk. Ott a győzelmi lobogó magasan fog lengeni a levegőben, a fegyver hüvelyében fog pihenni és Fejedelmünk így fog hozzánk szólni: „Jöjj jámbor és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe!”
Barát barát után ragadtatik el oldalunk mellől, de immár a halhatatlanság országába megyünk, ahol ismeretlen a sír és halál.
Itt a bűn folyton új fájdalmakat okoz nekünk, ott pedig tökéletes szentek leszünk, mert abba az országba nem mehet be semmi tisztátalan.

Az égi mező barázdáiban nem burjánzik gyom. Ah, nem öröm-e az, hogy nem kell örökké száműzetésben lenned, nem kell mindenkor a pusztában lakoznod, hanem nemsokára örökölheted az ígéret dicsőséges földjét?

De azért ne engedjük magunkról azt híresztelni, hogy a jövőről álmodozva a jelent elfelejtjük, hanem a jövő szentelje meg a jelent akként, hogy azt a legnemesebbre használjuk.
A Szentlélek által a mennyre vetett remény a legerősebb hatalommá lesz, miáltal az erény fejlődése előmozdíttatik, az ifjú és élénk erő kútfejévé és a szentség szegletkövévé válik az. 

Az ilyen reménységgel bíró ember buzgalommal megy munkájára, mert az Úrnak öröme az ő erőssége.
Komolyan küzd a kísértés ellen, mert a következő világ reménységéről tehetetlenül pattognak vissza az ellenfél tüzes nyilai.
Képes dolgozni anélkül, hogy ez életben jutalmat várna, mert a következő világ által nyújtott jutalomra néz.

AZ ŐSZ GYÜMÖLCSEI❣️

„💞Minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket, oh, én szerelmesem, neked megtartottam!” (Énekek éneke 7,13)

A mennyasszony szeretné Jézust minden tőle telhetővel megajándékozni.
Szívünk „mindenféle drágalátos gyümölcsöt” terem „ót és újat”, melyeket Szerelmesünknek tartunk meg.
Az őszi aratás idején, az év e gazdag szakában, figyeljünk gyümölcseinkre. Idei gyümölcseink vannak.
Óhajtjuk az új élet, új öröm és új háládatosság érzését?
Vágyódunk új elhatározások után és szeretnénk azokat új buzgósággal és új megerőltetéssel véghezvinni?
Szívünk új imában és esedezésben virul és lelkünk új akaratra és működésre serkenti magát.
De van még néhány ó gyümölcs is.
Mindenek előtt első szeretetünk: egy drága, választott gyümölcs! Az Úr Jézus bensőleg örül ennek.
Azután első hitünk: az az együgyű hit, mely által, habár semmit sem neveztünk sajátunknak, mégis minden jóban részesültünk.
Ehhez járul örömünk, melyet akkor nyertünk, mikor az Úr Jézus először jelentette meg magát nekünk. Frissítsük fel ezeket magunkban.
Megvannak régi emlékeink az ígéretekre nézve.
Milyen hű volt Isten hozzánk! Mily jót tett velünk még a betegségben is!
Mily kegyelmesen hordozott a mély áradatokon keresztül!
Mily sértetlenül megtartott a tüzes kemencében!
Ezek tényleg ó gyümölcsök!
Ebből sok van nekünk, mert kegyelmének bizonyságai eddig is többek voltak fejünknek hajszálinál.
Régi bűnöket kellett megbánni, de Ő adott nekünk olyan töredelmet, mely által végigsírtuk a kereszthez vezető utat és megismertük vérének érdemét.
Azonban a fődolog ez: minden gyümölcsöt a mi Urunk Jézusunknak tartottuk meg.
Bizonyos, hogy kedvesebb Előtte a hódolat, ha Jézus a mi lelkünk egyetlen célja és kívánsága, s az Ő dicsősége minden törekvésünk egyedüli iránya.
Sokféle gyümölcseinket díszesen tárjuk elé, mikor hozzánk jön, és ne rejtsük el az emberek bámuló tekintete elől.
Úr Jézus, kertünk ajtajának kulcsát ráfordítjuk és senkit sem eresztünk be, ki gyümölcseid közül csak egyetlen egyet is elrabolhatna, mert véreddel öntözted meg azt a talajt, melyből azok fakadtak.
Mindenünk legyen a Tied, csak a Tied, óh, Jézus, szeretett Barátunk!